Az alvállalkozás neve: terrorizmus

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. június 19.

Diplomáciai jegyzet

Legtöbb esetben a nyomorgó civilek gyűlöletfüggő indulatai készítik elő a háborúsdit játszó, hős pózban tetszelgő terroristák gyáva akcióit.

Mint ismeretes, palesztin gengszterek elraboltak három zsidó fiút Hebron közelében – a 16 éves Naftali Frenkelt és Nof Ayalont, valamint a 19 éves Eyal Yifrachot. Számos esetben történt már hasonló támadás, de általában az efféle erőszak katonák ellen irányult, akiket fegyverrel a kézben fognak el. Az izraeli biztonsági szervek meglehetősen hatékonyak az efféle akciók elhárításában, 2013-ban harminc esetet akadályoztak meg, idén eddig tizennégyet. Most azonban gyerekekről van szó, akik ráadásul felkérezkedtek egy autóra, hogy hamarabb érjenek haza. Az iszlám tradíciókban mindig is benne volt a vendég hangsúlyos tisztelete, márpedig a gyerekek, akik gyanútlanul beültek abba a bizonyos járműbe, valakinek a vendégei lettek. Ennek dacára történt, ami történt.

A rablást egy hebroni gyökerű szalafita csoport vállalta magára, de e tényt célszerű nagy kétellyel kezelni. A kiadott kommüniké ugyanakkor pontosan jelzi azt, hogy – palesztin remények szerint – milyen politikai üzlet van előkészületben. Ezt írják: „A nagybecsű palesztin népbe vetett hitünknek megfelelően, valamint összhangban kötelezettségeinkkel a kegyetlen körülmények között börtönben tartott hőseink iránt, egy kitűnő módon végrehajtott műveletben foglyul ejtettünk három cionistát… Bármit tegyenek is az izraeliek, nem fognak a foglyok nyomára akadni.

Ennek megfelelően az izraeli sajtóban lépten-nyomon „palesztin terrorista” elkövetőkről beszélnek, de ennél azért valamivel bonyolultabb a helyzet. Minthogy a három fiatal hirtelen elhatározással döntött az autóstop mellett, aligha lehet eltervezett-megtervezett emberrablásról beszélni, így kizárható a „kitűnő módon végrehajtott művelet” valószínűsége. Inkább olyan palesztin civilek éltek vissza a kínálkozó alkalommal, akik napközben végzik ügyes-bajos dolgaikat, hogy aztán amint azoknak vége, átlényegüljenek gengszterekké. Úgy, ahogy a züllött társadalmakban az már megszokott. E tettek gyümölcsére pedig később rátelepszik a Hamász, komoly háborús, sőt politikai győzelemnek beállítva a zsidóknak okozott károkat. Legtöbb esetben a nyomorgó civilek gyűlöletfüggő indulatai készítik elő a háborúsdit játszó, hős pózban tetszelgő terroristák gyáva akcióit.

Egy hebroni palesztin nyelvű adó arról számolt be, hogy az izraeli biztonsági szervek az ellenőrzést leszűkítették a három nagy – az Al Dzsamal, Abu Zaina és az Abu Ajsa – helyi maffiaklánra. Ezek mind a Hamász afféle alvállalkozói. A feltételezések szerint vagy maguk a klán tagjai, vagy nekik dolgozók ejtették foglyul a fiúkat, értesítve aztán egy szupertitkos Hamász-szervezetet, amelynek feje Isztambulban tevékenykedik. Később innen indult el az egyszerű közbűntény mediatizálása politikai-katonai győzelemmé.

Amit a köznyelv „palesztin társadalomnak” nevez, egyedül a „züllöttség” fogalmával írható körül. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: meddig tud még lejjebb menni e társadalom azon a lejtőn, amelyet – elutasítva minden eddigi, jobb-rosszabb izraeli békekezdeményezést – önmaga választott, szabadon, bár nyilvánvalóan a körülmények hatalmától nem függetlenül.

Az, hogy a palesztin társadalom hangadói – széles népi támogatás mellett – a vesztükbe rohannak, csak hogy Izraelt is magukkal ránthassák, ma már nem kétséges. Nagy valószínűséggel Arafat is éppen úgy látta ezt, mint utóda, a Fatah élén álló Mahmúd Abbász, de ha hatalmon akartak maradni, nem tehettek mást, mint élére állni annak, amit nem tudtak megzabolázni: a palesztinok nagy többsége által vállalt, támogatott kollektív őrületnek. Nehéz persze megmondani, mi volt Arafat számára a nagyobb béklyó: a Jichak Rabinnal kialkudott átmeneti béke, vagy a palesztin tömegek által kikényszerített újabb intifáda a zsidó lakosság és a hadsereg ellen Rabin halála után? Mint ahogy arra sem lehet egyértelmű választ adni: Abbász vajon meggyőződéssel utasította-e el az Ehud Olmert által felkínált békét, vagy csak nem merte azt elfogadni, mert rettegett honfitársai – anticionizmusba burkolt – antiszemita indulatától?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.