A kormányalkotó két romániai párt elitje megméretett és nagyon, nagyon könnyűnek találtatott. Még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy választások voltak a szomszédos országban, rögtön leszögezem: nem, a választásokra csak december 9-én kerül majd sor, ám a Szociálliberális Unió (USL) két pártja, a baloldali „szociáldemokrata” és a jobbközép „nemzeti liberális” nap mint nap mindent megtesz, hogy esélyeit eljátssza.
A június közepén megtartott helyhatósági választásokon a pártszövetség még olyan támogatottságot tudott szerezni, ami az év végi parlamenti megmérettetésen kétharmados reményekre is feljogosította őket. A legújabb közvélemény-kutatások ugyan még mindig 50 százalék körüli eredményt jósolnak nekik, de az ismétlődő botrányok, a számtalan melléfogás, valamint a vezetői rutin hiánya és a szakmai dilettantizmus ellenzéküket máris kényelmes helyzetbe hozta: tulajdonképpen semmit nem kellene tenniük az elkövetkező valamivel több mint egy hónapban ahhoz, hogy alaposan megszorongassák a kormányzó pártokat.
Semmittevésről azonban szó sincs. Traian Băsescu államfő mesterien él vissza helyzetével és mindent megtesz, hogy a Szociálliberális Unió számára megkeserítsen minden pillanatot, amit vele együtt kell töltenie az ország élén. Ehhez számíthat az európai jobboldal hathatós asszisztenciájára is: az Európai Néppárt (EPP) kongresszusát épp a napokban Bukarestben tartották, melyen Angela Merkel meleg szavakkal sorolta el Băsescu erényeit, egyebek mellett azt, hogy „sohasem félt a jövőre gondolni, még ha a reformok nem is mindig voltak népszerűek”. Az EPP-ben tisztújítás is történt, Orbán Viktor elveszítette alelnöki pozícióját (a vele szembeni ellenszenvet érzékelve már nem jelöltette újra magát), viszont a befolyásos európai szervezetnek mostantól Anca Boagiu személyében lesz egy román alelnöke.
Mi ez, ha nem nyílt választási korteskedés Băsescu és pártja – a PDL – mellett? A román jobboldal azonban a belpolitikában is rendületlenül ostrom alatt tartja a kormányt.
Victor Ponta kormányfő disszertációjának plágiumügye továbbra sem került le a napirendről. Azt követően, hogy a bukaresti egyetem etikai bizottsága már június 20-án bizonyítottnak látta a „szellemi lopás” tényét, nemrég az egyetem rektora által vezetett különbizottság is hasonló véleményre jutott. Bár a különböző érintett szervezetek igyekeznek a törvény mögé bújva hárítani a jogi lépések megtételét – a rektorátus az oktatási minisztériumra mutogat, a miniszter asszony pedig a rektorra –, mindez csak még hatásosabban ássa alá a szociáldemokrata miniszterelnökbe vetett közbizalmat.
Ám az önlejáratásban a kormány baloldali része mögött a nemzeti liberális jobbközép sem akar lemaradni. A párt populista elnöke, Crin Antonescu számára bőségesen elég volt az a két hét, amit – a Băsescu elmozdítására tett nyár végi, hamvába holt kísérlet alatt – ideiglenesen az államelnöki székben eltöltött ahhoz, hogy teljes alkalmatlanságát, butasággal párosuló nárcizmusát mindenki előtt bebizonyítsa. Mint egy kivénhedt díva, naponta nyafogta bele a mikrofonokba, hogy végérvényesen hátat fordít a nyilvánosságnak, ha vetélytársát, Băsescut nem sikerül leváltani, hogy aztán önmagával eltelten tovább is posztján maradjon, amint amaz mégis visszatért a hatalomba.
Elmúlt napjai azzal teltek, hogy a nagy hagyományokkal és a 2004–2008 közötti kormányzati teljesítményével történelmet író párt meghatározó és komoly figuráit sorra eltávolította a vezetésből, miközben szövetséget kötött a román politikai élet egyik páriájával, Gigi Becalival, akit a párt színeiben a főváros 6-os körzetében indít. A páratlanul furcsa megoldást magyarra „fordítva”: lévén liberális pártról szó, e lépés olyan, mintha az egykori SZDSZ 2002-ben Stadler Józsefet indította volna párlistájának nagyon előkelő helyén. Stadler is, miként Becali, tisztes foglalkozása szerint juhász lenne, csakhogy míg az előbbire rövid úton lecsapott a magyar adóhatóság, addig az utóbbi a 90-es években zavartalanul felvásárolhatta Bukarest kültelkeit, ahol ma a román közélet újgazdagjai ízléstelen luxusvilláikat építgetik. És csak úgy, úri passzióként, megalapított egy pártocskát, ami a bő történeti háttérrel rendelkező román szélsőjobboldal zagyva jelszavait böffenti fel újra és újra. Nem teljesen sikertelenül, Becali azóta bejutott az Európai Parlamentbe.
A roppant sikeres birkapásztor egyébként egy pillanatig sem habozott kifecsegni liberális jelöltségének euróban számszerűsíthető árát. Hogy ezt tényleg ki is fizette volna Antonescunak, arról ma már senki sem beszél.
Kérdés, hogy a román társdalom meddig képes még önfeledten napirendre térni az efféle magatartás és manőverezés felett. A liberálisok mögött álló s eddig nagyon hűséges értelmiségi réteg kifejezetten saját értékei elleni támadásként élte meg azt az elmúlt fél évet, amit a nemzeti liberálisok, s élükön Antonescu kormányzás címen műveltek. Michael Shafir, a kolozsvári egyetem tanára minapi nyílt levelében ezt vágta a párt vezetőinek fejéhez: „Az önök kebelbarátja, Becali meggyőződése dacára biztosíthatom önöket, hogy nem lehet mindent áruba bocsátani… Máris elveszítettek több száz, talán több ezer értelmiségit, akik már soha nem fognak megbocsátani önöknek.”
A liberálisok vesztét Kelet-Európában az értelmiségi kapcsolatok felszámolása előzte meg mindig, s az, ha jobb híján féleszű, gagyi senkiket emeltek vezető pozíciókba. Még mindenkiben elevenen élhet az SZDSZ szörnyű agóniájának emléke 2007 és 2009 között, és az, ahogyan 2009 és 2010 között a történet elérkezett a paródiába illő véghez. December 9-én a választások majd megmutatják, vajon e forgatókönyv érvényes-e Romániára is.
