Helmut Kohl különös levele

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. március 26.

Diplomáciai jegyzet

A Kohl-levéllel ugyanis letudhatták pártcsaládbeli társuknak, a Fidesznek nyújtandó szimbolikus támogatást, ráadásul úgy, hogy ezzel nem kellett nekik magunknak kiállni Orbán mellett. Megtette azt helyettük egy olyan ember, aki már semmit sem tud arról, ami körülötte és vele történik.

Néhány napon belül, április 6-án országodban parlamenti választásokra kerül sor, és eldől, hogy a jövőben ki irányítja kormányfőként Magyarország sorsát. Ezt a jó alkalmat szeretném megragadni, hogy biztosítsalak arról, Te és pártod, a Fidesz, teljes támogatásomat élvezik.

Ez áll abban a levélben, amit a (címoldali képünkön látható) volt német kancellár Orbán Viktornak küldött. Hitelességéről számos kétely fogalmazódott meg az elmúlt napokban. Amint ezek a feltételezések megfogalmazódtak, Kohl angol Wikipedia-oldalára gyorsan felkerült egy mondat, közvetlenül azon fontos információk után, hogy a volt kancellár valamikor epehólyagműtéten esett túl, s szíve is rászorult egy orvosi beavatkozásra. A mondat ekként hangzik: „2014 márciusában, a magyarországi parlamenti választások előtt támogató levelet írt Orbán Viktornak.” A megállapítás Kohl német, illetve magyar Wikipedia-oldalán azonban, egyelőre legalábbis, nem tűnt fel.

A kételyeket mindenekelőtt a Helmut Kohl egészségéről kerengő hírek szülték. A politikust 2008-ban agyvérzés érte, ráadásul elesett, s olyan súlyos agyi károsodás következett be, ami miatt azóta sem tud kommunikálni, megfogalmazni egy teljes, szabályos mondatot. Amikor kancellári kinevezésének harmincadik évfordulóját ünnepelték 2012 őszén, a televíziós közvetítések révén az egész világ láthatta állapotát. Kohl nem tudta nyomon követni az őt méltató felszólalásokat, csak akkor reagált halvány mosollyal, amikor felesége ezekre külön felhívta a figyelmét.

A német sajtó hosszan taglalta 2008 óta bekövetkezett elszigeteltségét, így levelének azon megállapítása, hogy: „…országod az elmúlt években kormányzásod alatt gazdaságilag is örvendetes fejlődésbe kezdett. Ezt az irányt kell követni” – nemigen származhatott tőle, hisz az elmúlt évek magyarországi fejleményeiről aligha vehetett tudomást. Ludwigshafeni otthonában csak ifjú feleségével és egy titkári funkciót betöltő újságíróval érintkezik. Azt követően, hogy Maike Kohl-Richter belépett a volt kancellár életébe, gyakorlatilag megszűntek régi kapcsolatai: az őt évtizedeken át szolgáló sofőrt azonnal elbocsájtották; Kohl előző házasságából származó, felnőtt gyermekei pedig még az esküvőn sem vehettek részt.

Különös a levél stílusa is, ami teljesen idegen a német mentalitástól, politikai kommunikációtól, idegen benne az a – jobb szó híján – „nyáladzó” alázatosság, ami ugyanakkor otthonos eleme a balkáni személyes érintkezések világának.  A levélben egy arasznyi Kohl viszonyul egy több méteres orbáni szoborszerűséghez: apró, alattvalói hízelkedés ez egy uralkodói teljesítményhez. Eléggé furcsa ez mindannak fényében, hogy Kohl tizenhat évnyi kancellári szolgálatainak hosszát csak Bismarcké múlja felül. Ráadásul Kohl teremtette meg ismét Németország egységét, ő indította el azokat a folyamatokat, amelyek mára ismét a kontinens (gazdaságilag) vezető hatalmává tették Németországot. Orbán pedig?

A levelet mindazonáltal célszerű hitelesként elkönyvelni. Hogy ki fogalmazta, nem tudni, minden bizonnyal az orbáni adminisztráció vagy a berlini nagykövetség valamelyik munkatársa. Mindemellett Kohl – politikai – környezete azt nagy valószínűséggel jóváhagyta. Hasznos volt ez Orbánnak, hisz fanatikus táborának ezzel azt igazolhatja: Németország „mellette áll” majd április 6-án.

De legalább ilyen hasznos a német jobboldal vezető pártjának, a CDU-nak, s magának Angela Merkel kancellárnak is. A Kohl-levéllel ugyanis letudhatták pártcsaládbeli társuknak, a Fidesznek nyújtandó szimbolikus támogatást, ráadásul úgy, hogy ezzel nem kellett nekik magunknak kiállni Orbán mellett. Megtette azt helyettük egy olyan ember, aki már semmit sem tud arról, ami körülötte és vele történik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a CDU-központ eddigi reagálása, amikor a sajtó a levéllel kapcsolatosan érdeklődött náluk: ahhoz semmi közük, forduljanak kérdéseikkel közvetlenül a Kohl családhoz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.