Most Iránon a sor

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. március 11.

Diplomáciai jegyzet

Ha Hasszan Rohani semmit nem tesz, akkor ezzel beismeri: a rezsim természete semmit sem változott azzal, hogy ő került az állam élére, leváltva Mahmud Ahmadinedzsádot.

Mint ismeretes, a múlt héten Washingtonban bejelentették: az izraeli és az amerikai hírszerzés közös akciója során a Vörös-tengeren, 1500 kilométerre az izraeli partoktól elfogtak egy panamai zászló alatt hajózó tankert, ami több tucat 302 milliméteres föld-föld rakétát szállított. A cementzsákokban elrejtett fegyverek feladója Irán volt, közelebbről az al-Kudsz szervezet, ami az Iráni Forradalmi Gárda terroristakapcsolatairól elhíresült egysége. A címzett viszont mindmáig vitatott.

Az izraeli hírszerzés kiderítette: a rakétákat Szíriában gyártották, innen kerültek Iránba, majd a perzsa állam terroristákat támogató – egyfajta raktárként működő – háttérbázisába, Port Sudanba. Egyesek szerint az amerikai vagy az izraeli hírszerzés valószínűleg már akkor felfigyelt a rakétákra, amikor azok elhagyták Iránt.

A legfontosabb kérdés, hogy a perzsa állam kinek is szánta a fegyvereket. Három elgondolás kering erről. Lehetséges, hogy a címzett a Hamász volt, mely hasonló rakétákkal – ezek hatósugara 150 kilométer – már többször támadta Izraelt a Gázai övezetből. Viszont ellentmondani látszik ennek, hogy a terrorszervezetnek az utóbbi időben igencsak megromlottak a kapcsolatai Iránnal, minthogy a szír válságban a Hamász az ellenzéket támogatja, nem pedig Basár al-Aszad rendszerét. Címzett lehetett a Libanonban magát befészkelő Hezbollah, amely részben a szír központi kormányzat mellett harcolt, részben védekezni próbál az egyre militánsabb libanoni szunniták támadásaival szemben. Izraeli hírszerzési források szerint egyébként a Hezbollah támadást készít elő a zsidó állam északi területei ellen is, ami része lehet a védekezésnek, elvégre a libanoni síitákat és szunnitákat egyetlen dolog köti csak össze: az Izrael-ellenesség.

De azt sem lehet kizárni, hogy Teherán a Sínai-félszigeten működő Muszlim Testvériségnek szánta a fegyvereket. Az itteni militánsok, mint ismert, a központi egyiptomi katonai vezetés ellen igyekeznek támadásokat végrehajtani, márpedig Irán – Törökországhoz hasonlóan – az iszlamisták oldalán áll al-Sziszi tábornok kormányával szemben.

További nagyon fontos kérdés, hogy vajon miért vállalkozik efféle kalandokra a perzsa állam akkor, amikor minden erejét latba vetve próbálja meggyőzni a nemzetközi közösséget, hogy változtatni akar az eddig vitt politikán, s ennek jegyében igyekszik elérni a szankciók feloldását? Ráadásul Rohani elnök erőfeszítései részben máris meghozták a maguk gyümölcsét. Obama elnök közel-keleti rendezési terveinek Irán szerves részévé vált, s bizonyos értelemben az „iszlám forradalom” kitörése óta soha nem került egymáshoz ennyire közel Washington és Teherán.

Tény: az ügyet nemcsak Izrael és Amerika nyomós térségi érdekei színezhetik és tehetik bonyolulttá, hanem az iráni belpolitika is; lehet, hogy az információ belülről jött, nem pedig valamelyik külföldi hírszerzés akadt a nyomára. A CIA-nak egyébként is eléggé szűk mozgástere lehet Iránon belül. Igaz, az izraeli hírszerzés ügynökei mindig is jelen voltak ott, bár persze Jeruzsálem sohasem verte ezt nagydobra. A robbantásos merényletek során sorra kimúló perzsa atomtudósok halála leginkább Izraelnek volt hasznos. Ugyanakkor a Moszadot jelentékeny kár érte az elmúlt időszakban azáltal, hogy megromlott az izraeli–török viszony. Alig egy éve Ankara átadta a török területen iráni és kurd ügyekben tevékenykedő izraeli hírszerzők listáját, s azoknak a nevét is, akikkel Iránon belül a kapcsolatot tartották.

Mindez felveti annak lehetőségét, hogy nem hírszerzési források vezették-e nyomra a Moszadot és a CIA-t. Két forgatókönyv lehetséges. A radikális iráni erők és a Rohani elnök reformszárnya között prognosztizálható küzdelem alkalmat adhatott ez utóbbiaknak, hogy egyszerűen közöljék a kihajózás tényét Washingtonnal annak reményében, hogy: (a) céljaik őszinteségéről így meggyőzik a Nyugatot; (b) egyértelműsítik: ők még véletlenül sem keverhetők össze az al-Kudsszal. Ugyanakkor (c) az al-Kudszot ért mindenféle kudarc eleve előnyös számukra, így egy okkal több, hogy ekként járjanak el.

Viszont az is elképzelhető, hogy az al-Kudsz maga áll a kiszivárogtatás mögött, ezzel ellensúlyozva azt a pozitív képet, ami a világban Rohaniról közben kialakult. Sőt az sincs kizárva, hogy a Hezbollah (al-Kudsz) az oroszoknak tett így szívességet, megtorpedózva az amerikai befolyás erősödését a Közel-Keleten.

Ha ez utóbbi bizonyul később igaznak, akkor az al-Kudsz bizonyos fokig elérte a célját, elvégre az izraeli kormány arra használta fel az ügyet, hogy bizonyítsa: Iránban nincs szó nyitásról, mindössze megtévesztő pávatánc (© Orbán) zajlik, aminek Rohani is a részese.

A rakétákat szállító hajó elfogása mindenesetre már rövid távon is nagy szolgálatokat tett a nemzetközi közösségnek, nemcsak a tekintetben, hogy kivonta a forgalomból a fegyvereket, hanem azért is, mert színvallásra kényszeríti Hasszan Rohanit. Mert ha semmit nem tesz, akkor ezzel beismeri: az iráni rezsim természete semmit sem változott azzal, hogy ő került az állam élére, leváltva Mahmud Ahmadinedzsádot.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.