Kritikai iskola

A baloldal nyomorúsága

  • Ádám Zoltán
  • 2010. június 24.

Egotrip

A baloldal: ethosz. Ahogy a jobboldal is az. Baloldalinak lenni annyit jelent, mint azonosulni a gyengék igazságával. De nemcsak a gyengéknek van igazságuk, hanem az erőseknek is. Igazság és igazság között nem állítható fel matematikai reláció: a végső döntés közöttük mindig szubjektív marad. Az igazán döntő mozzanat azonban nem az igazságok közti választásé, hanem az igazság kereséséé. Ádám Zoltán

A baloldal: ethosz. Ahogy a jobboldal is az. Baloldalinak lenni annyit jelent, mint azonosulni a gyengék igazságával. De nemcsak a gyengéknek van igazságuk, hanem az erőseknek is. Igazság és igazság között nem állítható fel matematikai reláció: a végső döntés közöttük mindig szubjektív marad. Az igazán döntő mozzanat azonban nem az igazságok közti választásé, hanem az igazság kereséséé.

A baloldalnak (vagy a jobboldalnak) nem a jobboldal (vagy a baloldal) a legfőbb ellenfele, hanem az igazsággal szembeni érdektelenség. Ennek számos társadalmiasult formája ismert a modern történelemben a fasiszta és kommunista rendszerek totális diktatúrájától az ideológia nélküli konzumeráció totális bambaságáig. És bár az utóbbi aránytalanul veszélytelenebbnek tűnik az előbbieknél, senki ne gondolja, hogy semmi köze hozzá. A végsőkig vitt racionalitás - a varázstalanított világ magába zártságának szorongató élménye - éppúgy szülhet totális rendet, mint a társadalmi normák megsemmisülését, vagyis anómiát. Mi több, az egyik könnyen átcsaphat a másikba: mondhatni szignifikáns eséllyel követheti egyik a másikat egy adott társadalmi-történeti konfigurációban.

Amikor például húsz évvel ezelőtt véget ért a létezett szocializmus dicstelen magyarországi története, nem a gazdasági rendszer fenntarthatatlanságából fakadó egy-másfél milliós munkahelyvesztés volt a legsokkolóbb társadalmi élmény, hanem a működésképtelen gazdasági felépítmény alatt meghúzódó, emberöltőnyi repedésektől szabdalt morális társadalmi alapokkal való szembesülés. Az ancien régime baloldali-radikális védelmezői persze nyilván azt mondják erre, hogy a morál szétporladása a rendszer összeomlásának volt a velejárója, ez azonban nem igaz: a Kádár-rendszernél kevés erkölcstelenebb akadt a magyar történelemben.

Azóta próbáljuk betömni a morális repedéseket, rekonstruálni egy erkölcsileg elfogadható társadalmi rendet, ez azonban nehezebb feladatnak bizonyult, mint Ralf Dahrendorfot kivéve bárki gondolta volna. A magyar baloldal nyomorúsága mindenekelőtt abból fakad, hogy örökösen szerep- és értékzavarba kerül ennek a kínkeserves folyamatnak a során. Lehet-e baloldali a diktatúrát gyakorló párt? (Nem lehet.) És az utódja? (Talán, de nem egykönnyen.) Ez nem jelenti azt, hogy a magyar jobboldal ne kerülne örökösen szerep- és értékzavarba számára (valóban?) fordított előjelű értéktartalmakat hordozó történelmi korszakokkal kapcsolatban. A magyar jobboldal genezise, értékrendje és történelmi referenciapontjai éppolyan zavarosak, mint a baloldaléi. Most azonban történetesen az utóbbiakról van szó, különös tekintettel az elmúlt húsz év fejleményeire.

A magyar baloldal 1989-90 után néhány év alatt kidolgozta a rendszerváltást megelőző évtizedekhez való viszony politikailag intézményesített modelljét. Az egykori kommunisták szakítottak a diktatúra politikai gyakorlataival, de érzelmileg továbbra is pozitívan viszonyultak a kádári múlt általuk progresszívnek tartott, társadalmilag sikeres elemeihez. Ennek a Kádár-rendszerrel szembeni megengedő attitűdnek a legmarkánsabb képviselője Horn Gyula volt, de kissé modernizáltabb, technokrata formában ezt jelenítette meg Medgyessy Péter is. Ez a megengedő attitűd a magukat antikommunistának tekintő vagy a rendszerváltást legalábbis alapvető fontosságú történelmi cezúraként azonosító választók számára minimum jelentősen megnehezítette az MSZP támogatását.

Ezt a feszültséget volt hivatva oldani az SZDSZ beemelése a kormányba 1994-ben és a vele egészen a 2008-as koalíciós szakításig fenntartott stratégiai-szövetségi viszony. Az MSZP-SZDSZ páros egészen a legutóbbi, 2006-2010 közötti parlamenti ciklusig megőrizte a dominanciáját a nyugatos gondolkodás hívei között. Az SZDSZ szavatolta a gazdaság- és társadalompolitika nyugatos-modernizációs orientációját és a demokratikus normák több-kevesebb következetességgel való betartását. Az MSZP széles választói bázison álló néppártként működött, amelynek támogatói közt egyaránt megtalálhatók voltak a Kádár-rendszerben szocializálódott elitek köré szerveződött felső középosztályi csoportok, valamint a nagyvárosok közép- és alsó középosztályi társadalma (a lakótelepek népe) és a rendszerváltás transzformációs válságától leginkább sújtott ipari övezetek lakóinak túlnyomó része. A Kádár-rendszerre irányuló pozitív referenciák érzelmileg, a kapitalista modernizáció és az euroatlanti integráció iránti elkötelezettség anyagi-racionális alapon mozgósította ezeket a választói csoportokat. A demokratikus átalakulást és a liberális elveken alapuló társadalmi berendezkedést helyeslő ideológia előállítását és újratermelését, vagyis a mindezt összeabroncsozó rendszerlegitimáció biztosítását azonban az MSZP az SZDSZ-re bízta.

Egészen Gyurcsány Ferenc 2004-es hatalomátvételéig. Gyurcsány emancipálta az MSZP-t az SZDSZ ideológiai dominanciája alól, és 2006-ra maga vált a nyugatos modernizáció programjának első számú politikai képviselőjévé. Aztán a pártjával együtt belebukott ebbe a szerepbe.

A 2006-os választásokat követő - egyébként sikeres - államháztartási stabilizáció társadalmi költségei és a politikailag katasztrofális hatású rendszerreformok, mindenekelőtt a liberális egészségügyi reform kudarca jelentős részt elidegenítették az MSZP alsó középosztályi választóit. Gyurcsány távozását követően pedig a visszaszerzésükért folytatott küzdelem hevében a párt lemondott a Gyurcsány és Bajnai felvállalásával megnyerhető, a nyugatos modernizáció értékeire fogékony közép- és felső középosztályi szavazókról. Gyurcsány bukásával és a jobbra tolódó SZDSZ szétporladásával a baloldal működőképes ideológia nélkül maradt, a sokáig domináns helyzetű baloldali társadalmi koalíció pedig felbomlott.

Az így létrejött ideológiai-értékrendbeli vákuum tág teret ad a tekintélyelvű megoldásoknak. Mint Kertész Imrétől tudjuk, a Kádár-rendszerhez való viszony kérdése korántsem független a magyar fasizmushoz és a holokauszthoz fűződő viszonytól: a magyar társadalmat többek között az utóbbi élményének feldolgozatlansága szolgáltatta ki olyannyira az előbbinek. Gyurcsány úgy próbált markánsan antijobboldali politikát folytatni, hogy közben igyekezett túllépni a posztkádári paradigmán. Kísérlete azonban kudarcba fulladt, bukása után pedig a pártja visszakanyarodott oda, ahonnan húsz évvel korábban elindult: egy ideológiailag érdektelen, morálisan kérdéses identitású, modernizációs alternatívát nyújtani nem képes politikai zárvány szerephez.

Innen szép nyerni.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.