Ekotrip

Gordiuszi csomó

Egotrip

Nem tudom, hogy a 29 pontos gazdasági akciótervvel elénk tárt, jókora gordiuszi csomót hányan kötözték, csak azt lehet tudni, hogy alig 72 órát adtak rá maguknak. A kormány gazdasági terve azzal vált kibogozhatatlan csomóvá, hogy ugyanazt a pénzt költené el többször is, amit talán egyszer sem tud beszedni. Várhegyi Éva

Nem tudom, hogy a 29 pontos gazdasági akciótervvel elénk tárt, jókora gordiuszi csomót hányan kötözték, csak azt lehet tudni, hogy alig 72 órát adtak rá maguknak. A kormány gazdasági terve azzal vált kibogozhatatlan csomóvá, hogy ugyanazt a pénzt költené el többször is, amit talán egyszer sem tud beszedni.

Nem újdonság ez: szinte mindegyik kormány belefutott már hasonló csapdába. Vannak helyzetek, amikor az ilyesmi bocsánatos bűnnek számít: na bumm, kicsit nagyobb lesz a költségvetési hiány. Most nem ilyen időket élünk, most befektetők hada és nemzetközi intézmények tucatja figyeli árgus szemekkel a kormányunk állami büdzsét érintő minden lépését. Jó okkal: magánhitelezőknek és kormányoknak egyaránt irdatlan hitelmennyiség visszafizetéséért kell aggódniuk.

Erre az egyszerű igazságra lassan ébredt rá az új kormányfő. Egy darabig megpróbált úgy tenni, mintha rá nem volna érvényes a mostanság már mindenkire kötelező költségvetési fegyelem. Mintha a parlamenti kétharmada a nemzetközi kötelezettségek semmibevételére is feljogosítaná. A forint megingása kellett, hogy ráébredjen tévedésére.

A kibogozhatatlan csomóba kötött, megoldásra váró kérdés: hogyan lehet beszedni több százmilliárd forintot úgy, hogy a megsarcoltak jószerivel meg se érezzék; hogy valamilyen más csatornán keresztül vissza is áramoljon a pénz, de meg is maradjon a költségvetési csontvázak okozta lyukak meg a választói zsebek betömésére? Voltaképp több kisebb csomóból összebogozott szövevényt kreált a kormány. Az egyiket az adóterhek enyhítésének ígéretével kötötték: a költségvetési egyenleg rontása nélkül úgy mérsékelnék a magas jövedelműek adóját, hogy az alacsonyabbak nettó keresete se csökkenjen, miközben a vállalati jövedelemadó visszanyesésével apasztanák az állami bevételeket. E furmányos csomó átvágása az adóügyekért felelős államtitkárra vár.

Ha nem teszi, főnöke, a nemzetgazdasági miniszter dolgát nehezíti, akinek a pénzügyi szektorból kell már az idén 200 milliárd forint különadót kipréselnie a tervezett 13 milliárd helyett, és ezt még két éven át megismételnie. Ha egyiküknek sem sikerülne a mutatvány, akkor a fejlesztési miniszternek kellene a tervezett 120 milliárd forintnál is többet lefaragnia még az idén a közszféra költségeiből és béreiből, illetve az állami vállalatok bértömegét kéne az óhajtott 48 milliárdnál is jobban megkurtítania. Végső esetben nem maradna hátra más, mint beismerni: a hosszas kutakodás ellenére nemhogy "tömegsírnyi", de még 300 milliárd forintnyi "csontvázat" sem találtak a Bajnai-Oszkó-féle költségvetésben.

A három említett úr közül vajon melyiknek van a legjobb esélye a csomó átvágására?

Matolcsy György múlt heti interjújában megismételte Orbán Viktor szavait, hogy a pénzügyi szektorból különadóként már az idén beszedni szándékozott 200 milliárd forint "egy kőbe vésett szám", minthogy "ez a bevétel a feltétele annak, hogy az ország 2010-ben pénzügyi, államháztartási szempontból stabil maradjon" (Figyelő, 2010. június 16.). Az interjúból az is kiderül, hogy a rendkívüli kormánydöntések nélkül öt százalék felett lenne a hiány, vagyis legalább 330 milliárdos lyukat kell betömni.

A miniszter másfelől megpendítette annak a "megoldásnak" a lehetőségét, amelyre a bankokkal folyó alku várható kimeneteleként már többen is tippeltek a sajtóban (itt is, lásd: Újabb adó a bankoknak: Einstand, Magyar Narancs, 2010. június 17.). Nevezetesen, hogy a bankok a befizetett - minden tekintetben brutális mértékű - különadóért cserébe lehetőséget kapnának arra, hogy a lakáshitelesek mentését szolgáló állami program keretében könnyítsenek a nem fizető adósok okozta terhükön. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, gondolhatnánk, csak egy baj van: ettől nem lesz több az állam pénze. Talán nem is nagyon kell: lehet, hogy Varga Mihály és népes csapata "holt csontváz-lelkekkel" házalt.

A bankadó népszerű - a parlamentben is vastapssal jutalmazott - ötletét így nem kellene elvetni, és még a "kőbe vésett" számot sem kell látványosan módosítani. Pedig nem ártana. Hiába büszke arra Orbán Viktor, hogy tervével milyen szépen elébe ment a múlt heti EU-csúcson született döntésnek, ha nem veszi észre: az az adó nem ez az adó. Az uniós tervek szerint az az adó nagyobbrészt a jövőben várható pénzügyi válságok költségeinek finanszírozására szolgál majd, és nem a jelen költségvetési problémák orvoslására. Azzal az adóval nem szándékoznak olyan helyzetbe hozni a bankokat, amiben nem tudják ellátni fő feladatukat, a gazdaság hitelezését. A már bevezetett svéd vagy a tervezett osztrák modell alapján például a magyar bankszektorra alig 20 milliárd forintos éves adót lehetne kivetni, nálunk legalább 120 milliárdot várnának tőlük. Micsoda különbség! A csehek meg felmentést kértek és kaptak: ők egyáltalán nem akarnak bankadót.

Pedig másutt is jókora a bankellenesség, amire ott is építenek a politikusok (emlékezzünk Obama vagy Sarkozy urak kirohanásaira!), de azért avval is tisztában vannak, hogy bankok nélkül nem megy a gazdaság szekere. És valaki azt is elmagyarázta nekik (talán a pénzügyminiszterük?), hogy a pénzintézetek profitja nemcsak arra szolgál, hogy a pókhasú, szivarozó bankárok pénztárcáját dagassza, hanem főként arra, hogy a bank tőkeerejének gyarapításával (a profit visszaforgatásával, eredménytartalékba helyezésével) növekedjen a kockázatviselő képessége. Vagyis hogy több, a gazdaság gyarapodását segítő hitelt tudjon nyújtani, és ezzel ne a betétesei pénzét tegye kockára.

Még nem lehet tudni, hogy a csontvázkeresési láz és a túlméretezett bankadó kreálta csomót a lakáshitelesek problémáit orvosló módszer segítségével vágja-e át az illetékes miniszter, ahogy interjújában megpedzette, vagy más módon. Mindenesetre jobb lett volna átgondoltabb akciótervvel megelőzni a kormány és a pénzügyi szektor között zajló, óhatatlanul "mutyizásba" torkolló, a közéletet züllesztő alkufolyamatot. Ha a kormányból más nem is, de Matolcsy György jól ismeri egykori kollégája, Antal László "szabályozóalku" kifejezését, amit a korai szocializmus tervalku-rendszerét felváltó szisztéma jellemzésére kreált. Kár, hogy a most beköszöntő, régi-új rendszerre már nem várhatunk tőle hasonlóan találó elnevezést.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.