Az elmúlt másfél évben a világsajtóban mindennapossá váltak a horribilis állami pénzeket felemésztő bankmentésekről szóló hírek. A magyarázatokat is figyelemmel kísérő olvasó tudja: ezekre azért van szükség, mert a mentőöv hiányában elsüllyedő, a pénzügyi rendszer működése szempontjából fontos bankok az egész gazdaságot magukkal rántanák. A közgazdasági racionalitás ellenére sem könnyű azonban az adófizetőnek elfogadnia, hogy ekkora összegekkel (fejenként akár több százezer forintnyi euróval, dollárral, fonttal) támogatnak olyan cégeket, amelyek korábban haszonélvezői voltak a válsághoz vezető kormányzati és banki politikáknak.
A magyar olvasó az ilyesféle hírek olvasása után jó érzéssel dőlhet hátra foteljében (feltéve, hogy azt még nem árverezték el). A mi adóforintjainkat ugyanis alig-alig kellett bankmentésekre elszórni. Külföldről irányított bankjainkat, ha szükség volt rá, az ő drága jó anyukájuk segítette meg - az meg legyen az ottani adófizetők baja! A két anyátlan bankunk közül a kisebbiket, az FHB-t feltőkésítette ugyan a magyar állam, de az nem kóstált többet 30 milliárd - vagyis fejenként háromezer - forintnál. A nagyobb falatnak gondolt OTP-nek azonban a nemzetközi elemzők (például a Merrill Lynch) károgása ellenére sem volt szüksége rá, mivel a tőkéjükben megroggyant kelet-európai érdekeltségei (főként az ukrán leánybank) feltőkésítéséhez elegendőnek bizonyult a bankcsoport saját, kiemelkedő nyeresége - megfejelve a Garancia Biztosító eladásából befolyt, mintegy 120 milliárd forintos bevétellel.
Különös, de az OTP itthoni üzletmenetét mintha meg sem érintette volna a válság. A két hete nyilvánosságra hozott tőzsdei jelentése szerint a piacvezető bank hazai alaptevékenysége (vagyis az OTP Bank, Jelzálogbank és Lakástakarék-pénztár együttese) tavaly is hozta a szokásos formáját: a 178 milliárd forintos adózott nyereség egyharmaddal felülmúlta az előző évit, és még a válság szelétől meg sem érintett 2007-es profitot is jó negyedével meghaladta. A bankcsoport tőkejövedelmezősége 2009-ben megközelítette a 20 százalékot, ami a hitelválság miatt magasra szökkent állampapírhozamoknak is jó duplája. A válságos időkben rendkívülinek számító jövedelmezőséget ráadásul azt követően produkálta a bank, hogy 72 milliárd forintot felemésztettek a már elkönyvelt és a jövőben várható hitelezési veszteségek (az utolsó békeévben, 2007-ben erre még csak 15 milliárdot kellett fordítania).
Honnan termett ez a sok lóvé? - kérdezheti a gyanakvó olvasó, és kiváltképp az, aki a bank ügyfeleként is jegyzi magát. Hogyan lehet, hogy a világméretű pénzügyi-gazdasági válság sújtotta ország vezető bankja nemcsak sértetlenül vészelte át a krízist, de még profitált is belőle - ráadásul látványos állami segítség nélkül.
Akik azért mentek el a Gazdasági Versenyhivatal "Versenypolitika a válság után" címmel két hete megrendezett nemzetközi konferenciájára, hogy megtudjanak valamit e rejtély okáról, pofára estek: a bank illetékes vezetője erről egy árva hangot sem ejtett, kérdésre pedig nem volt módja válaszolni, minthogy a bank két évtizedes dicsőséges pályaívét felrajzoló előadását követően elegánsan távozott. Így nem marad más lehetőségünk a "magyar csoda" hátterének felfejtésére, mint a bank március elején nyilvánosságra hozott pénzügyi beszámolójának tanulmányozása.
Ebből kiderül, hogy a hitelválság ellenére, amely jócskán felnyomta a bankok forrásköltségét, az itthoni OTP (jelzálogbankjával és lakástakarék-pénztárával karöltve) 50 milliárd forinttal növelte a nettó kamateredményét, vagyis a betétekre fizetett kamatokét jócskán meghaladó mértékben tudta növelni a hitelekre kirótt kamatait. Ezzel a bank amúgy is széles kamatrése tovább tágult, megközelítette a hat százalékot. Mivel - dicséretes módon - a működési költségeit nem növelte a bank, az így elért bevételi többlet nemcsak a magasabb hitelkockázatra nyújtott fedezetet, hanem még a profit jelentős bővülésére is. Nos, ilyen egyszerű a dolog - mondhatta volna Bencsik László vezérigazgató-helyettes a GVH konferenciáján, de inkább nem mondott semmit.
Bocs, valamit azért mondott. Azt, hogy bár egyesek váltig hangoztatják a hazai bankverseny gyengeségét, a tények ennek ellentmondanak, hiszen az OTP gyors térvesztése a magyar piacon éppen azt mutatja, hogy a térségünkben Magyarországon erősödött a leginkább a bankverseny. A tények egy másik olvasatát viszont pont a 2009-es év mutatja plasztikusan - mondom erre én. Ha egy bank a bevételei növelésével nemcsak kivédeni, de még túlkompenzálni is képes a válság profitot emésztő hatását, akkor ott nehéz komoly versenyt feltételezni. Ha egy válsággal erősen sújtott ország vezető bankja a piac egyötödének birtokában a bankszektor profitjának négyötödét hozza létre, méghozzá szót érdemlő segítség nélkül, akkor ott valami nem stimmel: vagy a versennyel, vagy az állami segítség értelmezésével.
Mert majd elfeledtem, Bencsik úr még valamit hangsúlyozott előadásában: azt, hogy az OTP mindenféle állami segítség nélkül gyűrte le a válságot. No igen, tőkejuttatást valóban nem igényelt a magyar államtól, de azért az IMF-hitelkeretből kapott 1,4 milliárd eurónyi kölcsönt arra, hogy a válság hatásának enyhítése érdekében fenntartsa vállalati hitelezését, és ehhez a jegybank is rendelkezésére bocsátotta a (más bankok számára is felkínált) devizacsere-akcióját. Bár a piaci kamatozású hitel felét már tavaly novemberben visszafizette az OTP, annak (önkéntes) igénybevétele mégiscsak azt jelzi, hogy szüksége volt rá a banknak. Ha másért nem, hát azért, hogy a pluszforrásból nyújtható hitelekkel fenntarthassa a vállalati piacon elért pozícióját. Arról sem illendő megfeledkezni, hogy 2009 nyarán azért az OTP is részesült valamiféle állami tőkejuttatásban: ha nem is pont a magyar állam, de az európai kormányok pénzéből fenntartott EBRD 200 millió eurós alárendelt kölcsöntőkét nyújtott neki, a bank hazai és nemzetközi tevékenységének megerősítése indokával. (A mintegy 60 milliárd forintos tőkeinjekció kb. annyi, amekkora tőkével a magyar bankpiac hasonló méretű szereplőit, a CIB-et és az MKB-t külföldi anyabankjaik együttesen megerősítették.)
A publikált adatokból nehéz kideríteni, hogy pontosan milyen üzleti tevékenységek, milyen piaci adottságok és milyen állami-jegybanki eszközök szerencsés együttese hozta össze a meglepő rekordnyereséget az OTP-nek. De akárhogy is volt, adófizetőként vagy ügyfél-ként - a Napkirály után, szabadon - büszkén mondhatjuk: a mentőöv mi vagyunk!
