Modern Talking

A szuppletivizmus

  • Nádasdy Ádám
  • 2004. január 29.

Egotrip

A szuppletivizmus az a jelenség, amikor egy szó alaksora (szakszóval paradigmája) egyszer csak egy másik szóként folytatódik. Mint a mesebeli állat: madárként kezdődik, kígyóként folytatódik. Például lenni, lennék - de van. Sok, sokat, sokszor - de több. Minden nyelvben van ilyen, német gut-besser ("jó-jobb"), angol am-is ("vagyok-van"), francia aller-va ("menni-megy"), latin fero-tuli ("viszek-vittem"), orosz cselovek-ljugyi ("ember-emberek").

A szuppletivizmus az a jelenség, amikor egy szó alaksora (szakszóval paradigmája) egyszer csak egy másik szóként folytatódik. Mint a mesebeli állat: madárként kezdődik, kígyóként folytatódik. Például lenni, lennék - de van. Sok, sokat, sokszor - de több. Minden nyelvben van ilyen, német gut-besser ("jó-jobb"), angol am-is ("vagyok-van"), francia aller-va ("menni-megy"), latin fero-tuli ("viszek-vittem"), orosz cselovek-ljugyi ("ember-emberek").

A szuppletivizmus neve a latin suppleo "feltöltök, pótlok" igéből van, s az alapja az a hasonlat, hogy a kérdéses szavak - mintegy kifogyva saját alakjaikból - más forrásból kénytelenek feltölteni az alaksorukat. A nyelvtörténet kiderítette, hogy ilyen esetekben a két alak eredetileg két teljesen különböző (bár persze hasonló jelentésű) szó volt, s a mai helyzet úgy alakult ki, hogy az idők során az egyik szónak csak emilyen (például jelen idejű vagy egyes számú) alakjait kezdték használni, a másiknak meg csak amolyanjait (például múlt idejű vagy többes számú stb.). A mai angolban például már mondhatjuk, hogy a go "menni" ige múlt ideje went. Micsoda szaftos szuppletivizmus! - csettint az olvasó. Ez a mai nyelvre igaz is. Történetileg azonban a went nem a go-nak, hanem a becsületes wend "kerül, térül, jár" igének (= német wenden) a múlt ideje. A go igének valamiért már emberemlékezet óta hiányzott a múlt ideje, de nem volt hajlandó kiveszni, inkább maga alá gyűrte szegény wend igét, jelen idejét kiirtotta, múlt idejét pedig (went) a magáévá tette. Az Igeidők Elrablása.

Vajon szuppletivizmus-e a következő példa: Egyre több lány jött be, végül a csajok elfoglalták az egész termet. Mondhatjuk-e, hogy a magyarban a lány többes száma csajok? Hiszen a lány/csajok ugyanúgy működött a példában, mint a bányász/bányászok a következő analóg szerkezetben: Egyre több bányász jött be, végül a bányászok elfoglalták az egész termet. Nem mondhatjuk, mert a lány-nak van saját többes száma (lányok), és - ami talán még fontosabb - a csajok-nak van saját egyes száma (csaj). A szuppletivizmushoz az kell, hogy mindkét "félszó" hiányos ragozású legyen, s ami az egyiknek hiányzik, pont az legyen meg a másiknak. Azaz kiegészítő, komplementer viszonyban legyenek egymással. A sok-nak nincs középfoka, a több-nek nincs alapfoka - rakják össze, amijük van, és legyenek boldogok.

Nem minden párkapcsolat ilyen szerencsés. A németben a Leute "emberek" szónak nincs egyes száma, de sajnos nem találunk hozzá olyan "ember" jelentésű szót, melynek ne volna többes száma. A Mann/Männer "férfi(ak)", a Mensch/Menschen "ember(ek)" komplett alaksorral rendelkezik, egyik sem szorul egy másik "félszó" segítségére. A Leute egyedül marad, és nem szuppletív, hanem egyszerűen hiányos ragozású szó. (Ugyanez a helyzet az angol people-lel is.) Az oroszban viszont a helyzet ideális: a ljugyi "emberek" szónak nincs egyes száma, a cselovek "ember" szónak nincs többes száma, úgyhogy egyesítsed szellemeddel.

A szuppletivizmust muszáj szigorúan a ragozásra, tehát a mechanikus, nyelvtani flexióra korlátozni. Különben az olaszok joggal érezhetnék úgy, hogy a magyarban a fiú -lány pár szuppletivizmus, hiszen az olaszban a "lány" szót szabályosan a "fiú"-ból képezzük a nőnemű végződéssel: ragazzo "fiú" - ragazza "lány". Az angolok úgy érezhetnék, hogy a magyarban az idén-tavaly pár szuppletivizmus, hiszen angolul ezek szabályosan (értsd megjósolhatóan) this year, illetve last year. A magyarok viszont azon csodálkozhatnának, hogy az őszibarack-sárgabarack az angolban két teljesen különböző szó: peach-apricot. Ezekre azt mondjuk, hogy lexikalizációs érdekességek (tehát a szókincset és nem a nyelvtant érintik), a szuppletivizmus pedig nyelvtani jelenség. A kommunizmus alatt a médiákban a hadügyminiszter alak automatikusan honvédelmi miniszter-re változott az ún. baráti országok esetében: angol hadügyminiszter, szovjet honvédelmi miniszter. Ez sem nyelvtani kérdés.

Azt már nehezebb félresöpörni, hogy az angolban a they "ők" nem a he vagy she egyes számú alakból van alkotva, hanem egészen más szó, pedig a magyarban szabályosan képezzük az ő-ből a többes számú ők alakot. Itt arra hivatkozhatunk, hogy az angolban egyetlen névmás sem kap -s többes számot, tehát a rendszer láthatólag nem olyan, mint a magyarban, akkor nincs okunk a they-t szuppletívnek tekinteni. A szuppletivizmus ugyanis mindig rendhagyóság, mindig az adott nyelvben fennálló rendszer megsértése.

Jó, de hogy foglaljunk állást a következő ügyben? Az angolban alakváltozás nélkül áttehető az ige a cselekvő-tárgyas kategóriából (kicsoda mit csinál?) a "mediális" kategóriába (mivel mi történik?). Figyeljük meg, hogy a következő mondatpárokban ugyanaz az igealak szerepel: Jack opened the door "Jack kinyitotta az ajtót" - The door opened "Az ajtó kinyílt." Vagy: Liz hurt my arm "Liz megsértette/megütötte a karomat" - My arm hurt "A karom fájt". Ezt a szabályt sok igére lehet alkalmazni (drop "leejt-leesik"; wash "mos-mosódik, mosható; stb. stb.), de már a kill "megölni" ige különös szuppletivizmust mutat, mert mediális értelemben die alakra vált. Például: Jack killed the rat "Jack megölte/agyonverte a patkányt" - The rat died "A patkány meghalt/megdöglött", vagyis utóbbira nem az eddigiek alapján várható *The rat killed alakot találjuk. Erre azt mondhatjuk, hogy itt az alany (a patkány) élőlény, és az ige ezért nem használható automatikusan mindkét értelemben, vagyis a kill és a die két különböző ige, mert utóbbinak csak élőlény lehet az alanya.

Az alapelv tehát az, hogy csak a szűken vett ragozási soron belüli, váratlan alakcserét nevezzük szuppletivizmusnak. Ezt viszont komolyan kell venni. A magyarban minden határozószónak van középfoka: lassan eszik - lassabban eszik, ravaszul hunyorog - ravaszabbul hunyorog. A kicsit és nagyon esetében azonban más tőből kell képezni a középfokot: kicsit sajnálta - kevésbé sajnálta (nem *kisebbet sajnálta), nagyon fájt - jobban fájt (nem *nagyobban fájt). Mivel a fokozás (a -bb raggal való ellátás) tisztán nyelvtani és nem szókincsi jelenség, ezeket kénytelenek vagyunk szuppletivizmusnak és így rendhagyóságnak minősíteni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.