Ekotrip

Állam: se vele, se nélküle

Egotrip

Aktivizmusában az Orbán-kormány hű maradt korábbi önmagához. Ha bérmunkában készülnek is a törvényjavaslatok, az irányvonalat bevallottan a miniszterelnök és szűk stábja jelöli ki, akik serényen munkálkodnak azon, hogy minden megváltozzon. Hisz' most már a rendszerváltás cél, míg az előző Orbán-rezsim ennél kevesebbre (bár kormányváltásnál többre) vállalkozott.

Aktivizmusában az Orbán-kormány hű maradt korábbi önmagához. Ha bérmunkában készülnek is a törvényjavaslatok, az irányvonalat bevallottan a miniszterelnök és szűk stábja jelöli ki, akik serényen munkálkodnak azon, hogy minden megváltozzon. Hisz' most már a rendszerváltás cél, míg az előző Orbán-rezsim ennél kevesebbre (bár kormányváltásnál többre) vállalkozott.

Így hát nem is az a meglepő, hogy hétről hétre több ügyet von közvetlen hatóköre alá a kormány, leszűkítve az autonóm intézmények és társadalmi partnerek körét, hanem az, hogy van egyáltalán olyan terület, ahonnan visszavonulót fúj. És ez nem is valami csekélység, hanem maga az állami újraelosztás. A kisebb mértékű normatív adóelvonással (csökkentett jövedelemadó-kulcsok, egyes adónemek eltörlése) nagyobb gazdasági szabadsághoz juttatja a jövedelemtulajdonosok aktív, mondhatni "első osztályú" körét: a jövedelmeket létrehozó vállalkozásokat és jól fizetett alkalmazottaikat, valamint a pénzügyi megtakarításokkal és ingatlanbefektetéssel rendelkezőket. Ennek árát viszont a "másodosztályú polgárokkal" fizetteti meg, azokkal, akik állami juttatásokban, netán a korábbi járulékfizetésükkel megvásárolt nyugellátásban vagy munkanélküli-járadékban részesülnek. 'k kénytelenek lemondani javadalmazásuk egy részéről - legalábbis arra az időre, amíg a "kisebb adó = nagyobb gazdasági növekedés" elve termőre fordul.

A jövedelem-újraelosztás csökkentése és vele a jóléti ellátások szűkítése amúgy a "gazdasági szabadságharc" jegyében zajlik, amely szerint függetlenségünket úgy tudjuk visszanyerni, ha - szinte bármi áron - csökkentjük az államadósságot. Emiatt a jóléti kiadásokat annál is jobban kell mérsékelni, mint amit az adócsökkentés megkívánna, az adóelengedés okozta költségvetési lyuk másik részét pedig ad hoc különadókkal kell betömni. Ez teszi igazán kockázatossá ezt a politikát, hiszen a válságadóknak titulált, meglehetős önkénnyel kivetett sarc visszaveti a gazdasági növekedést, így kétséges, hogy belátható időn belül létrejön az a többletjövedelem, amiből rendezhető lenne az áldozatvállaló "másodosztályú" polgárok helyzete. Pláne akkor, ha a versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen oktatásra is kevesebb pénzt szán a kormány.

A jelentős kockázat ellenére sem vitatható, hogy van ráció a kormány meglepően libertárius gazdaságfilozófiájában, amit (eddig) a pénzügyi piacok is díjaztak az ország mérséklődő kockázati felárával és viszonylag erős valutaárfolyamával. Más kérdés, hogy miként fogadja a társadalom a jövedelmi egyenlőtlenségek növelését és a jóléti állam leépítését. Láthatóan vegyesen: a kárvallottak rosszul, a haszonélvezők jól, amiben semmi meglepő nincs. Annál nagyobb baj az, hogy a hatalom időközben szinte az összes olyan fórumot (pl. a potens Alkotmánybíróságot) kiiktatta a honi közéletből, ahol az érintettek orvoslást remélhetnének a jogbiztonságot sértő intézkedésekre, és mindent megtesz azért, hogy e fórumokat a jövő parlamentjei se állíthassák vissza. Az orbáni terv megvalósításához szükségesnek mondott tíz ciklus (40 év) a ma élő polgárok zömének életfogytig tartó ítéletet jelent; ez idő alatt csak bábkormányok léphetnek színre, önálló gazdaságpolitikai elképzelés nélkül.

Meglehetős zűrzavart mutat az Orbán-kormány államhoz való viszonya, mintha csak a "se veled, se nélküled" ambivalens érzelmei táplálnák. A jövedelem-újraelosztás szűkítésével leépíti az államot, növelve a vállalkozások és a jövedelemfelhasználás szabadságát. S ezt is oly módon teszi, mintha a bankároktól tanulta volna a közpénzügyeket; úgy védi az adófizetők pénzét, mint a hitelező bank a betétesét: annak ad, akinek valójában nem lenne szüksége rá, nem pedig annak, aki rászorul.

Miközben a jóléti államot visszanyesi a kormány, az állam gazdasági funkcióit éppenséggel erősíti. A patrióta protekcionizmus jelszavával növeli tulajdonosi befolyását. A Mol 21 százaléknyi (de csupán 10 százalékos szavazati joggal járó) tulajdonrészének megvásárlására mintegy 500 milliárd forintot költ a kormány, minden épeszű magyarázat nélkül. Nehéz komolyan venni a "nemzetstratégiai biztonság" szlogenjét akkor, amikor pont azt a tulajdonost (az orosz Szurgutnyeftyegazt) vásárolja ki az állam, amely éppen a stratégiai fontosságú termékeket (földgáz és kőolaj) kitermelő ország komoly politikai kapcsolatokkal rendelkező szereplője, s amelynek érdekében maga Putyin is szót emelt. Ha nem is ez volt a cél, de a nyugdíjpénztári vagyon államosítása révén is kisebbségi tulajdonrészek birtokosává vált a kormány, miközben a meghirdetett politika szerint privatizációra nem, viszont további államosításokra számítani lehet.

A fejlesztő állam szerepkörében is babérokra tör a kormány. A már a hitelválságot megelőzően is (például az Újpest FC-be történt befektetés miatt) súlyos veszteségeket elkönyvelő Magyar Fejlesztési Bank alig heverte ki a válság viharát, az Orbán-kabinet újult erővel (és a hozzá szükséges állami apanázzsal) száll be a kormánybank hitelezési és tőkebefektetési tevékenységének felpörgetésébe. A kormány láthatóan jobban bízik az állami bank értékítéletében, mint az üzleti bankszektoréban, amelynek hitelezőképességét különadóval állította takaréklángra.

Az állam fontosabb gazdasági szerepköreinek áttekintése alapján igencsak kusza kép rajzolódik ki a második Orbán-rezsim államfelfogásáról. Különböző rendszerekben racionálisnak minősülő elemek keverednek benne: a minimális, éjjeliőrállamtól (amelyben a jóléti rendszerek adózáson alapuló finanszírozását önkéntes jótékonykodás helyettesíti) az aktivista, gazdaságfejlesztő államig (amely a javak előállítása során éppenséggel az állami aktivizmusra épít) és a protekcionistáig (amiben viszont nemigen látszik a közhaszon; vö. Mol-ügy). Vagy a laissez faire államfelfogástól (amely persze csak az ún. nemzeti vállalkozásokra és a nemzeti középosztályra érvényes) a dirigistáig (amely a polgárok legbensőbb világába is beleszól). A jövő kérdése, hogy mi sül ki mindebből. Egy fix pont azért van, ami némi megnyugvást adhat. Ezt az államot egyetlen földi halandó testesíti meg: "az állam én vagyok" elvet valló miniszterelnök.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.