Egotrip

Európa válsága Schengen megkérdőjelezésével elérkezett egy olyan ponthoz, ahol már nem vehető komolyan semmilyen pozitív forgatókönyv. A helyzet elfajulását tulajdonképpen nem maga a menekültáradat okozta, hanem a nyomában előállott bizalmi krízis.

– Segíthetek? – pillant rám az eladó, amikor a boltba belépve körülnézek, vajon merre találom, amiért bejöttem, hogy megvásároljam.

Az idei karácsonyfa alá sem kerül az ország felminősítését tanúsító bizonyítvány. Holott már tavaly is erről álmodozott a kormány, az idén pedig biztosra vette, hogy kitörhetünk a befektetésre nem ajánlott, „bóvli” skatulyából.

(A genetikai csoportképzés dilemmáiról)

A balzsamos novemberi őszben semmi franciás könnyedség nincs lépteimben, melyekkel kis rőzse-dalokat dúdolva magam elé nem a Gare du Nord, hanem törzskocsmám felé baktatok, hogy végre elkezdjem szellemtörténeti jelentőségűnek célzott előadás-sorozatomat a Magyar Mámor történetéről.

…de nem henyél” – tartja a régi kiadói-szerkesztőségi mondás. Fordítóként szerencsém volt az indulással: próbamunkám alapján Lator László megbízott Le Clézio A háború című regényének fordításával, a szerkesztőm pedig Pór Judit lett, és ő végtelen türelemmel, kedvességgel, humorral javította a hibáimat, tanított a mesterségre.

Mindenszentek. Minden meccsre, hazaira, kimegy K. Dezső. Előtte kortyok a pálinkából, meg ne fázzon. Késésben van – költőtársával találkozik az Éva Sörözőben (miért Éva minden női nevű söröző?). De lehet, hogy Bözsi presszó, mostanában nem emlékszik.

A női és a férfinyelv különbségéről szóló el­ső jó összefoglalás talán Otto Jespersen könyvében található (Language. Its Nature, Development and Origin, 1922).

Most, hogy legjobbjaink kelnek a kolbász és az abált szalonna védelmére s adnak csattanós válaszokat bizonyos egészségstatisztikai elemzésekre (a földművelésügyi minisztertől egyik kedvenc költőmig), s e válaszok a „nagyapáink ittak és szalonnát ettek szalonnával, mégis száz évig éltek” dacától a „valamiben meg kell halni” rezignációjáig ér, vessünk egy pillantást a megszégyenült támadóra, a WHO-ra is.

Érdekes ötletet dobott be a bajoroktól egy éve visszavásárolt MKB vezetője: az MNB által időközben kisuvickolt bankot (és esetleg a Budapest Bankot) a tőzsdén kellene értékesíteni.

Olen mennyt kauppahalliin, üzente Aira, olvasom egy cetlin: mégis a szemembe ötlik egyszer csak, a kisasztalra tette egy morzsás tányér meg a rádiós magnóm közé. Hogy mégsem szevasz és csá, hanem csak ide le, a Konsumba, jön aztán majd vissza nyilván, jó.

Amikor leül, K. Dezső a vécéből a Citadellára lát.

Elhamarkodott lenne rövid idő után átfogó módon, tudományosan megítélni a mindennapos testnevelés bevezetésének a magyar sport fejlődésére gyakorolt hatásait; nem tudhatjuk, milyen nagyszerű versenyzők nőnek majd ki megújított iskolarendszerünk egyelőre igencsak kokojszás morotvájából.

A menekültválság okán megint bejárta az internetet a következő, Tony Benn néhai munkáspárti politikus szájába adott idézet: „Azért tanulságos, hogyan bánik a hatalom a menekültekkel, mert kiderül belőle, hogyan bánna mindannyiunkkal, ha azt hinné, megúszhatja.”