Várhegyi Éva

Ekotrip

Bóvli kormány

Egotrip

Az idei karácsonyfa alá sem kerül az ország felminősítését tanúsító bizonyítvány. Holott már tavaly is erről álmodozott a kormány, az idén pedig biztosra vette, hogy kitörhetünk a befektetésre nem ajánlott, „bóvli” skatulyából.

Hiszen gazdasági mutatóink megütik azt a mércét, amivel más országok papírjait jó szívvel ajánlják a befektetőknek a hitelminősítők. Miért szívatnak éppen minket, akik eminens módon javítjuk a mutatóinkat? Pofás növekedést produkálunk, és gyors ütemben építjük le a külső adósságot! Jó, az államadósság tényleg magas, de gőzerővel dolgozunk a csökkentésén. Mind gyakrabban hallunk ilyesféle eszmefuttatásokat sértődött vezetőinktől, ám a hitelminősítők eddig csak biztató vállveregetésre méltatták őket.

Éppen négy éve vonta meg a befektetésre ajánlott minősítést a magyar állampapíroktól a Moody’s. A másik két nagy hitelminősítő gyorsan követte őt, a forint pedig mélyrepülésbe kezdett. Egy állam adósságának bóvli minősítése ugyanis azt jelzi, hogy a külső hatásoknak kiszolgáltatott ország a pénzügyi feltételek romlásakor könnyen fizetőképtelenné válhat. Pedig az 1996-os stabilizációt követő másfél évtizedben már befektetésre ajánlott ország voltunk, és még a 2008-as válságban sem csúsztunk a piros vonal alá. A magán-nyugdíjpénztári vagyonra és multik különadóira bazírozó, a jogbiztonságot megszüntető orbáni politika azonban egy idő után már nem csupán az Európai Bizottság és az IMF, hanem a magánbefektetőket orientáló hitelminősítők szemét is csípte.

A kormányt egy darabig nem izgatta a rossz bizonyítvány, csak arra ügyelt, hogy az uniós forrásokat ne veszélyeztesse a költségvetési hiány. Tavalytól azonban mind türelmetlenebbül várja a felminősítést, ami a gazdaságpolitika elismerése mellett olcsóbb finanszírozást is hozhatna, mivel az óvatosabb befektetési alapok számára is megnyitná az utat a magyar államkötvények vásárlása előtt. Olyannyira fontossá vált az ügy, hogy az MNB a minap cikksorozatot indított a hitelminősítők értékelési szempontjairól és a felminősítés lehetséges időzítéséről.

A gazdasági növekedés beindulása miatt a kormány már tavaly biztosra vette, hogy a devizahitelek forintosításával megnyitja az utat a felminősítés előtt. A bóvli osztályzat mellé biggyesztett „kilátás” javításával valóban díjazták e lépését a hitelminősítők, ám arra is bizonyosságot vártak, hogy a jó eredményeket az eddiginél kiszámíthatóbb gazdaságpolitikával, a befektetőket kevésbé irritáló módszerekkel éri el a kormány.

Azt jól sejtették Orbánék, hogy miként a 2011-es leminősítéshez, a végső lökést a bankokra kényszerített, az alkotmányosság hatá­rait feszegető végtörlesztési törvény adta, úgy a vágyott felminősítéshez is az extrém mértékű bankadó csökkentésén át vezet az út. Okkal bíztak benne, hogy az év eleji megállapodás az EBRD-vel és az Erste Bankkal, amelyben az adó mérséklésén túl arra is ígéretet tettek, hogy nem raknak újabb terheket a bankok vállára, kihúzza a bizalmatlanság méregfogát. Ám időközben a kormány változtatott a táncrenden: a Quaestor-botrány politikai bombájának hatástalanítására busás kártalanítást ígért, amelynek 200 milliárd forintos költségét újfent a bankszektorra hárította, amit a bankok a megállapodás felrúgásaként értelmeztek. Az Erste vezetője az MNB azon javaslatán is bepöccent, hogy a bankadó csökkentését a hitelezés növekedéséhez kössék, és kilátásba helyezte az egyezmény felmondását.

A magyar kormány megbízhatósága így megint romokban hevert – és nem csupán az érintett bankok, de a hitelminősítők szemében is. Ebben a légkörben jól jött az Alkotmánybíróság novemberi határozata, amely megsemmisítette a Quaestor-törvény néhány rendelkezését, köztük azt, amely aránytalanul nagy terhet róna a bankokra. A kormány a bankadó csökkentésének pontos menetét szabályozó törvényjavaslatával jelezte, hogy betartja az ígéretét. Ám ezzel sem lágyította meg a Fitch Ratings szakértőinek szívét, akik elsőként emelhették volna újra a befektetésre ajánlott kategóriába az országot.

Pedig a kormány várakozását most némiképp megalapozta a Moody’s november eleji értékelése. Bár annyira ők sem ájultak el a magyar teljesítménytől, hogy egy lépésben felminősítsék az országot, de a bóvlihoz rendelt „stabil” kilátást „pozitívra” változtatták, mivel úgy vélik, a prognosztizált növekedés mellett fokozatosan kinőhető a túl nagy államadósság. A bóvli besorolást arra hivatkozva hagyták meg, hogy az országnak a GDP ötödére rúgó éves finanszírozási szükséglete még mindig messze meghaladja a befektetésre ajánlott leg­alsó kategóriára jellemző szintet. Díjazták ugyan a bankszektorral kapcsolatos kormánypolitika változását, ami a hitelezés élénkítése révén javíthatja a növekedési kilátásokat, de újra nyomatékosították, hogy a jövőbeni felminősítéshez az eddiginél stabilabb gazdaságpolitika szükségeltetik.

Hiába bizakodott benne a kormány, a hitelminősítők sorában az idén utolsóként színre lépő Fitch sem változtatott Magyarország bóvli besorolásán, pedig a már korábban megadott „pozitív” kilátás mellett éppenséggel megtehette volna. Ám elemzőit a bankokkal vívott szabadságharc felfüggesztése sem győzte meg arról, hogy a magyar kormány általánosságban is kiszámíthatóbbá teszi a magánszektorra irányuló politikáját. A felminősítés feltételeként a külső eladósodottság és az államadósság-ráta mérséklése mellett ők is a gazdaságpolitika stabilitásának és előreláthatóságának növelését, s ezzel együtt az üzleti környezet javítását nevezték meg.

A hitelminősítők közül a Standard & Poor’s látja a legsötétebben országunkat és kormányunkat, tőle még a „pozitív” kilátás reménysugarát sem kaptuk meg eddig, csupán a „stabil” bóvli minősítésre futotta. Szeptemberi értékelésükben kockázatként emelték ki a magyar gazdaság gyenge növekedési képességét, amihez a kvalifikált munkaerő elvándorlása és a női foglalkoztatás alacsony szintje is hozzájárul. Szerintük emellett a magyar kormány államosítási törekvései is veszélyeztetik az adósságráta előirányzott csökkentését. A felminősítés előfeltételének – a többiekhez hasonlóan – ők is a beruházásokat ösztönző és a fenntartható növekedést segítő kormánypolitikát tekintik.

A recept tehát adott, csak siránkozás helyett cselekedni kéne. Meglehet, a magyar kormánnyal szemben különösen szigorúak az elvárások, ám ennek okát nem titkolják: nem szívesen ajánlanák befektetésre olyan ország állampapírjait, amelynek vezetése az üzleti világot kisded játszótérnek tekinti, ahol tetszés szerint átírhatja a szabályokat.

A leckét már négy évvel ezelőtt, bóvlivá degradálásakor megkapta Orbán kormánya, bőven lett volna idő okulni belőle.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.