Hadd jöjjön hát nekik egy kis gyorstalpaló, nagyképűen, kérdés-felelet formában. A kortárs hazai szöveges példákat (nem bántásból, csak mert nekik már van ilyen) az "Igazság, biztonság, szabadság, jólét. Az MSZP ajánlata Magyarországnak" c. opusból merítettem.
Mi a pártprogram, és mi nem az? A pártprogram onnan ismerszik meg, hogy fenn van a párt honlapján és az "X. Y. párt (választási) programja" (al)címet viseli. A főcím gyakran egy mozgósítónak szánt szólam: "A korszakváltás programja". Esetleg poétikus eszközöket dob be, mint az MDF 2010-es alliteráló képlete: "Munka és Méltóság = Modern Magyarország".
Semmiképp se keverjük össze a pártprogramot a párt (gyakrabban a hozzá közel álló pártalapítvány) megbízásából készült szakpolitikai háttéranyagokkal! Az utóbbiakban több a szám, a részlet, a menetrend, az indoklás, a diagnózis, de a párt nem köti magát hozzájuk - ezért nem is lehet tehát számon kérni rajtuk. Szemezgethet belőlük a politikus; lehet, hogy tényleg ezekből indul majd ki, ha hatalomra kerül. De az is lehet, hogy puszta munkaterápiás gyakorlatként vagy egyfajta szakértelmiségi közmunkaként íratták meg e dolgozatokat a párt körül mocorgó, amúgy is támogatandó megmondó emberekkel, exállamtitkárokkal és exfőtanácsadókkal. Ezek nem pártprogramok, pusztán távolról annak látszó tárgyak.
Kinek szólnak? Sajtóközhely, hogy a nép egyszerű gyermeke nem olvas pártprogramot. Tényleg nem, de az ettől még szólhat neki: jó esetben a szakújságírók átrágják magukat a szövegeken, és kiemelik, elmagyarázzák, megköpködik a pártígéreteket. De legalább ennyire szólhat a pártprogram maguknak a párt politikusainak, aktivistáinak. Nekik a program kotta: ha szépen megtanulják, nem fognak ugyanannak a pártnak a politikusai mást mondani Nyíregyházán, Kaposváron, az ATV stúdiójában vagy épp a Duna Tv-ben. Végül szólhat egy-egy single issue csoportnak, amely a saját ügyét akarja viszontlátni, hogy támogasson egy pártot: igen, ellenezzük az abortuszt, igen, hajlandók vagyunk megvizsgálni a feltétel nélküli alapjövedelem vagy az aranystandard bevezethetőségét.
Betartja-e a párt, amit ígért, ha hatalomra kerül? A program valóban ígéret, amit, ha győz a párt, számon lehet kérni - de ha mégsem valósítja meg, a felelősséget viszonylag könnyű másra kenni. Négy év nagy idő, a programban ígértek nem teljes(!) megvalósításáról pedig tudvalevőleg a gyorsan változó körülmények, az előző kormányzat által a szekrényben hagyott csontvázak, a begyűrűző válság, a destruktív ellenzék, a fafejű koalíciós partner vagy a cefetül rossz időjárás tehet.
Akkor mi a célja? Nagyrészt politikai marketing, mint a logó, mint a pártarculat, mint Mesterházy vagy Kövér László arcszőrzete. Kisebb részt mégis ígéretek megfogalmazása, melyeket, mint fent írtam, lehet ugyan be nem tartani, de annak politikai költsége van. Ami lehet kicsi, de lehet nagy is: amikor 1990-ben George Bush belement a kongresszus adóemelésébe, sok millió republikánus akadt ki, aki emlékezett 1988-as ígéretére ("Read my lips: no new taxes").
Tehát úgy olvassuk, mint egy reklámot? Is - ez nem cinizmus, jó esetben egy reklám is lehet érdekes, szellemes, adhat tudást. A politikai marketing is marketing, csak itt a szavazatok és nem az eladások számának növelése a cél.
Mindezeken kívül még a következőket érdemes figyelni:
Mi maradt ki? Hol mond mást, mint amit korábban tartalmazott? Ha olyan neuralgikus kérdésekkel kapcsolatban, mint például a romák integrált közoktatása, nem találunk határozott, kategorikus ígéreteket, és minden ezzel kapcsolatos mondat a romáktól idegenkedő választókra is kacsint, egyfelől-másfelől megfogalmazásba van csomagolva, az árulkodóbb, mint a kenetteljes ígéretek, amik helyette bekerülnek a szövegbe. ("Helyreállítjuk a felzárkóztatás és a tehetséggondozás szervezeti és anyagi feltételeit. Az óvodától az egyetemi kutatóhelyekig segítjük a kiemelkedő képességű diákok és hallgatók előmenetelét, hogy a tudásukat megőrizhessék és gyarapíthassák. / Külön programot indítunk a halmozottan hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatására.")
Amikor viszont bekerül egy olyan ígéret a pártprogramba, ami korábban nem volt benne, mint például a homoszexuális-házasság bevezetése a demokratákéba Amerikában, az hír; ha ismételnek valamit, ami már húsz éve mindig bekerül, az nem hír.
Hol van kemény infó, és hol csak puha? Ahol konkrét intézkedések, forintösszegek, létszámok, a következő ciklus vége előtti teljesítési határidők szerepelnek ("2014 szeptemberétől minden felsőoktatásba felvett hallgató térítésmentesen kezdheti meg a tanulmányait", "garantáljuk, hogy a fogyatékossággal élő hozzátartozójukat otthon ápoló személyek áldozatvállalása 8 órás munkaviszonynak számítson"), az komoly ígéret. Ahol nem szerepelnek effélék ("Ebben [a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatásában - V. B.] az uniós források felhasználása mellett együttműködünk a civil szervezetekkel, és adókedvezményekkel ösztönözzük a vállalkozások társadalmi felelősségvállalását."), ott sose lehet rábizonyítani a pártra, hogy megszegte az ígéreteit. Az utóbbi rizsa.
Hol mond olyat, ami a hagyományos szavazótábornak/az átlagos szavazónak/a hagyományosan a pártot támogató érdekcsoportoknak nem fog tetszeni? Hol mond mást, mint a közvetlen versenytársak? Igyekezzünk az álmos bólogatást kiváltó hordalékból kimosni a váratlan, a szokatlan, a politikailag kockázatos közléseket! Ez körülbelül olyan fárasztó és hálátlan munka, mint az aranymosás - erre tartjuk a politikai újságírókat.
Konzisztens-e, koherens-e, megvalósítható-e? Ahol az első fejezet ellentétes az ötödikkel, vagy épp a köztudomású tényekkel, vagy a Jóisten pénze sem lenne elég a megvalósítására, ott az egész szöveg komolyan vehetősége megkérdőjeleződik.
Akkor miért is olvassunk pártprogramokat? Bár esztétikai örömöt ritkán kínálnak, s csak keveset árulnak el arról, milyen jövőt szánnak az országnak és nekünk, a pártok, a politikusaik életútja és korábbi kormányzati cselekedeteik mellett (több pártnál az első rövidke, a második meg nincs is) még mindig azon kevés csatorna egyikét jelentik, amin keresztül a racionális mérlegelésünk közvetlen információra támaszkodhat. Magyarul: ha nem vonulunk ki, vagy nem elégít ki a zsigeri alapú választás, nincs jobb.
