Lázasan kutatok az elmémben, hogy a mindennapokban mikor helyeznek cselekedetük következményeit illetően a termékeny korú nőkön kívül másokra is olyan lelki nyomást, mint amilyet a nemrég módosított rendelet szerint azokra a várandós nőkre, akiknek a művi abortusz előtt kötelező az embrió szívhangját meghallgatniuk. Hirtelenjében a dohánytermékek csomagolása jut az eszembe, hiszen az Alphonse Mucha és társai által megrajzolt, füstöt kéjesen kifújó szecessziós nőalakoktól a láncdohányzás miatt karcsúsodó fürdőruhás flapperlányokon és a macsó férfiasság ideálját megtestesítő Marlboro Manen át eljutottunk a kirohadt fogsorokkal, rákbetegekkel és koraszülött csecsemőkkel fenyegető cigarettásdobozokig, amelyek képeit nehéz figyelmen kívül hagyni. De a fene tudja, azért a megtermékenyülés esélyét magában hordozó szexuális egyesülés mégsem ugyanolyan, mint egy egészségtelen szokás, amelyről néhány erős effektus látványára, az ebből fakadó erkölcsi és létpánikot követően és némi tipródás után lemondunk. A dohányzás feladásának mérlegelése sem pontosan ugyanaz a dilemma, mint amikor valaki egy adott pillanatban nem vállalja, hogy örökre rábízzanak egy emberéletet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
