Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

C’est la guerre

Egotrip

Higgyenek nekem, az ember egyes helyzetekben nem akar semmiféle szívhangot hallani, máskor meg semmi másra nem vágyik, mint az eleven szív dobbanására. Ami a kettő között elterül, azok az idő és az élet sajátos körülményei. 

Lázasan kutatok az elmémben, hogy a mindennapokban mikor helyeznek cselekedetük következményeit illetően a termékeny korú nőkön kívül másokra is olyan lelki nyomást, mint amilyet a nemrég módosított rendelet szerint azokra a várandós nőkre, akiknek a művi abortusz előtt kötelező az embrió szívhangját meghallgatniuk. Hirtelenjében a dohánytermékek csomagolása jut az eszembe, hiszen az Alphonse Mucha és társai által megrajzolt, füstöt kéjesen kifújó szecessziós nőalakoktól a láncdohányzás miatt karcsúsodó fürdőruhás flapperlányokon és a macsó férfiasság ideálját megtestesítő Marlboro Manen át eljutottunk a kirohadt fogsorokkal, rákbetegekkel és koraszülött csecsemőkkel fenyegető cigarettásdobozokig, amelyek képeit nehéz figyelmen kívül hagyni. De a fene tudja, azért a megtermékenyülés esélyét magában hordozó szexuális egyesülés mégsem ugyanolyan, mint egy egészségtelen szokás, amelyről néhány erős effektus látványára, az ebből fakadó erkölcsi és létpánikot követően és némi tipródás után lemondunk. A dohányzás feladásának mérlegelése sem pontosan ugyanaz a dilemma, mint amikor valaki egy adott pillanatban nem vállalja, hogy örökre rábízzanak egy emberéletet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.