"Epaminondász annyira szerette az igazságot, hogy még tréfából sem hazudott."
Néhány nappal azután, hogy a HVG-ben fény derült a Schmitt Pál doktori disszertációját és Nyikolaj Georgijev bolgár sporttörténész tanulmányát - mostantól végérvényesen - összefűző kísérteties hasonlóságra, egy furcsa hír járta be a világot. Új-zélandi gazdák egy csoportja világgá kürtölte, hogy olimpiai sportággá tennék a birkanyírást. Ha államfőnk 1992-es, Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése című dolgozata nyilvánosan még mindig hozzáférhető lenne, valószínűleg abban is könnyen találhatnánk részletesen kifejtett példákat a korábbi szélsőséges felvételi indítványokra, így azonban meg kell elégednünk azzal, hogy megemlítjük az elmúlt években sikertelenül javasolt bowlingot és squasht. Ezekhez hasonlóan a birkanyírás egyelőre esélytelen, elsősorban azért, mert még a legnépszerűbb, nyolcórás változatát sem űzik elegendő számú országban. Van azonban egy érdekes mezőgazdasági sportág, amely sokkal inkább elterjedt, és mivel hazánk is aktívan részt vesz a művelésében, akár mi is javasolhatnánk nevezését az olimpiai számok közé; ez pedig nem más, mint a szántóverseny. Szántóversenyeket már a 19. században rendeztek Magyarországon, az utóbbi években viszont, miközben rendszeressé váltak az erőpróbák, lassan állandósultak az egyes versenynemek is. Az ekehajítás vagy a barázdafutás ma már csak kiegészítő látványosságnak számít, ezzel szemben komoly indulószámokkal szilárdult meg a két-három ekefejes ágyszántás kategóriájának státusza. A hazai versenyeken - a helyi plébános ekeáldása mellett - állandó elemmé vált a Világ Szántó Szövetség (WPO) jelmondatának használata: "Pax arva colat", azaz "béke művelje a szántóföldeket". Az idézet a római költőtől, Tibullustól származik, akinek neve különös módon fonódott össze a magyar olimpiai mozgalom történetével: egyetlen szellemi olimpiai bajnokunk, Mező Ferenc (még Grünfeld néven) ugyanis 1908-ban Tibullus a magyar irodalomban című disszertációjával szerezte meg a doktori címet.
Furcsa módon dr. Mező Ferenc alakja (szemüvege) sok tekintetben hasonlóságot mutat a Hannibál tanár úrból ismert Nyúl Béla figurájával. Nagyjából egyidősek, mindketten harcoltak az első világháborúban, kitüntetéseket szereztek. Nyúl Béla 1931-ben a Gróf Babelsberg Brúnó Főgimnázium latintanára, dr. Mező pedig a budai Mátyás Gimnáziumban tanít latint és görögöt; sporttörténeti tanulmánya az olimpia után Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter előszavával jelenik meg. Mindkét gimnáziumban fontos a vívásoktatás: a filmben Somogyvári Rudolf alakítja a testnevelőt, a valóságban dr. Mező a későbbi sokszoros olimpiai bajnok, Kárpáti Rudolf osztályfőnöke. A különbségek persze még nyilvánvalóbbak. A filmbéli hős tragédiája akkor kezdődik, amikor egy újságíró megtudja, hogy a Hannibál halálát új fénybe állító dolgozat törzsanyagát Nyúl orosz fogsága idején egy kijevi kolostor padlásán találta, régi római pergameneken. Moszkva ügynökének bélyegzik, guruló rubelekről cikkeznek, személye a szélsőjobb célkeresztjébe kerül, végül több ezer ember előtt feladja elveit; az éljenző töhötömisták döbbenten nézik, ahogy az amfiteátrum tetejéről lezuhan, és meghal. Ezzel szemben dr. Mező tanulmánya osztatlan sikert arat, az 1928-as amszterdami versenyeken a zsűri úgy ítéli meg, hogy Az olympiai játékok története című művénél alaposabb munka még nem jelent meg ebben a témában. Középiskolai tanulmányai egykori helyszínén, Nagykanizsán a Ferencváros csapatának részvételével futballmérkőzést rendeznek a tiszteletére - a meccs előtt dr. Mezőt 2500 ember éljenzi. Dr. Mező Ferenc túléli a háborút, és 1948-tól, miután a korábbi tagok közül Muzsa Gyula 1946-ban meghal, ifj. Horthy Miklóst pedig visszahívják, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyedüli magyar tagja lesz. A londoni olimpiára azonban már nem utazhat el, és nem ünnepelheti a helyszínen, hogy a művészeti versenyek epika kategóriájában Földes Éva Fiatalság forrása című művét bronzéremmel jutalmazzák. Dr. Mező Ferencet a kommunisták osztályidegennek bélyegzik, egy idő múlva nyugdíját is megvonják. Csupán az ötvenes évek elejétől utazhat ismét az ülésekre, akkoriban vetődik fel, hogy 1960-ban az olimpiai játékokat Budapesten rendezzék. Dr. Mező egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig azért küzd, hogy a szellemi versenyeket 1948 után ismét vegyék fel az olimpiák programjára - törekvése végül nem jár sikerrel.
A magyar olimpiai mozgalom korábbi történetét a programról folytatott vitákon túl mindig is a versenyek budapesti megrendezésének terve keretezte. Elsőként dr. Kemény Ferenc, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik alapító tagja (aki az ókori pentatlon felújításáért kardoskodott) vetette fel, hogy a millenniumi ünnepségek keretében Magyarország rendezze meg az első olimpiai játékokat. Később aztán magyar NOB-tagként Muzsa Gyula volt az, aki 1914-től kezdve az olimpiai konferenciákon minden adandó alkalommal hivatalosan megújította Budapest igényét. A legnagyobb esély a második világháború idején kínálkozott, amikor Tokió visszamondta a rendezés jogát, de 1944 végül legkevésbé sem az olimpiai mozgalomról szólt. Ezt a tényt a magyar olimpiai eszme néhány képviselőjének sorsa is igazolja: dr. Kemény Ferenc feleségével együtt a budapesti gettóban öngyilkos lett, Földes Évát Mauthausenbe hurcolták, csakúgy, mint ifj. Horthy Miklóst; Muzsa Gyula ezzel szemben az Országgyűlés korelnökeként Szálasi Ferenc beiktatásán mondott köszöntőbeszédet. Miután az 1960-as olimpia rendezését Róma kapta, hazánkban hosszú ideig nem merült fel a pályázás gondolata: 2000-ben Orbán Viktor miniszterelnök vetette fel először, hogy 2012-ben Budapest adhatna otthont a játékoknak. Szintén az ezredfordulón rendezték meg, közel húsz év után ismét az Országos Birkanyíró Bajnokságot is - azóta ez a hagyomány töretlen.
Néhány hónappal a budapesti olimpia egykor tervezett időpontja előtt, 2011 októberében Schmitt Pál a Helyi Téma számára nyilatkozott arról, mit is jelent számára a vidék: "Nagy elismeréssel tapasztalom (sic!), hogy a legkevesebb panasz a mezőgazdaság felől érkezik! A mondás szerint nem zörög a haraszt, ha nem fújja szél. Nos, ilyen értelemben nem fúj a szél." Tibullus pedig hasonló témában így ír egy helyütt: "", az a boldog, irigyleni méltó, kit gyerekek közt ér el a lassu öregkor kicsi háza ölén! Békén ballag a birka nyomán, fia a barival jár - fürdőt is melegít este a hű feleség." (Fordította: Kardos László)
