Egotrip

- Mon ami - fejtegetem a Fizetőpincérnek -, hosszas tapogatózás után, a helyszínrajz vázlatos lefektetése és a figurák pasztelles felléptetése végeztével szerintem legfőbb ideje, hogy végre belevágjak az Első Számla kiegyenlítésekor ígért vállalkozásomba, és elkezdjem ezen ivószoba kandi szájú közönsége és mindenekelőtt a magam szórakoztatására sorsdöntőnek ígérkező előadás-sorozatomat a nemzetközi, de legkivált a Magyar Mámor történetéről. És eljött az ideje a mai első fröccsnek is.

2012-ben, a piacgazdaságokra jellemző (kétszintű) bankrendszer létrehozásának negyedszázados évfordulóján több konferencián is felidéztem a 80-as évek reformfolyamatának e fontos állomását. Akkor még csak sejtettem, ami mára bizonyossá vált: az Orbán-kormány abba az állapotba formálja vissza a gazdaság pénzellátására szolgáló bankszektort, amelyből akkoriban elkezdték kiemelni.

Milyen szomorú is a sí. Ha szóba kerül, mostanában mindenki azonnal Michael Schumacher szörnyű balesetére gondol, pedig itt van már a nyakunkon Szocsi. Azt persze nem tudom, miért kellene Szocsi miatt jókedvűnek lenni, talán csak azért, mert úttörő koromban azt hittem, ott van Artyek mellett, ahol oly vidám az élet.

Az elmúlt négy évben folyamatosan háborúztunk: fülkeforradalom, szabadságharc, Mol-csata, rezsiháború. Eleinte kommunikációs trükknek tűnt mindez, de többről van szó. A miniszterelnök azt üzeni, minden háború, és vegyük végre észre: mindenki háborúzik körülöttünk.

Azt írja az újság, hogy újrafordítják a Miatyánkot. Ha jól értem a kissé zavaros beszámolót, "egy igen nagy létszámú francia bibliatudós- és írócsapat" már a 90-es évek közepe óta dolgozik "az új gyalulatú Biblián", és úgy tervezik, hogy ha jövőre Róma is rábólint, a 2015-ben nyomtatandó új misekönyvekbe már az ő verziójuk fog bekerülni.

Az ünnepnek hagyományosan része az elesettek támogatása. Ételosztás az ingyenkonyhán, cigánygyermek-rajzokkal hímzett tarisznya vásárlása a rokonoknak, vagy egy ötszázas a sarki hajléktalannak: akiben van jóérzés, ilyenkor megpróbál legalább néhány fémpénzt áthajítani a saját - fogjuk rá - boldog enmaga, családja és az élet didergő vesztesei közötti szakadékon.

A nyelvész szónak (szemben mondjuk az angol linguist szóval) három jelentése van: 1. 'nyelvművelő', 2. 'nyelvünk őseredetének kutatója', 3. 'egyéb' (vö. linguist). A második szakterületnek már néhány éve konjunktúrája van a médiában és a könyvesboltok polcain, ezért most erről szeretnék az olvasónak nagy titkokat elmondani.

Múltkor az utcánkban található bilingvis feliratú trafikról (Nemzeti Dohánybolt - National Tobacco Shop) szólva fejeztem be az aznapra rendelt kapirgálást. Most az áruda belsejét a várományos vevők tekintetétől gondosan elfedő, azaz a szó szoros értelmében beláthatatlanná tevő opálos ablakokról kell szólnom, a nemzeti dohányboltok (bocsánat: Nemzeti Dohányboltok) egyenhomlokzatáról, erről a kötelező kamuflázsról, amely gondosan és sikeresen álcázza, hogy mit is árulnak odabenn.

2013. 12. 03-án vége volt a világnak. A világ végét senki sem vette észre, a világ létezett tovább, csak éppen, elérvén a véget, elindult visszafelé, görbületének túloldalán, önmaga negatívjaként. Mert az idő, akár a tér, görbül, a világ, a téridő.

Most, hogy a Magyar Nemzeti Bank elmarasztalta a Napi.hu üzemeltetőit azért, mert a Norvégia is figyelheti a Hernádi-ügyet c. írás közlésével tiltott piacbefolyásolást valósítottak meg, kockázatossá vált gazdasági kérdésekről írni, beszélni Magyarországon.

2010. január 21-én Barack Obama a következő közleményt tette közé a legfelsőbb bíróság egyik - tartalmilag itt számunkra érdektelen - határozatával kapcsolatban: "Mai döntésével a legfelsőbb bíróság politikai életünkben zöld utat engedett a lobbiérdekek mozgatta pénzek újabb rohamának.

"A többség kormányváltást szeretne, miközben a többség úgy gondolja, hogy a jelenlegi kormány könnyedén meg fogja nyerni a választást." Mi áll az ismert szociológiai jelenség hátterében? Mérő László egotripje.

Harmadik fröccsöm kortyolgatva, már éppen belekezdenék a Magyar Mámor történetét összefoglaló, ügydöntő előadás-sorozatom következő szakaszába, amikor a kocsma mélyén terpeszkedő zsírfoltos asztal mögül egy ősz haját copfban összefogó, táltoskülsejű, szemüveges, kackiás nemezkalapot viselő férfi emelkedik, és bizonytalan üvegléptekkel elindul a mellékhelyiség felé, miközben járását hetykén cáfoló hangon veti oda a kiszolgálásomra siető Fizetőpincér arcába: - Magyar bort ide, csakis magyarat, kocsmáros, mert magyar vagyok, végzetesen magyar!

Hogy Barack Obama nem Ronald Reagan típusú elnök, az nyilvánvaló, de hogyan érheti el, hogy ne váljék belőle Jimmy Carter? E kérdésfelvetés egyáltalán nem abszurd, ha a jelenlegi amerikai és iráni kapcsolatok fényében vizsgáljuk.