| ||
Azok közé tartozom, akiket nem tesznek boldoggá a Medgyessy Péter üzleti életéről mostanában napvilágot látott híradások. Él bennem valamiféle korszerűtlen elképzelés arról, hogy egy szocialista miniszterelnök-jelölt profiljához nem illenek lukratív lobbiügyek, főként nem olyanok, amelyekben szocialista politikusok szavazatainak megszerzéséért díjazzák a vállalkozást. Ha ugyanis az V. kerületi szocialista képviselőket nem kellett meggyőzni arról, hogy a Gresham-palotát a magyar nép szempontjából a legelőnyösebben a Gresco Befektető és Vagyonkezelő Rt. alakítja át luxusszállóvá, akkor az említett részvénytársaság miért fizetett Medgyessy cégének a szocialista képviselőcsoport megnyeréséért százezer dollárt? Ha pedig pénzzel kellett jobb belátásra bírni ebben a Gresham-ügyben bárkiket is, amit egyébként az eddig napvilágra került tények nem támasztanak alá, akkor megvesztegetéssel vagy befolyással való üzérkedéssel, egyszóval bűncselekménnyel állunk szemben.
Nem váltott ki lelkesedést belőlem az a hír sem, hogy a Toller László szocialista polgármester által irányított pécsi önkormányzat éppen a Medgyessy Kft.-t bízta meg azzal, hogy egy másik vállalkozással karöltve 24,7 millió forintért átvilágítsa a város gazdálkodását.
Medgyessy miniszterelnök-jelöltsége idején ez a korábban kelt megbízatás óhatatlanul visszatetszést vált ki. Ráadásul ebben az esetben a Gresham-ügytől eltérően, ahol magánforrásból bugyogott a tiszteletdíj, a szocialista vezetésű önkormányzat Medgyessyék munkájának ellenértékét közpénzből utalta át.
Végül: meghökkenten és értetlenül fogadtam a hírt, hogy Medgyessy cégének ügyfele a Nemzeti Színház is. Az Orbán-kormány Nemzeti Színházzal kapcsolatos döntései egytől egyig a Fidesz cinikus, erőszakos és presztízsszempontoktól vezérelt kormányzati stílusát szemléltetik, szinte jelképes erővel. Ezt a teljes ellenzék, és minden elfogulatlan szemlélő így látja. Elfogadható-e emberi vagy akár csak szűkebben értelmezett politikai szempontból is egy olyasfajta modern skizofrénia, mely egy személy üzletemberénjét jó lelkiismerettel munkába állítja olyan cél elősegítése érdekében, amelyet politikusi énje elítél? Ez az énhasadás törvényt semmiképp sem sérthet, de a szóban forgó személybe vetett bizalmat elviselhetetlenül megterheli.
Látható: nem védelmezem Medgyessyt, bármennyire kétségbe ejt, hogy a magyarországi demokrácia esélyeiért folyó harcban - mert ez a közelgő választások tétje - ilyen támadható ember a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje. Nem védem őt, de azért kifordult a gyomrom, amikor elolvastam, hogy miként reagált védekezésére a Fidesz sajtófőnöke. Azt állította, hogy: "Egy láthatóan nagy gondokkal küszködő, kimerült ember első indulatból megfogalmazott, kapkodó szavaira méltánytalan lenne válaszolni." Ám ha humánus meggondolás tartaná vissza a választól, vagyis ha csakugyan aggódna Medgyessy egészségéért, akkor csupán attól az egyetlenegy mondattól kellene okvetlenül megtartóztatnia magát, amelyet kimondott. Pimaszsága annak a pártnak a szellemiségét tükrözi, amelynek a nevében beszél. Elképzelhető volna-e például Simicska Lajosról vagy Schlecht Csabáról, hogy bármilyen támadásra úgy válaszolnának, hogy közben egy nagy gondokkal küszködő, kimerült ember benyomását keltsék? Az ő sokkal jövedelmezőbb és nyilvánvalóbb csínyeik mögé vidáman felsorakozik a kormányzat, miközben a rendőrség szorgalmasan szunyókál, az ügyészek más elfoglaltság után néznek, és a legfőbb ügyész, ez a korrekt pártkatona megbízhatóan nem teszi a dolgát. Simicskának, Schlechtnek vagy mondjuk idősebb Orbán Győzőnek sem kell attól tartania, hogy felfeszegetik az autóját vagy az ajtaját, irataik nem bukkannak fel váratlanul ellenfeleik sajtójában, de ha felbukkannának, akkor sem kellene búnak ereszteniük a fejüket. A Fidesz közeli gazdasági bűnözőket ugyanis az különbözteti meg összes többi kartársuktól, hogy nem korrektségük látszatával, hanem sérthetetlenségük fitogtatásával akarják lenyűgözni - úgy tetszik, nem sikertelenül - a választópolgárokat. A Fidesz közeliség biztosítja számukra, hogy minél mélyebbre buknak erkölcsileg, annál feljebb emelkednek társadalmilag, és ez rejtelmes okból imponál az erő imádóinak. Ha viszont egy támadható ügyletekbe keveredett vállalkozó meg akarja őrizni korrektsége látszatát, akkor könnyen keltheti egy nagy gondokkal küszködő, kimerült ember benyomását, és ez senkinek sem imponál.
Nem tudom, Medgyessy milyen benyomást keltett, nem láttam a sajtóértekezletét, de a tudósításokból kitűnik, hogy - az új generáció gengsztereivel ellentétben - számára a becsület még érték, különben nem akarná menteni a maga különbejáratú becsületét. Éppen ezt a konzervatívnak tetsző erényét gúnyolta ki a Fidesz sajtófőnöke. Azok a "polgári" hölgyek és urak, akiket szövegével elszórakoztatott, már régen túltették magukat a polgári erkölcs követelményrendszerén.
