Legát Tibor: Pop

  • 2001. november 29.

Egotrip

Anapsugarak olyan szenvtelenül szaladnak át a redőny résein, mint a tömegsírt elrendező traktoros. Úgy fekszem, hogy ezek a diszkógömbhatást majmoló fényszilánkok kikerüljenek, mégsem menekülök: a kis gecik gellert kapnak a falra akasztott aranylemezen (Hifi Szteroid - Legát visszatér, 1999), és épp a mellkasomon sűrűsödnek egy pontba. A képződmény - ahelyett, hogy lyukat fúrna belém - különböző alakokat vesz föl. Előbb violinkulcs lesz, aztán lepke, kutya, ököl, kereszt, horogkereszt - minden, amit el tudtok képzelni abban a bizonyos fehérkés színben, két dimenzióban, bőrön.
Anapsugarak olyan szenvtelenül szaladnak át a redőny résein, mint a tömegsírt elrendező traktoros. Úgy fekszem, hogy ezek a diszkógömbhatást majmoló fényszilánkok kikerüljenek, mégsem menekülök: a kis gecik gellert kapnak a falra akasztott aranylemezen (Hifi Szteroid - Legát visszatér, 1999), és épp a mellkasomon sűrűsödnek egy pontba. A képződmény - ahelyett, hogy lyukat fúrna belém - különböző alakokat vesz föl. Előbb violinkulcs lesz, aztán lepke, kutya, ököl, kereszt, horogkereszt - minden, amit el tudtok képzelni abban a bizonyos fehérkés színben, két dimenzióban, bőrön.

Mondom neki, nem versz át.

Már hajnalban elhatároztam, a szokásos napmozit azzal zárom, hogy Beatlesre kelek, gombafejes, korai dologra. Legyen az It Won´t Be Long (With The Beatles, 1963), ami nem egy nagy szám, de valahogy minden benne van. John írta, a szólóének hamis, ráadásul nyitódal, annak viszont elég szerény. (Két évvel később már egészen biztos, hogy a lemez nagy slágerével, az All My Lovinggal indítottak volna, de két évvel később már nem is írtak olyanokat, mint az It Won´t Be Long.) Mégis hadd lelkesedjek, mert meggyőződésem, ez a dal a Beatles egyik legszebb pillanata. Ha nem lenne túl szentimentális, azt mondanám: érzem. És ha ez az egyik legszebb pillanat, legyen meg a másik, a lehető legszebb. És az már nemcsak a Beatlesé, hanem az enyém, az övék és nemsokára a tiétek is.

1965-ben John, Paul, George és Ringo az Egyesült Államokban járt, és egy délután beugrottak Elvis Presleyhez, akit akkorra már teljesen fölszippantott a szórakoztatóipar. Színpadra nem lépett, kizárólag hollywoodi B-filmekben szerepelt, és olyan dalokat adott elő, mint az O Sole Mio.

A Beatlesek a csípőrázó bálványt látogatták meg, az meg a nagy riválisokat (ellenségeket) fogadta. Elvis akkor semmi volt, a Beatles minden. Beszélgettek:

- Jól vagy, Elvis?

- Kösz. Kértek valami kaját?

- Most ettünk.

- Inni?

Ez ment másfél órán keresztül. Elvis basszusgitározott, Paul megdicsérte. Elvis megdicsérte Ringo gyűrűjét. John megdicsérte a tapétát. George LSD-t vett be, teljesen fölöslegesen. Parker ezredes, Elvis menedzsere eladta a sztorit a Los Angeles Timesnak, és szíveskedett a pénztárhoz fáradni. A legenda szerint volt közös zenélés meg biliárdozás. Elvis mosolygott, mint akit baszni visznek. Eljátszották a Jailhouse Rockot meg a Teddy Beart, de ez már nem fontos.

Maga a találkozó, az a fontos, mert soha nem volt és most már soha nem is lehet ennél szimbolikusabb pillanata a műbalhénak - amit úgy neveznek, pop -, mint ez.

1965-ben születtem, éppen akkor. Ha erre gondolok, zavarba jövök, bizonytalanná válok, és nem csak a falra akasztott aranylemez miatt. De most nem, szerencsére nem. Véget ér a dal, én pedig beállok a tükör elé. Elég kipihentnek látom magam, tetszem. Még csak 36 vagyok, magas vagyok, sovány vagyok, van hajam. Ennyi elég is, hogy különb legyek a többieknél, akik szintén 36-ok, de kövérek, kopaszok, törpék, és sohasem jártak színpadon.

Annyira elérzékenyülök, hogy könny szalad a szemembe, aztán attól érzékenyülök el, hogy milyen jól áll ez a könnycsepp.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.