Kapirgáló

Fordította Karinthy Frigyes

  • Takács Ferenc
  • 2009. szeptember 3.

Egotrip

Az imamalom egyhangúságával szajkózunk mindenféle áhítatos bölcsességet, magától értetődőnek vett, vitán felül álló hittételeket és hatékonynak gondolt varázsformulákat "ezeréves határokról", "őshonos mangalicáról", "a magyar gondolkodás mellérendelő jellegéről" és hasonlókról. Kulturális emlékezetünk is erre a rugóra jár: Shakespeare, ugyebár, "mindent tudott az emberről", Mozart "a zene egyetemes zsenije" (sőt "Krisztusa" - evvel az utóbbi hittétellel Csajkovszkij állt elő). Pedig ha ezeknek a szóvirágoknak a tövénél megkapirgáljuk a talajt, gyakran valami egészen más fordul ki a napvilágra: kiderül, hogy valójában semmi sem (egészen) úgy van, ahogy gondoljuk, hogy valójában - Karinthy Frigyes szavait idézve - "minden másképpen van", mint hinni szeretnénk.

Az imamalom egyhangúságával szajkózunk mindenféle áhítatos bölcsességet, magától értetődőnek vett, vitán felül álló hittételeket és hatékonynak gondolt varázsformulákat "ezeréves határokról", "őshonos mangalicáról", "a magyar gondolkodás mellérendelő jellegéről" és hasonlókról. Kulturális emlékezetünk is erre a rugóra jár: Shakespeare, ugyebár, "mindent tudott az emberről", Mozart "a zene egyetemes zsenije" (sőt "Krisztusa" - evvel az utóbbi hittétellel Csajkovszkij állt elő). Pedig ha ezeknek a szóvirágoknak a tövénél megkapirgáljuk a talajt, gyakran valami egészen más fordul ki a napvilágra: kiderül, hogy valójában semmi sem (egészen) úgy van, ahogy gondoljuk, hogy valójában - Karinthy Frigyes szavait idézve - "minden másképpen van", mint hinni szeretnénk.

Mint ahogy Karinthyval is. Közelebbről: Karinthy Frigyessel, a műfordítóval.

1918-ban jelent meg az Uránia Könyvkiadóvállalatnál az Egy komisz kölök naplója, ez a (Magyarországon legalábbis) ma sem ismeretlen humoros regényféle. Szerzőjének neve sehol sem szerepel a könyvben, a külső és a belső címlapon (a cím és a kiadási adatok mellett) mindössze ennyi áll: "Fordította Karinthy Frigyes". A tizenkilencedik századi Amerikában játszódik, fiktív napló, melyben bizonyos Hakker vagy Hacker Bandi (a név mindkét alakban előfordul a szövegben) meséli el - pontosabban írja meg gyermekien rossz, vicces, "torzított" helyesírással - csínyjeinek és balfogásainak a történetét. A könyv a "Karinthy Frigyes" védjegy segítségével sikert aratott, 1920-ban újranyomták, majd 1943-ban is megjelent, ismét a szerző nevének a feltüntetése nélkül.

Hogy ki írta a könyvet, sokáig nem tudta senki. Sőt, sokan úgy sejtették, hogy a "fordításnak" nincs is "eredetije": irodalmi misztifikáció esete forog fenn, az Egy komisz kölök naplója valójában Karinthy Frigyes műve (azaz ún. pszeudo-fordítás, magát egy nem létező eredeti mű fordításaként feltüntető szöveg). Ez a feltételezés aztán - igaz, csupán évtizedekkel később - megdőlt. Pálvölgyi Endre könyvész-bibliográfus 1966-ban az Egyetemi Könyvtár évkönyvében közzétette nyomozásának eredményét: a könyv eredetije, az A Bad Boy's Diary (Egy rossz fiú naplója) az 1831 és 1885 között élt amerikai írónő, Metta V. Victor (lánykori nevén Metta Victoria Fuller) műve, folyóiratközlés után 1880-ban könyvalakban is megjelent, név nélkül, illetve - később - Walter T. Gray álnéven.

Metta V. Victor a férje, Orville J. Victor szerkesztő kitalálta ún. dime novel (olcsó, fűzött "filléres" regény) 1860 és 1915 között virágkorát élő műfajának volt a maga korában igen népszerű - ma már viszont az angol nyelvterületen teljesen elfeledett, elszánt szaktudósokon kívül senki által nem olvasott - művelője. Írt regényt a rabszolgaság ellen (Abraham Lincolnnak nagyon tetszett), s az ő The Dead Letter (1866 - A halott levél) című könyvét tartják az első amerikai detektívregénynek. Ugyancsak az elsők között próbálkozott könyveiben a szabálytalan, "fonetikus" helyesírással, amellyel a gyakran szubstandard (gyermeki, tájnyelvi stb.) élőbeszéd valódi hangzását igyekezett lekottázni, többnyire komikus célzattal. Ez volt a módszere az A Bad Boy's Diaryben is - lehetséges, hogy a könyvet ismerő Mark Twain innen vette az ötletet egy másik "rossz fiú" visszaemlékezéseinek üdítően műveletlen, viszont az élőbeszéd közvetlenségét felidéző helyesírásához, azaz a Huckleberry Finnhez, mely 1884-ben jelent meg, négy évvel az Egy komisz kölök eredetije után.

Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei nem tartoznak a tömegfogyasztású bestsellerek közé, de Pálvölgyi felfedezésének a híre eljutott a Móra Ferenc Könyvkiadóig, amikor - majd' négy évtized múltán - ismét megjelent az Egy komisz kölök naplója, ezúttal már a "Metta V. Victor" névvel a címlapján, s Karinthy közreműködésének valamivel óvatosabbra, de mindenképp pontosabbra fogalmazott megjelölésével: "A magyar gyerekek számára átdolgozta Karinthy Frigyes" - olvasható az 1981-es új kiadás címlapján. (A legújabb kiadások - Kávé Kiadó: 1997, 2002 - ugyanevvel a címlappal jelentek meg.)

Azaz fordítóból átdolgozóvá minősítették le (vagy léptették elő - ez felfogás dolga) Karinthy Frigyest. Hogy tulajdonképpen mit is fordított le (vagy dolgozott át), néhány évvel később újabb nyomozásnak lett a tárgya: F. Komáromi Gabriella, a gyermekirodalom tudós kutatója "Karinthy titkai - Egy komisz kölök naplója" címmel tette közzé a Karinthy-szöveg és az eredeti mű viszonyával kapcsolatos vizsgálódásának a következtetéseit (Irodalomtörténet 66.2 [1984]: 442-57). Konklúziója: valószínű, hogy Karinthy még csak nem is látta az angol nyelvű eredetit, biztosnak látszik, hogy német fordításból, bizonyos J. Botstiber 1893-ban Lipcsében megjelent Tagebuch eines bösen Bubenjéből dolgozott. A német kiadás címlapján sem szerepel a szerző neve. Kiléte a jelek szerint Karinthyt sem izgatta - meghalt úgy, hogy sohasem tudta meg, kinek a könyvét fordította le (vagy dolgozta át).

És itt meg is állhatnánk, ha a véletlen nem léptet be újabb ismeretlent az Egy komisz kölök-fordítás már-már megoldottnak látszó egyenletrendszerébe. Kiváló zenész barátom, Darvas Ferenc tett le elém úgy egy-két éve egy antikváriumban talált kötetet (övé a felfedezés érdeme, enyém csupán a vak tyúk szerepe). Egy rossz fiú naplója a címe, 1900-ban jelent meg Budapesten az Országos Irodalmi Részvénytársaság kiadásában. A szerző neve nincs feltüntetve, a belső címlapon ez olvasható: "Angolból fordította DELTA". Elég a könyv első mondatát elolvasni, hogy kiderüljön: az A Bad Boy's Diary fordításával van dolgunk, pontosabban első fordításával, tizennyolc évvel korábbról, mint az Egy komisz kölök naplója. Azaz amikor Karinthy hozzálátott a könyv fordításához, a német változat mellett már egy magyar fordítás is a rendelkezésére állhatott.

Két megfejtendő talány adódik mindebből: ki volt DELTA, és felhasználta-e elődje fordítását az Egy komisz kölök naplójában Karinthy? Durvábban fogalmazva: lopott-e, és kitől?

(Folyt. köv.)

Rovatunk új szerzője irodalomtörténész, az ELTE BTK tanára.

Neked ajánljuk