Piti, pacsi - három változat
- Dehogyis! Mit képzelsz? Hiszen demokrácia van, te pedig, ahogy így elnézem, egy öntudatos, magad ura polgárember vagy, biztosan családos is, töröld le a térded, és kezdd elölről. Hogy kell köszönni?
- Jó napot kívánok.
- Na ugye. Hát halljuk, mi járatban.
- Kéne egy járda a Fő utca alsó részébe, meg a játszótérre néhány bokor, fűmaggal is be kéne vetni... ahhoz kérnénk egy kis támogatást.
- Már megint rosszul mondod, hiába az én nagy jóindulatom, így nem tudok segíteni. Hát nem megbeszéltük, mit kell ilyenkor mondani? Na, halljam! Segítek. Mill...
- Ja igen. Szóval hazánk, úgymint Szent István és az ő koronájának ezredéves évfordulójának méltó megünneplése végett kicsiny falunk, amelyet az oklevelek is említenek, turulmadaras emlékparkot létesítene, amelynek avatására oda várjuk hazánk tanár urát, zászlóstul, de viszont a fogadtatás fényét emelné, ha némely zöld felület létesülhetne, és bagatell kis aszfaltozási munkákat is végeznénk, szigorúan millenniumi alapon.
- Bölcs, megfontolásra érdemes a ti tervetek. Most távozzál el békességgel, döntésünkről értesítést fogol kapni.
H
- Fog menni?
- Naná, hogy. Ott vagyok a kormány közelében. Mennyi kéne?
- Tudod, hogy nem a saját zsebembe... végül is mindenki jól jár, legyen úgy ötvenmillió. Belefér?
- Bele hát. Úgy a tizenharmadik kötet közepe felé keresünk egy "Egyéb költségek" rovatot, senkinek nem fog feltűnni.
- És ha mégis?
- Nyugi, tudom a jelszót. Széchenyi-terv. Ugye te is nagy híve vagy a mi Széchenyi-tervünknek?
- Ebből lesz az ötven milka? Hát hogyne lennék híve. Szerintem ez a kis projekt kifejezetten a Széchenyi-terv alapkoncepciójának a magvát célozza meg. E nélkül szinte elképzelhetetlen. Felemelkedés, munkahelyteremtés, eu-csatlakozás. Önidentitásazonosság, infrastruktúrafejlesztés. Jól mondom?
- Na látod, érted te ezt. Mindez egy szóval: Széchenyi-terv, aztán jól van. Zamek, hegyibe, ötvenmillió.
H
- Jó napot, sietek, dolgoznom kell, adjon pénzt. A huszita mozgalmak előtörténetével (az óperzsa nyelvemlékekkel, a konkrét líra változataival stb.) foglalkozom, kell könyv, számítógép, fénymásolás, külföldi könyvtárakba kell bejutnom és a munkatársaimat fizetnem.
- Lassan a testtel. Hogy tetszem? Szépnek találsz? Sertés testem simogasd. Látod, már remegek. Mit kell ilyenkor mondani, szép fiú?
- Hogy a huszita...
- Jaj, dehogy. Higgadj le, engedd el magad. Most, szép fiú, jó fiú, jössz-e velem? Szeretlek, a szépséged ingerel: eljössz, vagy erővel viszlek el. Kezdd újra.
- Miért, hogyan kellene... Hát nem az érdemeim, tudásom... Meglékelem a fejemet, ha tetszik parancsolni...
- Parancsolni? Dehogy, dehogy. Csak szépen, minden kényszer nélkül mondd utánam: a nemzeti örökség és a jelenkor társadalmi kihívásainak kutatásán dolgozom. Halljuk.
- De én a huszita...
- Ugyan, ugyan. Így nem jutunk egyről a kettőre, szép fiú. Ágyazd be a huszitáidat (az óperzsát, a konkrét költészetet) a magyar és európai kontextusba, domborítsd ki a nemzeti örökséget és a jelenkor társadalmi kihívásait, mindezt építsd rá az ember és természet kapcsolatának kutatásaira. Akkor tárgyalhatunk.
- Jó, akkor a magyar husziták (az európai óperzsák, a nemzeti örökség konkrét költészete)... Tessen adni pénzt, csak kicsit...
- Még simogass. Nem látom a szemedben a hitet. Az odaadást. Most hazamehetsz, fogalmazd meg mindezt táblázatszerűen tíz lapon, de süssön belőle a meggyőződés és a szenvedély. Csak akkor tudsz meggyőzni. Nagyívűen. És több, sokkal több alázatot várok.
