Para

Kovács Imre: Én

publikálva
2000/44. (10. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amióta itt látom Juhász Géza képét a szomszédos hasábokon, egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy lefogyjak végre, véget vetve ezzel az állandósult fulladási rohamoknak a második emelet közelében, arról nem is beszélve, hogy a múltkor a hentes asszisztense (alhentes?) segítőkészen megjegyezte, hogy szívesen hoz egy széket, amennyiben rosszul vagyok, pedig csak szokásom szerint izzadtam, akár egy ló, de egyébként kiválóan éreztem magam, leszámítva azt az apró körülményt, hogy aritmiás rohamom volt, és attól rettegtem, hogy egy másfél méter magas, meghatározhatatlan állagú csütörtök üldöz.

Amióta itt látom Juhász Géza képét a szomszédos hasábokon, egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy lefogyjak végre, véget vetve ezzel az állandósult fulladási rohamoknak a második emelet közelében, arról nem is beszélve, hogy a múltkor a hentes asszisztense (alhentes?) segítőkészen megjegyezte, hogy szívesen hoz egy széket, amennyiben rosszul vagyok, pedig csak szokásom szerint izzadtam, akár egy ló, de egyébként kiválóan éreztem magam, leszámítva azt az apró körülményt, hogy aritmiás rohamom volt, és attól rettegtem, hogy egy másfél méter magas, meghatározhatatlan állagú csütörtök üldöz.

Az elhatározás tehát végleges, az előkészületek megkezdődnek.

Első lépésben zacskós leveseket veszek, rengeteg száraztésztát, két karton ásványvizet, majd a Spektrum tévétől beszerzem Keith Floyd összes filmjét, a Floyd Afrikában és a Fieszta a fjordokon című sorozatokat. Második fázisban átnézem a hűtőt, nem lapul-e valahol zsír, hús, ömlesztett sajt vagy Wellington-bélszín, és ha igen, gondosan kiteszem az erkélyre a madaraknak. A harmadik dolog a polcon sorakozó sörösüvegek kiürítése, mely akképp zajlik, hogy kinyitom őket, beléjük szagolok, majd beleöntöm tartalmukat a mosogatóba.

Ezután másfél-kétórás magányos sírás következik.

Minden készen, leülök a tévé elé, miután még gondosan kiszórom zsebemből a távrendeléssel mozgósítható gyorsételek telefonszámait, és beteszem a lejátszóba a Floyd Afrikában első részét. A főhős ebben a részben Dél-Afrikába látogat, ahol három tételben szinte minden szőrös, tollas, illetve pikkelyes dolgot elkészít, ami az országban található. És ez még csak az első fél óra. A második rész közepénél eljutok odáig, hogy megmelegítem az ünnepi májgaluskalevest és megkóstolom. Nos, az ünnepi májgaluskaleves (házatlancsiga-tésztával) egészen olyan, mintha egy végtelenül bonyolult, ám költséges olajszőkítési folyamat melléktermékeként jött volna létre, de nem akarták belefolyatni a Dunába (jó, bocs, Tiszába), mert a környezetszennyezési bírság elvitte volna a hasznot, ezért felajánlották egy élelmes vállalkozónak.

Már az összetevők elképzelésétől is fogyok húsz dekát, és ez még csak az eleje, mert következik a grépfrútízesítésű Deit, ami kellemes csalódás. Estére megiszom belőle négy litert, miközben néha ránézek az ünnepi májgaluskaleves (házatlancsiga-tésztával) zacskójára. Ezzel nagyjából és egészében eltelik az első nap, Kedves Naplóm, ígérem, a többiről is beszámolok.

publikálva
2000/44. (10. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk