Para

Kovács Imre: Én

  • 2000. október 26.

Egotrip

Amióta itt látom Juhász Géza képét a szomszédos hasábokon, egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy lefogyjak végre, véget vetve ezzel az állandósult fulladási rohamoknak a második emelet közelében, arról nem is beszélve, hogy a múltkor a hentes asszisztense (alhentes?) segítőkészen megjegyezte, hogy szívesen hoz egy széket, amennyiben rosszul vagyok, pedig csak szokásom szerint izzadtam, akár egy ló, de egyébként kiválóan éreztem magam, leszámítva azt az apró körülményt, hogy aritmiás rohamom volt, és attól rettegtem, hogy egy másfél méter magas, meghatározhatatlan állagú csütörtök üldöz.
Amióta itt látom Juhász Géza képét a szomszédos hasábokon, egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy lefogyjak végre, véget vetve ezzel az állandósult fulladási rohamoknak a második emelet közelében, arról nem is beszélve, hogy a múltkor a hentes asszisztense (alhentes?) segítőkészen megjegyezte, hogy szívesen hoz egy széket, amennyiben rosszul vagyok, pedig csak szokásom szerint izzadtam, akár egy ló, de egyébként kiválóan éreztem magam, leszámítva azt az apró körülményt, hogy aritmiás rohamom volt, és attól rettegtem, hogy egy másfél méter magas, meghatározhatatlan állagú csütörtök üldöz.

Az elhatározás tehát végleges, az előkészületek megkezdődnek.

Első lépésben zacskós leveseket veszek, rengeteg száraztésztát, két karton ásványvizet, majd a Spektrum tévétől beszerzem Keith Floyd összes filmjét, a Floyd Afrikában és a Fieszta a fjordokon című sorozatokat. Második fázisban átnézem a hűtőt, nem lapul-e valahol zsír, hús, ömlesztett sajt vagy Wellington-bélszín, és ha igen, gondosan kiteszem az erkélyre a madaraknak. A harmadik dolog a polcon sorakozó sörösüvegek kiürítése, mely akképp zajlik, hogy kinyitom őket, beléjük szagolok, majd beleöntöm tartalmukat a mosogatóba.

Ezután másfél-kétórás magányos sírás következik.

Minden készen, leülök a tévé elé, miután még gondosan kiszórom zsebemből a távrendeléssel mozgósítható gyorsételek telefonszámait, és beteszem a lejátszóba a Floyd Afrikában első részét. A főhős ebben a részben Dél-Afrikába látogat, ahol három tételben szinte minden szőrös, tollas, illetve pikkelyes dolgot elkészít, ami az országban található. És ez még csak az első fél óra. A második rész közepénél eljutok odáig, hogy megmelegítem az ünnepi májgaluskalevest és megkóstolom. Nos, az ünnepi májgaluskaleves (házatlancsiga-tésztával) egészen olyan, mintha egy végtelenül bonyolult, ám költséges olajszőkítési folyamat melléktermékeként jött volna létre, de nem akarták belefolyatni a Dunába (jó, bocs, Tiszába), mert a környezetszennyezési bírság elvitte volna a hasznot, ezért felajánlották egy élelmes vállalkozónak.

Már az összetevők elképzelésétől is fogyok húsz dekát, és ez még csak az eleje, mert következik a grépfrútízesítésű Deit, ami kellemes csalódás. Estére megiszom belőle négy litert, miközben néha ránézek az ünnepi májgaluskaleves (házatlancsiga-tésztával) zacskójára. Ezzel nagyjából és egészében eltelik az első nap, Kedves Naplóm, ígérem, a többiről is beszámolok.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.