Para

Kovács Imre: Én

  • 2000. október 26.

Egotrip

Amióta itt látom Juhász Géza képét a szomszédos hasábokon, egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy lefogyjak végre, véget vetve ezzel az állandósult fulladási rohamoknak a második emelet közelében, arról nem is beszélve, hogy a múltkor a hentes asszisztense (alhentes?) segítőkészen megjegyezte, hogy szívesen hoz egy széket, amennyiben rosszul vagyok, pedig csak szokásom szerint izzadtam, akár egy ló, de egyébként kiválóan éreztem magam, leszámítva azt az apró körülményt, hogy aritmiás rohamom volt, és attól rettegtem, hogy egy másfél méter magas, meghatározhatatlan állagú csütörtök üldöz.
Amióta itt látom Juhász Géza képét a szomszédos hasábokon, egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy lefogyjak végre, véget vetve ezzel az állandósult fulladási rohamoknak a második emelet közelében, arról nem is beszélve, hogy a múltkor a hentes asszisztense (alhentes?) segítőkészen megjegyezte, hogy szívesen hoz egy széket, amennyiben rosszul vagyok, pedig csak szokásom szerint izzadtam, akár egy ló, de egyébként kiválóan éreztem magam, leszámítva azt az apró körülményt, hogy aritmiás rohamom volt, és attól rettegtem, hogy egy másfél méter magas, meghatározhatatlan állagú csütörtök üldöz.

Az elhatározás tehát végleges, az előkészületek megkezdődnek.

Első lépésben zacskós leveseket veszek, rengeteg száraztésztát, két karton ásványvizet, majd a Spektrum tévétől beszerzem Keith Floyd összes filmjét, a Floyd Afrikában és a Fieszta a fjordokon című sorozatokat. Második fázisban átnézem a hűtőt, nem lapul-e valahol zsír, hús, ömlesztett sajt vagy Wellington-bélszín, és ha igen, gondosan kiteszem az erkélyre a madaraknak. A harmadik dolog a polcon sorakozó sörösüvegek kiürítése, mely akképp zajlik, hogy kinyitom őket, beléjük szagolok, majd beleöntöm tartalmukat a mosogatóba.

Ezután másfél-kétórás magányos sírás következik.

Minden készen, leülök a tévé elé, miután még gondosan kiszórom zsebemből a távrendeléssel mozgósítható gyorsételek telefonszámait, és beteszem a lejátszóba a Floyd Afrikában első részét. A főhős ebben a részben Dél-Afrikába látogat, ahol három tételben szinte minden szőrös, tollas, illetve pikkelyes dolgot elkészít, ami az országban található. És ez még csak az első fél óra. A második rész közepénél eljutok odáig, hogy megmelegítem az ünnepi májgaluskalevest és megkóstolom. Nos, az ünnepi májgaluskaleves (házatlancsiga-tésztával) egészen olyan, mintha egy végtelenül bonyolult, ám költséges olajszőkítési folyamat melléktermékeként jött volna létre, de nem akarták belefolyatni a Dunába (jó, bocs, Tiszába), mert a környezetszennyezési bírság elvitte volna a hasznot, ezért felajánlották egy élelmes vállalkozónak.

Már az összetevők elképzelésétől is fogyok húsz dekát, és ez még csak az eleje, mert következik a grépfrútízesítésű Deit, ami kellemes csalódás. Estére megiszom belőle négy litert, miközben néha ránézek az ünnepi májgaluskaleves (házatlancsiga-tésztával) zacskójára. Ezzel nagyjából és egészében eltelik az első nap, Kedves Naplóm, ígérem, a többiről is beszámolok.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.