Nem_Rogán! tárgymegjelöléssel levelet kaptam az annak idején általam is alapított Magyar Demokratikus Charta szóvivőitől, amiben ezt írják a vasárnapi antifasiszta tüntetés kapcsán: "Megütközéssel fogadtuk, hogy a tüntetés egyik szónoka Rogán Antal, a Fidesz országgyűlési frakciójának vezetője legyen. Rogán megjelenésének csak akkor lenne létjogosultsága, ha azért jönne oda, hogy bejelentse: pártja új fejezetet akar nyitni a szélsőjobboldalhoz való viszonyában, felveszi a harcot az antiszemitizmussal, mindenféle kirekesztéssel, s ebben az értelemben a tüntetést kezdeményező demokratikus erőkkel vállal közösséget." A Charta szóvivői nincsenek egyedül az álláspontjukkal. A liberális és/vagy baloldali közvéleményben sokan mások is úgy gondolják, hogy Rogánnak semmi keresnivalója nem volt a tüntetésen. Tekintettel az Orbán-kormány antidemokratikus politikájára és a Fideszt a kilencvenes évek közepe óta jellemző, a szélsőjobboldali eszmékkel szemben sok szempontból megengedő magatartásra, a vezető kormánypárt frakcióvezetőjének fellépése nem más, mint a rendezvény hitelességén csorbát ejtő szemfényvesztés, képmutatás, őszintétlen politikai PR-akció.
Megértem az így vélekedőket, de nem értek velük egyet.
Rogán Antal a liberális demokráciát leromboló, Magyarországot Európából kivezető és az elmúlt évtizedek legkilátástalanabb gazdasági helyzetébe kormányzó Orbán-rendszer egyik kulcsfigurája. Az alkotmányos demokráciát romboló egyéni képviselői indítványai, hazug és demagóg gazdaságpolitikai állásfoglalásai, az általa vezetett parlamenti gazdasági bizottság szerepe a jegybanki függetlenség roncsolásában és a gazdasági válságot elmélyítő matolcsyzmus legitimálásában méltóvá teszik a demokraták megvetésére. Nem jó vele egy színpadon szerepelni, és nem jó őt egy demokráciapárti tömegrendezvény szónokai közt hallgatni. De néha muszáj.
Az antifasizmus nem a demokraták privilégiuma. Bal- és jobboldali tekintélyelvű politikai mozgalmak egyaránt érdekeltek lehetnek a szélsőjobboldallal szembeni fellépésben. A Fidesz különösen az: választási sikere, esélye a hatalmon maradásra mindenekelőtt azon múlik, mekkora részét képes integrálni a jobboldali szavazatoknak. A már ma is jelentős erőt képviselő, a következő másfél évben pedig jó eséllyel tovább erősödő balközéppel szemben úgy győzhet csak, ha maga mögé állítja a jobboldali választók túlnyomó részét. Egyetlen más párt sem akadályozhatja meg ebben nagyobb mértékben, mint a Jobbik. A Fidesznek hatalma megőrzéséhez úgy kell legyőznie a szélsőjobboldal pártját, hogy közben megszerezze a szélsőjobboldal szavazóit. Ez csak kettős beszéddel és kettős politikával lehetséges. Ennek volt része Rogán vasárnapi fellépése: azé a Rogáné, aki a fideszes kettős beszéd Orbán utáni második legtehetségesebb képviselője; aki egyszerre tud mérsékelt, európai benyomást keltő, a demokratikus minimumot tisztelő, személyes integritással és önálló politikai hátországgal rendelkező politikusnak mutatkozni és főszerepet játszani a Fidesz legbrutálisabb demokrácia-romboló akcióinak kivitelezésében. Rogán Antal a kettős beszéd maga. De ez nem elég nyomós érv ahhoz, hogy az antifasiszta tüntetés szónokai közül eltanácsoljuk.
A politikai tettek - mint Kis Jánostól tudjuk - végső soron erkölcsi természetűek. Bármit tesz vagy nem tesz a politikai közösség egy részének képviseletével megbízott politikus, azzal állást foglal arról, hogy a közjó általa megjelenített olvasatával azonosulók számára mi elfogadható, és mi nem az. A politikai állásfoglalások erkölcsi természetéből az következik, hogy nem csupán önmagukban állnak, hanem egyszersmind viszonyítási ponttá is válnak. A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy ha Rogán Antal a Fidesz vezető politikusaként megjelenik és beszédet mond egy antifasiszta tüntetésen, az ott elhangzó szavaira és magára a megjelenésének tényére azután hivatkozni lehet. Ami másképp fogalmazva annyit tesz, hogy megjelenésével és antifasiszta beszédének elhangzásával - nyugodjon az bármennyire kétszínű vagy éppen opportunista megfontolásokon - saját jövőbeni politikai mozgásterét jelöli ki a szélsőjobboldalhoz való viszony és a tüntetésre okot adó náci beszéd vonatkozásában.
Nem hiszem, hogy a liberális demokrácia magyarországi hívei olyan erősnek érezhetik magukat, hogy erről lemondjanak.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet tagjai 1975. augusztus 1-jén aláírták az első, Helsinkiben tartott konferenciájuk záróokmányát. Ennek 7. pontja rendelkezett az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásáról, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát. A mit sem sejtő kommunista országok a Szovjetunióval az élen büszkén és öntudatosan adták áldásukat az egyezményre, hogy aztán nem sokkal később meglepődve tapasztalják, hogy állampolgáraik egy része komolyan vette a szavukat.
A kényes ízlésű nyugati jogvédők annak idején joggal gondolhatták, hogy a Szovjetunió és vazallusállamainak kézjegye hiteltelenné tesz bármiféle emberi jogi egyezményt. Nyilván így volt, ez azonban nem akadályozta meg a nemzetközi helsinki mozgalom megszületését, ami a következő másfél évtizedben a kelet-európai demokratikus ellenzéki mozgalmak egyik legfontosabb morális, politikai és szervezeti támaszává vált.
Tanulság: ha a cél az, hogy a velünk hasonlóan gondolkodók körében jól megbélyegezzük a nekünk (teljes joggal) nem tetsző szélsőjobboldali (vagy másmilyen) politikát, akkor ne hívjunk meg senkit a túloldalról, mert semmi szükség rá. Ha azonban a politikai közösség egészét akarjuk a számunkra fontos értékek elfogadásáról meggyőzni, beleértve a tőlünk gyökeresen eltérően gondolkodó polgártársainkat, akkor adjunk lehetőséget az őket képviselő politikusoknak, hogy egyetértsenek velünk. Amire lehet, hogy csak névleg és opportunista megfontolásból lesznek hajlandók (ez legyen az ő dolguk), mi azonban ettől még nyugodtan hivatkozhatunk majd rájuk, amikor a híveik előtt a magunk igaza mellett érvelünk.
