Kálmán C. György: Magánvalóság

  • 2001. szeptember 20.

Egotrip

Besétál egy szép őszi, tavaszi, nyári vagy téli napon egy ismeretlen horvát parasztember a Csabához, és aszongya:

A vevők

Besétál egy szép őszi, tavaszi, nyári vagy téli napon egy ismeretlen horvát parasztember a Csabához, és aszongya:

- Úgy rámjött a vásárolhatnék, megvennék én magátul pár céget, ha nem bánja.

- Nem bánom én, bátyám, szívesen adom. Hát ugyan melyiket akarja?

- Mindegy az nekem, édes fiam. Olyat szeretnék legjobban, aminek vagyona nincs egy rajzszeg se, de jó sok tartozása van, úgy pár tíz milliócska.

- Szerencséje van, bátyám, van nekem ilyenből vagy tizenöt. Hát csak válasszon: itt van, teszem azt, a Baráti Támogatás Kft., annak a legtöbb a tartozása.

- Mindegy nekem, melyik, fiam, válassz ki te vagy négyet-ötöt nekem, oszt´ mehetünk is az ügyvédhez aláírni.

El is mennek, alá is írják a papirosokat, volt ottan ügyvéd, voltak ottan tanúk, ahogy már annak lenni kell.

Telik-múlik az idő, de nem sok, egyszer csak besétál egy másik szép napon egy ismeretlen török munkásember a Csabához, és aszongya:

- Úgy rámjött a vásárolhatnék, megvennék én magátul pár céget, ha nem bánja.

- Nem bánom én, bátyám, szívesen adom. Hát ugyan melyiket akarja?

- Mindegy az nekem, édes fiam. Olyat szeretnék legjobban, aminek vagyona nincs egy radír se, de jó sok tartozása van, úgy pár tíz milliócska.

- Szerencséje van, bátyám, van nekem ilyenből vagy tíz. Hát csak válasszon: itt van, teszem azt, a Gyarapodjatok Bt., annak a legtöbb a tartozása.

- Egyet mondok, kettő lesz belőle: megveszem én tőled, fiam, mindet. Úgy is történt.

El is mennek az ügyvédhez, alá is írják a papirosokat, ott voltak a tanúk is, ahogy már annak lenni kell.

Nem csudálkozott Csaba egy parányit sem, hogy ugyan miért veszik meg tőle e bánatos cégeket, nem csudálkozott az ügyvéd, nem a tanúk. Gondolták biztosan, hát ugyan kinek lenne szerencséje, ha nem az ilyen szépreményű fiatalembernek meg az ő jó barátainak, a cég tulajdonosainak.

Telik-múlik az idő. Meséljem-e még? Az eladott cégeknek szőrén-szálán nyoma veszett. Már nem is emlékezem pontosan, de valahogyan kiderült, hogy a horvát parasztember bizony nem is volt horvát parasztember, hanem több ember volt ő, merthogy mindig más-más volt az ő aláírása. A Csaba ezt nem vette észre, hát miért is figyelne ő afféle hiábavalóságokra, hogy Bondorka úr délelőtt még alacsony volt és szőke, délutánra meg hórihorgas lett, és ősz szakálla nőtt. Nem vette észre azt ugyan más se, se ügyvéd, se tanú. Az útlevele, az ugyanaz volt, és az a fontos. A fényképet az útlevelében meg biztosan folyton cserélgették az álhorvátok, hiszen azt az ügyvédnek meg kellett néznie.

A török munkás meg, szegény feje, majdnem bajba került, mert váltig tagadta ugyan, hogy ő cégeket vett volna, de az aláírása bizony ott volt minden papíron. De szerencséje volt a sehonnainak, mert a Csaba meg a tanúk nem emlékeztek az arcára, így aztán mégse kell neki azt a sok tartozást megfizetnie. És nagyon is természetes, hogy nem emlékeznek rá, az ilyen fontos emberek úgyszólván naponta eladnak tíz-húsz céget, mindenre nem lehet emlékezni.

Valahogyan így láthatja a mi rendőrségünk a Csaba történetét, mert nem vádolják őt semmivel. Érdekes, kalandos történet, sok-sok csudával, afféle mese. Kuncogva, ámuldozva mesélik-hallgatják rendőrségszerte, és persze senki nem hiszi. Rendes embernek eszébe sem jut afféle csúf gondolat, hogy Csaba színlelt eladással akart volna megszabadulni attól a sok adósságtól. A rendőrség rendes.

H

Mint az olvasó nyilván már az első szavaknál felfigyelt rá, ezt a történetet nem én írtam. Hanem a feleségem. Jóindulatú, kedves asszony különben, és nagyon szeretne hasonlítani rám, szegény.

Van egy olyan érzésem, hogy nem is gondolta mindezt egész komolyan, hogy, őszintén szólva, viccnek szánta, ne adj´ isten gúnyolódásnak. (Csaba nevű barátunk vagy ismerősünk például nincs is.) Pedig a rendőrség meg az ügyészség nem ezt érdemli. Azok, akiknek vádat kellene emelniük mindenféle ügyekben, és nyomozati eredményekkel kellene alátámasztaniuk a vádat, felelősségteljes és nagyon nehéz munkát végeznek. Nem csoda, ha komor tekintetű, lassú beszédű népek, a katatóniáig megfontoltak, és áthatja őket az agnoszticizmus szelleme. Mondhatom-e Csabáról, hogy nem lehetett jóhiszemű - hát ott voltam én? És akkor rángassuk a cégeladásoknál segédkező szegény ügyvédeket meg tanúkat tárgyalásokra, kihallgatásokra? Azokra, akik vádat emelhetnének, ilyenkor rátör a kozmikus ismeretelméleti szkepszis, vegyülve némi klasszikus humanista toleranciával. Mit tudunk? Tudunk-e bármit egyáltalán? Miért is tételeznénk föl bármi rosszat embertársainkról? Kik vagyunk mi, és ki ő? E ponton pedig az önazonosság radikális megkérdőjelezésének posztmodern gondolata tör elemi erővel a felszínre: vajon ugyanaz a Csaba adta-e el mindahány céget? És azonosak-e a vevők önmagukkal?

Hatalmas, súlyos kérdésekkel kell tehát szembesülniük jogállamunk talpköveinek. Nem érdemlik az élcelődést. És ezt én sem tűrhetem. Kiballagok a tornácra, leakasztom a szögről a nadrágszíjat.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.