Kálmán C. György: Magánvalóság

  • 2001. szeptember 20.

Egotrip

Besétál egy szép őszi, tavaszi, nyári vagy téli napon egy ismeretlen horvát parasztember a Csabához, és aszongya:

A vevők

Besétál egy szép őszi, tavaszi, nyári vagy téli napon egy ismeretlen horvát parasztember a Csabához, és aszongya:

- Úgy rámjött a vásárolhatnék, megvennék én magátul pár céget, ha nem bánja.

- Nem bánom én, bátyám, szívesen adom. Hát ugyan melyiket akarja?

- Mindegy az nekem, édes fiam. Olyat szeretnék legjobban, aminek vagyona nincs egy rajzszeg se, de jó sok tartozása van, úgy pár tíz milliócska.

- Szerencséje van, bátyám, van nekem ilyenből vagy tizenöt. Hát csak válasszon: itt van, teszem azt, a Baráti Támogatás Kft., annak a legtöbb a tartozása.

- Mindegy nekem, melyik, fiam, válassz ki te vagy négyet-ötöt nekem, oszt´ mehetünk is az ügyvédhez aláírni.

El is mennek, alá is írják a papirosokat, volt ottan ügyvéd, voltak ottan tanúk, ahogy már annak lenni kell.

Telik-múlik az idő, de nem sok, egyszer csak besétál egy másik szép napon egy ismeretlen török munkásember a Csabához, és aszongya:

- Úgy rámjött a vásárolhatnék, megvennék én magátul pár céget, ha nem bánja.

- Nem bánom én, bátyám, szívesen adom. Hát ugyan melyiket akarja?

- Mindegy az nekem, édes fiam. Olyat szeretnék legjobban, aminek vagyona nincs egy radír se, de jó sok tartozása van, úgy pár tíz milliócska.

- Szerencséje van, bátyám, van nekem ilyenből vagy tíz. Hát csak válasszon: itt van, teszem azt, a Gyarapodjatok Bt., annak a legtöbb a tartozása.

- Egyet mondok, kettő lesz belőle: megveszem én tőled, fiam, mindet. Úgy is történt.

El is mennek az ügyvédhez, alá is írják a papirosokat, ott voltak a tanúk is, ahogy már annak lenni kell.

Nem csudálkozott Csaba egy parányit sem, hogy ugyan miért veszik meg tőle e bánatos cégeket, nem csudálkozott az ügyvéd, nem a tanúk. Gondolták biztosan, hát ugyan kinek lenne szerencséje, ha nem az ilyen szépreményű fiatalembernek meg az ő jó barátainak, a cég tulajdonosainak.

Telik-múlik az idő. Meséljem-e még? Az eladott cégeknek szőrén-szálán nyoma veszett. Már nem is emlékezem pontosan, de valahogyan kiderült, hogy a horvát parasztember bizony nem is volt horvát parasztember, hanem több ember volt ő, merthogy mindig más-más volt az ő aláírása. A Csaba ezt nem vette észre, hát miért is figyelne ő afféle hiábavalóságokra, hogy Bondorka úr délelőtt még alacsony volt és szőke, délutánra meg hórihorgas lett, és ősz szakálla nőtt. Nem vette észre azt ugyan más se, se ügyvéd, se tanú. Az útlevele, az ugyanaz volt, és az a fontos. A fényképet az útlevelében meg biztosan folyton cserélgették az álhorvátok, hiszen azt az ügyvédnek meg kellett néznie.

A török munkás meg, szegény feje, majdnem bajba került, mert váltig tagadta ugyan, hogy ő cégeket vett volna, de az aláírása bizony ott volt minden papíron. De szerencséje volt a sehonnainak, mert a Csaba meg a tanúk nem emlékeztek az arcára, így aztán mégse kell neki azt a sok tartozást megfizetnie. És nagyon is természetes, hogy nem emlékeznek rá, az ilyen fontos emberek úgyszólván naponta eladnak tíz-húsz céget, mindenre nem lehet emlékezni.

Valahogyan így láthatja a mi rendőrségünk a Csaba történetét, mert nem vádolják őt semmivel. Érdekes, kalandos történet, sok-sok csudával, afféle mese. Kuncogva, ámuldozva mesélik-hallgatják rendőrségszerte, és persze senki nem hiszi. Rendes embernek eszébe sem jut afféle csúf gondolat, hogy Csaba színlelt eladással akart volna megszabadulni attól a sok adósságtól. A rendőrség rendes.

H

Mint az olvasó nyilván már az első szavaknál felfigyelt rá, ezt a történetet nem én írtam. Hanem a feleségem. Jóindulatú, kedves asszony különben, és nagyon szeretne hasonlítani rám, szegény.

Van egy olyan érzésem, hogy nem is gondolta mindezt egész komolyan, hogy, őszintén szólva, viccnek szánta, ne adj´ isten gúnyolódásnak. (Csaba nevű barátunk vagy ismerősünk például nincs is.) Pedig a rendőrség meg az ügyészség nem ezt érdemli. Azok, akiknek vádat kellene emelniük mindenféle ügyekben, és nyomozati eredményekkel kellene alátámasztaniuk a vádat, felelősségteljes és nagyon nehéz munkát végeznek. Nem csoda, ha komor tekintetű, lassú beszédű népek, a katatóniáig megfontoltak, és áthatja őket az agnoszticizmus szelleme. Mondhatom-e Csabáról, hogy nem lehetett jóhiszemű - hát ott voltam én? És akkor rángassuk a cégeladásoknál segédkező szegény ügyvédeket meg tanúkat tárgyalásokra, kihallgatásokra? Azokra, akik vádat emelhetnének, ilyenkor rátör a kozmikus ismeretelméleti szkepszis, vegyülve némi klasszikus humanista toleranciával. Mit tudunk? Tudunk-e bármit egyáltalán? Miért is tételeznénk föl bármi rosszat embertársainkról? Kik vagyunk mi, és ki ő? E ponton pedig az önazonosság radikális megkérdőjelezésének posztmodern gondolata tör elemi erővel a felszínre: vajon ugyanaz a Csaba adta-e el mindahány céget? És azonosak-e a vevők önmagukkal?

Hatalmas, súlyos kérdésekkel kell tehát szembesülniük jogállamunk talpköveinek. Nem érdemlik az élcelődést. És ezt én sem tűrhetem. Kiballagok a tornácra, leakasztom a szögről a nadrágszíjat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.