Podmaniczky Szilárd: Déli verő

  • 2001. szeptember 20.

Egotrip

Mi az az Umberto Eco, egy visszhang, kérdeztem a koszos férfit. Megállt a szájában a falat, aztán lassan, mintha robot bújt volna belé, kinyújtotta a karját, egy ajtóra mutatott: Menj, és nézd meg! - mondta szájbarágósan.

Anyák napalmja 5.

Mi az az Umberto Eco, egy visszhang, kérdeztem a koszos férfit. Megállt a szájában a falat, aztán lassan, mintha robot bújt volna belé, kinyújtotta a karját, egy ajtóra mutatott: Menj, és nézd meg! - mondta szájbarágósan.

A fénytömbökkel tűzdelt gépteremben három ajtó állt egymás mellett, s abból a szögből még csak sejteni se lehetett, melyikre mutatott.

Kiválasztottam a középsőt, beléptem. Hosszú csőfolyosó vezetett rajta túl, fényes fémfalán két oldalt két torz tükörképem jött velem, láncba fejlődtünk. A folyosóról alig észrevehetően parabolaajtók nyíltak a falban, az ajtó és a fal közötti rés csak szabályos karcolata miatt tűnt föl. Se zár, se kilincs, nem is tudom, miért gondoltam ajtóra. Talán néha minden ok nélkül is ajtóra gondolok, gyerekes lelkivilágom folyton a szabadba kívánkozik, s szeretem látni, ahogy porzik az út megettem.

Az egyik ajtó mögött hangot hallottam, mintha azt mondta volna: g 12. Aztán egy távolabbi ajtó mögül válasz jött: m 68. És én még mindig a lemeznél voltam leakadva, azt gondoltam, ezek az új bakelit fordulatszámok.

Erős légáram csapott meg, ritmikusan suhogó hangon elindult egy ventilátor. A szél irányába kanyarodtam a folyosón, egy, a gépháznál kicsit nagyobb, üres terembe értem, falai itt is fémesen csillogtak. A szél föltúrta hajamat, néhány túlterhelt hajszál le is szakadt a fejemről.

A ventilátor úgy tíz méter magasan, a plafon tetején pörgött, s a plafonba vésett körkörös jelek egy iránytű szabályos rajzolatát adták. Észak és Dél, Kelet meg a Nyugat, köztük ÉNY vagy ÉK. Mindjárt eszembe jutott, amit az iskolában énekeltünk: Előttem van vérszag, hátam mögött vér, jobbra a pap veszik, balra pedig én.

Az erős légáram süvítve rohant a szájüregembe, de azért elénekeltem a visszhangkongó acélteremben, ám mintha a hang nem kifelé, hanem egyenesen vissza a tüdőmbe tartana, s a hörgőcskék külön belső akusztikát rendeztek nekem.

A ventilátor búgó hangja egyre mélyebb lett, majd ütemes kattogásban lassult, végül dél-délnyugati irányban megállt. A folyosó üres kabinjaiból hangfoszlányok szaladtak elő: kettőféle hangfoszlány: "nyertem", "vesztettem". Fölnéztem újra a ventilátor-iránytűre, a magam módján érteni véltem az iránytű-rulett elrendezését, illetve a fogadókabinok teljesen zárt világát. Hogy is mondta a koszos férfi? Szicília partjai előtt megállunk, és szétlőjük az olasz maffiát? Hm. Ez a hajóruletthez képest rokonlelkek háborújának néz ki.

De hát nagyon fiatal voltam még, nem érthettem mindent.

Tőlem néhány lépésre, éppen a hátam mögött hosszú, fekete létra indult a terem teteje felé, fönt csavarós fogantyú, mintha körajtóhoz vezetne. Ahogy néhány lépést megtettem a létrán, eszembe jutott az a délután, amikor a régi, zománcos, egyliteres tejhordó edény helyett új, ugyanilyen fémlemezből hajtott tejhordót nyertünk a tejvásáron.

A tálcán úgy pár száz pohár tej, a poharak mögött szétdohányzott kezű férfi, magyarázta: igaz, dupla áron van a tej, de ugyanolyan egészséges, mintha olcsóbb lenne, és ami még nem volt, minden pohár belső alján, ha megisszuk a tejet, számot találunk, nála meg van egy lista, és megmondja, hogy nyertünk vagy nem, a főnyeremény az acél tejhordó. A nagybátyám befizetett három pohár tejre, hogy még egészségesebb legyek, és közben hátha nyerünk. Az első pohár után megfordult a gyomrom, szemvillanás alatt megtaláltam a vásári forgatag szélén fölállított árnyékszéket. A harmadik pohárral is megittam, de nem nyertünk semmit. Akkor a nagybátyám úgy csinált, mintha kezet akarna fogni az árussal, az jött is felé, hogy fogadja a gratulációt az elmés játékért, amikor kikapta a kezéből a számsort tartalmazó kartonlapot. Egyikhez se írt tejeskannát. Tudta az árus, a játéknak vége, akkor ezt még így mondtuk; a nagybátyám szúrós szemekkel hallgatott, az árus meg csakhamar átnyújtotta a tejeskannát. Ilyen kannát még soha nem láttam, megnéztem kívülről, a kezelt lemez vékony bordázatán zizegve súrlódott az ujjlenyomatom. De amire a leginkább kíváncsi voltam, az a belseje, milyen ez belül. Ám ahogy fölé hajoltam, rögtön sötét lett a kannában, nem láttam semmit. Két, brikettből bányászott robbantózsinórral összekötöttem egy laposelemet meg egy izzót, és leengedtem a kanna fenekére, aztán a homlokcsontnál rápréseltem a fejem. És percekig néztem ezt az óriássá növő teret, ami épp ilyen volt, mint a létra fokáról visszanézett acélterem.

Egyre magasabbra értem, de ezúttal nem fogott el szédülés, mintha a térérzék megvált volna tőlem. Még egyszer: mintha a teret zártságában is végtelennek látó szemem elveszítené az örökös zuhanásra hangolt félelemérzetemet.

Fönt egyre melegebb lett, s mikor a körfedél gumifogantyújához értem, ez jutott eszembe: "Lágy disznóba nyúltál, fiam."

S hogy a fogantyút volt gusztusom mégis eltekerni, köszönhetem annak, hogy szőrt nem éreztem. A lágy és szőrös fogantyúk érinthetetlenek.

Lábammal toltam magam följebb, a tetőt így hajtottam ki: a kék égbolt fölöttem. Láttam már valaha ilyen szépet? Még a könnyem is kicsordult. De ahogy kidugtam a fejem a nyíláson, agytömörítő dudakürt csapott rám, és akkora pofont kaptam, hogy majd leszállt a fejem.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.