Kálmán C. György: Magánvalóság

Ha volna

  • 1998. december 17.

Egotrip

Jézuska, ha volna, persze kérnék tőle sok szép ajándékot, hintalovat, matricát, színes könyveket, továbbá itt illemtani szempontból nem részletezendő dolgokat, legyen szép az ünnep, Isten, haza, család, bor, búza, békesség, unió,
false

ah! azok a régi szép karácsonyok, boldog gyermekkor, a szenesedő karácsonyfa és az odaégett bejgli utánozhatatlan illata, együtt a kis család, egyik gyermek ebben a sarokban, a másik amabban zokog, a jó édesanya üvöltözése a konyhából hallatszik, az édesapa magába roskadva, csiling-galang,

azt kívánnám, hogy a Jézuska, ha volna, vegye meg helyettem az összes rohadt ajándékot, tülekedjen és válogasson, izzadjon le és fagyjon át, lopják el az ő pénztárcáját, és tapossák le az ő sarkát, ne kapja meg három üzletben sem, amit venne, de ha a negyedikben hozzájut, akkor az ötödikben legyen ugyanaz féláron, cipelje haza, csomagolja szépen át, dugdossa el, hajnalban ébredjen arra, hogy de hiszen AZ már régen megvan, mehet visszacserélni,

azt kívánnám, forrjon össze szenvedélyes csókban a koalíció és az ő ellenzéke, az öröm eksztázisában szavazzák meg egymás határozati és törvényjavaslatait, mindent és mindennek az ellenkezőjét, később ráérnek kibogarászni, hogy akkor hogy is van ez,

legyen egyetértés, hívjuk be egy forró grogra a ház előtt strázsáló adórendőrt, kínáljuk fűvel, fizessük őt elő a MaNcsra is meg a Napi Maóra is, kapjon karácsonyi közkegyelmet Kunos is, Tocsik is, Eörsi is, Simicska is, megbocsátás, ragyog az ég sátra (bocs, ez húsvéti vers, mindegy),

boldogság, béke, megegyezés, mindenki kapja meg, amire vágyik; aki pedig éppen szeretne kicsit boldogtalan lenni, az hadd lehessen, aki háborúskodni akar, hadd tusakodjon, aki pedig nem akar megegyezni, az végre hadd veszekedhesse ki magát úgy istenigazában, legyen ez a karácsony mindenkié, ha véres késsel imbolygó alakokat látunk a hajnali utcán, mosolyogjunk rájuk, ez az ő napjuk is, most akkor megvolt nekik, ez az ő kis örömük,

fonódjon össze minden a szeretet szent ünnepén, jogalkotás a végrehajtással, politika az alvilággal, EU a vadkeleti, nyomorult kis országokkal, pártok a Postabankkal, feudalizmus a modern polgári demokráciával, állam az egyházzal, szoclib médiaértelmiség az informális hatalomgyakorlással, fináncoligarchia amivel akar, ne szégyelljük, szent ez az este, a Fény ünnepe, Hag Hannuka (ja bocs, az más),

legyen sok, szép, fehér hó, viszont ne kelljen eltakarítani, süssön a nap hétágra, legyen csípős, egészséges hideg, de azért minimum 25 fok,

íródjon sok szép karácsonyi írás, lehessen kicsit meghatódni, szip-szip, oly mérhetetlenül jók vagyunk mi, másokról nem is beszélve, az újság is, íme, megírta - kapcsolod ki azt a rohadt magnót, te szemét állat, nem lehet melletted létezni, fogd már be a pofád, kiváglak innen, teszed le azt a klopfolót?, NE!, most akkor töröld föl, hagyjál békén, tűnj el innen, ott a bőrönd, ide ugyan be nem teszed a lábad, kapsz még egyet!, itt a szép karácsony.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.