Kálmán C. György: Magánvalóság

Ha volna

  • 1998. december 17.

Egotrip

Jézuska, ha volna, persze kérnék tőle sok szép ajándékot, hintalovat, matricát, színes könyveket, továbbá itt illemtani szempontból nem részletezendő dolgokat, legyen szép az ünnep, Isten, haza, család, bor, búza, békesség, unió,
false

ah! azok a régi szép karácsonyok, boldog gyermekkor, a szenesedő karácsonyfa és az odaégett bejgli utánozhatatlan illata, együtt a kis család, egyik gyermek ebben a sarokban, a másik amabban zokog, a jó édesanya üvöltözése a konyhából hallatszik, az édesapa magába roskadva, csiling-galang,

azt kívánnám, hogy a Jézuska, ha volna, vegye meg helyettem az összes rohadt ajándékot, tülekedjen és válogasson, izzadjon le és fagyjon át, lopják el az ő pénztárcáját, és tapossák le az ő sarkát, ne kapja meg három üzletben sem, amit venne, de ha a negyedikben hozzájut, akkor az ötödikben legyen ugyanaz féláron, cipelje haza, csomagolja szépen át, dugdossa el, hajnalban ébredjen arra, hogy de hiszen AZ már régen megvan, mehet visszacserélni,

azt kívánnám, forrjon össze szenvedélyes csókban a koalíció és az ő ellenzéke, az öröm eksztázisában szavazzák meg egymás határozati és törvényjavaslatait, mindent és mindennek az ellenkezőjét, később ráérnek kibogarászni, hogy akkor hogy is van ez,

legyen egyetértés, hívjuk be egy forró grogra a ház előtt strázsáló adórendőrt, kínáljuk fűvel, fizessük őt elő a MaNcsra is meg a Napi Maóra is, kapjon karácsonyi közkegyelmet Kunos is, Tocsik is, Eörsi is, Simicska is, megbocsátás, ragyog az ég sátra (bocs, ez húsvéti vers, mindegy),

boldogság, béke, megegyezés, mindenki kapja meg, amire vágyik; aki pedig éppen szeretne kicsit boldogtalan lenni, az hadd lehessen, aki háborúskodni akar, hadd tusakodjon, aki pedig nem akar megegyezni, az végre hadd veszekedhesse ki magát úgy istenigazában, legyen ez a karácsony mindenkié, ha véres késsel imbolygó alakokat látunk a hajnali utcán, mosolyogjunk rájuk, ez az ő napjuk is, most akkor megvolt nekik, ez az ő kis örömük,

fonódjon össze minden a szeretet szent ünnepén, jogalkotás a végrehajtással, politika az alvilággal, EU a vadkeleti, nyomorult kis országokkal, pártok a Postabankkal, feudalizmus a modern polgári demokráciával, állam az egyházzal, szoclib médiaértelmiség az informális hatalomgyakorlással, fináncoligarchia amivel akar, ne szégyelljük, szent ez az este, a Fény ünnepe, Hag Hannuka (ja bocs, az más),

legyen sok, szép, fehér hó, viszont ne kelljen eltakarítani, süssön a nap hétágra, legyen csípős, egészséges hideg, de azért minimum 25 fok,

íródjon sok szép karácsonyi írás, lehessen kicsit meghatódni, szip-szip, oly mérhetetlenül jók vagyunk mi, másokról nem is beszélve, az újság is, íme, megírta - kapcsolod ki azt a rohadt magnót, te szemét állat, nem lehet melletted létezni, fogd már be a pofád, kiváglak innen, teszed le azt a klopfolót?, NE!, most akkor töröld föl, hagyjál békén, tűnj el innen, ott a bőrönd, ide ugyan be nem teszed a lábad, kapsz még egyet!, itt a szép karácsony.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.