Kálmán C. György: Magánvalóság (Nyelvtanóra)

publikálva
1999/42. (10. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kedves rovatom, nem-e lehetne-e már egyszer végre úgy komolyan leülnünk, benne vagyunk a tanévben, rád fér egy kis gyakorlás, szájadat betedd, nyisd ki füledet, vedd ki azt a rohadt rágógumit a szádból, neked beszélek!, kezet a padra, csak papírt és tollat lássak, szétültetlek, fiam.

Mai óránk tárgya a nyelvtan szépségei és finomságai, melyekről, mi tagadás, számos alapvető munkát alkottam, s máig kedvenc hobbim nekem. Először fontos elméleti kérdésekkel foglalkozunk. Figyelj.

Ha azt mondom, ökör, mire gondolsz? Helyes. De ha beszélnél nyelveket, és azt hallanád, boeuf, Ochs vagy ox, akkor mi jutna az eszedbe? Na ugye. Ugyanazt a dolgot más és más nyelveken különbözőképpen nevezik. Tehát semmi kapcsolat nincs a szó és a jelentett között, vagyis - ezt most jegyezd meg - a nyelvi jel önkényes. Magad is tehetsz egy egyszerű próbát. Ismételgess egy szót százszor, kétszázszor gyorsan egymás után; hamarosan tökéletesen értelmetlennek fog tűnni, mintegy lehámlik róla a jelentés, marad a puszta hangkép. Emlékszem - ah! boldog gyermekkor! (régi pedagógiai fogásom nekem személyes élményekkel fűszerezni a tanórát) -, én a kanál szót szerettem volt ismételgetni, és már úgy az ötvenedik táján gurultam a röhögéstől, hogy hogyan is lehetne egy efféle suta, furcsa, teljesen idiotikus hangsornak bármiféle értelmes jelentése. (Erre a célra bármelyik szó megfelel, otthon kipróbálhatod.) A nyelvi jel tehát - leírtad? - önkényes.

Miniszterelnökünk, kísérletező kedvű ifjú, felteszi ennek az ellenkezőjét, s mostanában éppen e nagyszabású nyelvészeti kutatás kezdetén tart: mond valami teljesen értelmetlent (olyasmit, hogy minden vállalkozás Fidesz-közeli), és ismételgeti, remélvén, hogy egyszer majd értelmet nyer. Elmondta egyszer a rádióban, most leírta válaszul írásos interpellációra, s bizonyára elismétli még néhányszor. Csak várjuk ki a végét, így halad a tudomány, még nagy igazságoknak juthatunk a nyomára.

Gondolkodtató gyakorlat következik, figyelj még egy kicsit. Házi feladat volt Hajdú professzor írása az ÉS-ben, ne nekem kelljen elmondanom, emlékszel? Igen, az volt az, hogy a Fidesz-cég nem birtokos, hanem jelzős szerkezet satöbbi. Akkor próbáljuk kicsit továbbgondolni a dolgot: pirítsunk rá Hajdú professzorra, és találd ki, hogyan segíthetnénk a Fidesz nyelvtani szakértőinek. Mondd ki vagy írd le (ne félj!): a Fidesznek a cége. Ez már ugye vérbeli birtokos szerkezet. Azt mondod. Hogy valakinek a valamije, valaki birtokol valamit. No, hát ez nem ilyen egyszerű. Kicsit segítek: az asztalnak a lába, az ajtónak a sarka, a kutyának a póráza. Megvárom, amíg eltöprengsz ezen... semmi? Semmi? Hát hogy kicsit fesztelenné tegyem a hangulatot, régi pedagógiai fogás, mondok egy tréfát, nevessél. Hogy aszongya, mije fehér a fekete rabszolgának? Hát a gazdája. Haha.

Amiből rögvest következik, hogy a birtokos szószerkezet önmagában nem feltétlenül azt fejezi ki, hogy valaki rendelkezik valamivel, jusson rögvest eszedbe - felvételi anyag, ne lazsálj - a pásztorok királya vagy a seregek ura. Hátha a Fidesznek a cége is ilyen szerkezet volna? Gondolatkísérlet, még jól jöhet egy per esetén. Hogy a Fidesz nem rendelkezik a céggel, nem megvan az neki, nem az övé - hanem nyög alatta, alá van vetve neki, az uralkodik őrajta. Vagy legfeljebb része, elidegeníthetetlen darabkája, mint a zsalunak a sarokvasa, a háznak a téglája. Sehol semmi szabad akarat, korlátlan rendelkezés: ha céged van, csupa adminisztráció, közterhek, adók és járulékok, papírmunka és ellenőrzés, kín és keserv. A Fidesznek a cége kifejezés tehát azt jelenti, de legalábbis jelentheti, hogy valamely gonosz hatalom orvul egy cég kezére adta szeretett legerősebb kormánypártunkat, s örülnünk kell, hogy bölcs vezetői immár kiszabadították onnan.

Megértetted? Na, mára végeztünk, most csomagolhatsz, pár hétig megint nem látjuk egymást, köszönni nem tudsz?

publikálva
1999/42. (10. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk