Keresztury Tibor: Keleti kilátások (A puhatestű éjszaka)

publikálva
1999/20. (05. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nem - mondtam a plafonnak egy olyan típusú baljós reggelen, amikor a komolyabb döntések meg szoktak születni. Ez így nem mehet tovább: a fennálló állapot autófronton semmiképp sem tartható. Menni még csak éppen menne, de megeszi a rozsda lassan teljesen, kiesik a gyerek nekem az alvázon a lyukon, oszt´ kész a baj, kereshetem. Tiszta szerencse, gondoltam, hogy a MaNcs ilyen jól fizet, meg hogy a keleti régió centrumában élek, hiszen így adottak a feltételek; autót venni legalábbis százezerszer könnyebb, mint például beszerezni Kemény István Valami a vérről című verseskötetét. A délelőtt így tettre készen egy autószalonban talált, pontosabban egy szalon udvarán, bizalmatlanul méregetvén a bizományba leadott használt autók kínálatát.

Nem - mondtam a plafonnak egy olyan típusú baljós reggelen, amikor a komolyabb döntések meg szoktak születni. Ez így nem mehet tovább: a fennálló állapot autófronton semmiképp sem tartható. Menni még csak éppen menne, de megeszi a rozsda lassan teljesen, kiesik a gyerek nekem az alvázon a lyukon, oszt´ kész a baj, kereshetem. Tiszta szerencse, gondoltam, hogy a MaNcs ilyen jól fizet, meg hogy a keleti régió centrumában élek, hiszen így adottak a feltételek; autót venni legalábbis százezerszer könnyebb, mint például beszerezni Kemény István Valami a vérről című verseskötetét. A délelőtt így tettre készen egy autószalonban talált, pontosabban egy szalon udvarán, bizalmatlanul méregetvén a bizományba leadott használt autók kínálatát.

Mivel a vásárlói szférát egymagamban képviseltem, az eladóit pedig egyelőre senki, nem kellett úgy tennem, mintha a kocsikra írt adatokból bármit is értenék, mintha a tulajdonságokra vonatkozó számsor nekem bármit is mondana. Csak akkor kezdtem hozzáértő képet vágni, mikor nagy üvegcsörgés közepette megjött a fűszerboltból az alkalmazott, meghozván a délelőtti söröket, mégse higgye, hogy egy balfasszal áll szemben, akire rásózhatja a legelső szemetet, pedig. Súlyosan megviselt ember volt, s aktuálisan rendkívül másnapos, két dolog tartotta életben csupán: az eladás utáni százalék és a hűtőbe bepakolt gyógysörök ígérete, és ez a két dolog láncszerűen, mélyen összefüggött, mivel nem fért hozzá kétség, hogy a százalékból nem mást, mint újabb söröket kíván vásárolni majd. Nemcsak a típus volt azonban ismerős, de maga a példány is, a konkrét egyed, és így volt evvel láthatóan ő is, mert erősen méregetett. Ily módon űrtartalmak, árak s a bennefoglalt extrák helyett az öregkori elhülyülés legbiztosabb jeleként azt próbáltuk mindenekelőtt roppant koncentrációval kideríteni, honnan is ismerjük mi egymást voltaképp.

Az iskolák halmazát hamar letudtuk, az azért látszott, soká errefelé keresgetni nem kell, nem ebből az irányból lesz az igazság kideríthető. A sport felé kezdtem tapogatni aztán, de lehűtött gyorsan a barátom: úgy nézek ki, bászm, mint aki kosarazott? Miskolc? - vágtam ki ezután az általában nagy hatású tromfot, de ezúttal nem nyert, így megint ő következett. Nem jártál Andival, bászm, érdeklődött reménykedve nagy töprengések közben, hátha egy muff lebbenti fel ügyünkről a titok tüllszerű fátyolát, de nekem nem rémlett semmiféle Andi, sem pedig - holott feltűnően egybevágó, velős jellemzéssel felsorolt vagy nyolcat - semmilyen más névre hallgató közös többszörös. Pálma?, kérdezte a beállt csöndben gondterhelt homlokráncolással később, Újvigadó, Tölgyes, Félkarú, Makk Hetes, Lublin, Pepsi Bár? Igen, bólogattam, volt, hogy megfordultam itt-ott, bár törzshelyemnek egyiket sem mondanám. E helyek gyöngyözték ki végre a megváltó megoldást mégis a nehéz szülés végén: igen, lapogattuk egymás hátát, az éjszaka lesz itt a megfejtés, az éjszakából ismerhetjük egymást, arra jutottunk felvillanyozódva, nyilvánvaló. És ezen annyira nevettünk, hogy az éjszakára, erre az evidenciára ilyen nehezen jöttünk rá, de főleg én nevettem, mert arra gondoltam, ez úgy hangzik, mintha az éjszaka is egy épület volna, egy intézmény, amit ki lehet ugyanúgy járni, mint mondjuk egy általános iskolát. Mintha egy hely volna, munkahely vagy bármi, az éjszaka, ahol tartózkodnak az emberek, s ahol egymással találkozni lehet. Hát persze, kacarásztunk, ez az, az éjszaka, hát persze, csaptunk a térdünkre, honnan is máshonnan, az éjszakából, hajtogattuk megnyugvással, két erősen őszülő hülyegyerek - örömködtünk hosszan az éjszakán, a kézenfekvő megoldáson a szalon udvarán.

Na, gondoltam, ahogy ezt tisztáztuk, szép egy fazon vagyok én is, éjszakázok itten, a lyukon meg kiesik a gyerek. Magához tért az ürge is, feltámadt benne az eladó, arrébb lökte a tűt az éjszaka című lemezen, szemében megcsillant a százalék, annak tükrében pedig egy újabb nagy szatyor harmatos sör ígérete. Dolgozott ezerrel, röpködtek az évjáratok, a lóerők és a fantasztikus extrák; érvelt, mérlegelt, rábeszélt, szakszerűen prezentálta a kínálatot, és a végén kérdőn nézett rám. Én pedig azt mondtam, hogy nekem drága mind.

publikálva
1999/20. (05. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk