Sajó László: öt és feles (Szieszta)

  • 1999. május 20.

Egotrip

Nem nagy ügy, a rendőrség is csak órák múlva jön, addig bámulom a vizet, nem nagy ügy, bámulom mindig. Betörtek már hozzám, betörtek hozzád is, be fognak törni. Mindannyiunkat be fognak. Bámulom a vizet, merengek a múltnak, item, én. Az a betörés más volt, feldúlt lakás, pénzt kerestek, mozdíthatót vittek, ledőltem az egyik asztalfiókhalomra, előre ittam a. Mintha előre tudtam volna. Most is sejtettem, a teraszon, hat négyzetméter, asztal és körbelóca, üljük körül az asztalt, már kiemelték a betonból, az asztalt, belé volt csavarozva pedig, kérem, én készültem. Hordhattam ki-be, a pihenőszobába avagy kabinba, hét négyzetméter, emeletes ágy, kempingasztal, kempingszék, tíz méter, ide a Duna, bámulom a vizet. Kis lakály a nagy Duna. Egy Duna-parti csónakh. Az üdülőszoba-telepet még hortiapánk építtette szórakozni, pihenni vágyó dolgos tömegeinek, azóta is nagy a jókedv, mindenkor, fal penészes, vakolat omol, non komfort, s lám, még be is törnek. De nekünk így is jó. Sorra haltak ki mellőlem a nyugdíjasok, mert nem bírták fizetni a bérleti díjat, a sor végén, közel a vízhez, magam vagyok, egyedül, irigykednek is. Most még jobban, hogy betörtek. Kérdezem Gyulát, ő mindig lenn van, a szezonban itt lakik, nem látott-hallott valami gyanúsat, istenem, gondolom, talán a rigók motozását a terasztetőn hajnalban, a vonatfüttyöt a gubacsi hídról, papírgyári pirkadatot, magamagát a hajnalt, amint dereng, valami. Hogy ő selátsehall, horgászás után kocsma, hanyatt fekszik, úgy piál, alszik munkaidőig. Vagy szól a cédégyűjtemény, kiváló darabok, erősítő, minden, elnyomja az összes tamtamrádiót, pajszerzajt, betörődudorászást. És a jó Dunavíz simogat. Mondjam azt, hogy nekem is volt, hifitornyom. Meg vagy tíz horgászbotom, sekszpír. Peca se volt a kezemben, nemhogy. Mikor történhetett, hetek óta nem jártam itt, csináltam a hülye fontos dolgaimat, bámulnám a vizet inkább, mindig. Az ajtó szépen be volt hajtva, lakat visszatéve, pedig tárva-nyitva. Szabadon mászkálhatott be macska, varangy, repdeshetett rigó, denevér. Jönnek a rendőrök, kisétálnak a vízhez, tombol a tavaszi délután, a szolgálat is gyorsabban telik. A kályha holt állt?, a sarokban, a kályha hűlt helye, fénykép készül, típus?, Szieszta. Volt egy kempingfőző, csehszlovák, a gázpalackot úgy csináltattam a Klauzál téren, hogy kompatíbilis legyen, kágéesté-szabvány, néznek rám, de vidám ez a boldog. Úszik az ember boldogságban. Végül egy junosztytévé, vagy kép, vagy hang, azon tartottam a gázgyújtót, anyám ajándéka, nem, ezt ne írják be. A rádióm, lengyel, csak a Kossuth jön be, már nem is kellett, tán tudták. Kik? ´k. Timi. Teésén. Erikát se vitték, táskaírógép. Könyvek a polcon. Írni, olvasni nem akartak, csak a főző- és fűtőszerszámok, istenem, melegségre vágytak. Biztos a csövesek voltak, mondja Pisti, a román karbantartó, szereli be az új zárat, télen beássák magukat a kiserdőbe, ilyen gödrökbe, lemerészkednek a telepre, elzavarjuk őket. Felőlem nyugodtan elalhatnak, gondolom, nem mondom, jól teszem. Pisti nem fogad el pénzt, munkaidőben csinálta, megkínálom a házipálinkával, munkaidőben, meg az üveg sörrel, típusa: pils, otthagyták a rádió mellett, a pezsgőt is, a nyári buliból maradt, típusa: száraz, iszik vagy betör, pia non. Ülök a kempingszéken, meghagyták ezt is, bámulom a vizet, meghagyták ezt is. Mi is kéne még. Mintha tiszta szívemből betörök, folyt volna tova, kibontom a pezsgőt, koccintok, ablaküveget, szervusz, Duna, de jó, hogy látlak. Kösz, megvagyok én is. Van asztalom, papírom, mit is tudnék írni. Zavaros, mély, bölcs. Már a költő is megmondta: hát pakoljunk össze kistányért vasalózsinórt / gáztűzhelyet kempingszéket hűtőszekrényt / a sarokban eddig észrevétlen lapuló pók / már csorgatja nyálát hogy házastul fölfalja a repkényt.

Nem nagy ügy, a rendőrség is csak órák múlva jön, addig bámulom a vizet, nem nagy ügy, bámulom mindig. Betörtek már hozzám, betörtek hozzád is, be fognak törni. Mindannyiunkat be fognak. Bámulom a vizet, merengek a múltnak, item, én. Az a betörés más volt, feldúlt lakás, pénzt kerestek, mozdíthatót vittek, ledőltem az egyik asztalfiókhalomra, előre ittam a. Mintha előre tudtam volna. Most is sejtettem, a teraszon, hat négyzetméter, asztal és körbelóca, üljük körül az asztalt, már kiemelték a betonból, az asztalt, belé volt csavarozva pedig, kérem, én készültem. Hordhattam ki-be, a pihenőszobába avagy kabinba, hét négyzetméter, emeletes ágy, kempingasztal, kempingszék, tíz méter, ide a Duna, bámulom a vizet. Kis lakály a nagy Duna. Egy Duna-parti csónakh. Az üdülőszoba-telepet még hortiapánk építtette szórakozni, pihenni vágyó dolgos tömegeinek, azóta is nagy a jókedv, mindenkor, fal penészes, vakolat omol, non komfort, s lám, még be is törnek. De nekünk így is jó. Sorra haltak ki mellőlem a nyugdíjasok, mert nem bírták fizetni a bérleti díjat, a sor végén, közel a vízhez, magam vagyok, egyedül, irigykednek is. Most még jobban, hogy betörtek. Kérdezem Gyulát, ő mindig lenn van, a szezonban itt lakik, nem látott-hallott valami gyanúsat, istenem, gondolom, talán a rigók motozását a terasztetőn hajnalban, a vonatfüttyöt a gubacsi hídról, papírgyári pirkadatot, magamagát a hajnalt, amint dereng, valami. Hogy ő selátsehall, horgászás után kocsma, hanyatt fekszik, úgy piál, alszik munkaidőig. Vagy szól a cédégyűjtemény, kiváló darabok, erősítő, minden, elnyomja az összes tamtamrádiót, pajszerzajt, betörődudorászást. És a jó Dunavíz simogat. Mondjam azt, hogy nekem is volt, hifitornyom. Meg vagy tíz horgászbotom, sekszpír. Peca se volt a kezemben, nemhogy. Mikor történhetett, hetek óta nem jártam itt, csináltam a hülye fontos dolgaimat, bámulnám a vizet inkább, mindig. Az ajtó szépen be volt hajtva, lakat visszatéve, pedig tárva-nyitva. Szabadon mászkálhatott be macska, varangy, repdeshetett rigó, denevér. Jönnek a rendőrök, kisétálnak a vízhez, tombol a tavaszi délután, a szolgálat is gyorsabban telik. A kályha holt állt?, a sarokban, a kályha hűlt helye, fénykép készül, típus?, Szieszta. Volt egy kempingfőző, csehszlovák, a gázpalackot úgy csináltattam a Klauzál téren, hogy kompatíbilis legyen, kágéesté-szabvány, néznek rám, de vidám ez a boldog. Úszik az ember boldogságban. Végül egy junosztytévé, vagy kép, vagy hang, azon tartottam a gázgyújtót, anyám ajándéka, nem, ezt ne írják be. A rádióm, lengyel, csak a Kossuth jön be, már nem is kellett, tán tudták. Kik? ´k. Timi. Teésén. Erikát se vitték, táskaírógép. Könyvek a polcon. Írni, olvasni nem akartak, csak a főző- és fűtőszerszámok, istenem, melegségre vágytak. Biztos a csövesek voltak, mondja Pisti, a román karbantartó, szereli be az új zárat, télen beássák magukat a kiserdőbe, ilyen gödrökbe, lemerészkednek a telepre, elzavarjuk őket. Felőlem nyugodtan elalhatnak, gondolom, nem mondom, jól teszem. Pisti nem fogad el pénzt, munkaidőben csinálta, megkínálom a házipálinkával, munkaidőben, meg az üveg sörrel, típusa: pils, otthagyták a rádió mellett, a pezsgőt is, a nyári buliból maradt, típusa: száraz, iszik vagy betör, pia non. Ülök a kempingszéken, meghagyták ezt is, bámulom a vizet, meghagyták ezt is. Mi is kéne még. Mintha tiszta szívemből betörök, folyt volna tova, kibontom a pezsgőt, koccintok, ablaküveget, szervusz, Duna, de jó, hogy látlak. Kösz, megvagyok én is. Van asztalom, papírom, mit is tudnék írni. Zavaros, mély, bölcs. Már a költő is megmondta: hát pakoljunk össze kistányért vasalózsinórt / gáztűzhelyet kempingszéket hűtőszekrényt / a sarokban eddig észrevétlen lapuló pók / már csorgatja nyálát hogy házastul fölfalja a repkényt.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.