Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1999/20. (05. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Azért jó darab idő kiesett azóta, hogy Hozzád fordultam volna, Kedves Naplóm, de az az igazság, hogy nem történt semmi. Tulajdonképpen nem köt le már ez az egész, csak a napfogyatkozásra készülődöm, meg a Diósgyőr-Videoton meccsre, a többi nem érdekel, csak rakom egymásra a napokat, meg szöszmötölök, hogy valamivel elteljen az idő. Igaz, a múltkor volt egy különös élményem, mert találkoztam egy kőbányai fiúval, akinek a csaját elrabolták az ufók, és azóta is visszajárnak hozzá. Eleinte nagyon bántotta a dolog, és úgy elkeseredett, hogy elverte a nő arcát egy Moszkvics-féltengellyel, de aztán belenyugodott, most pedig már szinte büszkén mesélte, hogy megint itt jártak, és hagytak neki a kredencen egy fél üveg cseresznyepálinkát reggel, amikor beszálltak az erősen oldalkocsis MZ-re emlékeztető űrjárművükbe.

Azért jó darab idő kiesett azóta, hogy Hozzád fordultam volna, Kedves Naplóm, de az az igazság, hogy nem történt semmi. Tulajdonképpen nem köt le már ez az egész, csak a napfogyatkozásra készülődöm, meg a Diósgyőr-Videoton meccsre, a többi nem érdekel, csak rakom egymásra a napokat, meg szöszmötölök, hogy valamivel elteljen az idő. Igaz, a múltkor volt egy különös élményem, mert találkoztam egy kőbányai fiúval, akinek a csaját elrabolták az ufók, és azóta is visszajárnak hozzá. Eleinte nagyon bántotta a dolog, és úgy elkeseredett, hogy elverte a nő arcát egy Moszkvics-féltengellyel, de aztán belenyugodott, most pedig már szinte büszkén mesélte, hogy megint itt jártak, és hagytak neki a kredencen egy fél üveg cseresznyepálinkát reggel, amikor beszálltak az erősen oldalkocsis MZ-re emlékeztető űrjárművükbe.

Nem szóltam semmit, csak babráltam a cipőfűzőmet, mintha kioldódott volna, és hümmögtem, hogy hümm, hümm, aztán hazamentem, mert a petúniák már reggel is egészen kókadtak voltak, és érdekelt, hogy hogyan bírják a déli verőt. Nos, nem jól bírták, teljesen maguk alatt voltak, sorban dobálták el a virágaikat, sőt az egyik muskátli is elsárgult, és mintha mindez még nem lett volna elég, a vízipálma is megdöglött, vihettem le a kukába, pedig már hároméves volt, igaz, a tél nagyon megviselte, az új hajtásai pedig teljesen nyeszlettek voltak, és alig bújtak elő, már száradtak is le. Viszont a bab, az teljesen jól van, végig kikelt az egész sor, már tízcentisek, és hamarosan elkezdenek futni.

A mai gyakorlat a nagy kaktusz kihelyezése volt az erkélyre, ami nem is kis feladat, tekintve, hogy francia, és lehet vagy harminc centi hely, úgyhogy spárgával odakötöztem a cserepet a rácshoz, nehogy leessen, mert tavaly is leesett az egyik kaktusz az első emeleti lakóhoz, és nem adta vissza.

Az ufós csávóval egyébként a pékségben találkoztam, amikor éppen bajor kenyeret akartam venni, de már nem volt, csak ez az előre szállított szeletelt, ő pedig az eladónak mesélte a történteket, úgyhogy csak fél füllel hallottam, és nem is tudtam addig maradni, amíg befejezi, mert mint már említettem, a petúniák vártak.

publikálva
1999/20. (05. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk