Azért jó darab idő kiesett azóta, hogy Hozzád fordultam volna, Kedves Naplóm, de az az igazság, hogy nem történt semmi. Tulajdonképpen nem köt le már ez az egész, csak a napfogyatkozásra készülődöm, meg a Diósgyőr-Videoton meccsre, a többi nem érdekel, csak rakom egymásra a napokat, meg szöszmötölök, hogy valamivel elteljen az idő. Igaz, a múltkor volt egy különös élményem, mert találkoztam egy kőbányai fiúval, akinek a csaját elrabolták az ufók, és azóta is visszajárnak hozzá. Eleinte nagyon bántotta a dolog, és úgy elkeseredett, hogy elverte a nő arcát egy Moszkvics-féltengellyel, de aztán belenyugodott, most pedig már szinte büszkén mesélte, hogy megint itt jártak, és hagytak neki a kredencen egy fél üveg cseresznyepálinkát reggel, amikor beszálltak az erősen oldalkocsis MZ-re emlékeztető űrjárművükbe.
Nem szóltam semmit, csak babráltam a cipőfűzőmet, mintha kioldódott volna, és hümmögtem, hogy hümm, hümm, aztán hazamentem, mert a petúniák már reggel is egészen kókadtak voltak, és érdekelt, hogy hogyan bírják a déli verőt. Nos, nem jól bírták, teljesen maguk alatt voltak, sorban dobálták el a virágaikat, sőt az egyik muskátli is elsárgult, és mintha mindez még nem lett volna elég, a vízipálma is megdöglött, vihettem le a kukába, pedig már hároméves volt, igaz, a tél nagyon megviselte, az új hajtásai pedig teljesen nyeszlettek voltak, és alig bújtak elő, már száradtak is le. Viszont a bab, az teljesen jól van, végig kikelt az egész sor, már tízcentisek, és hamarosan elkezdenek futni.
A mai gyakorlat a nagy kaktusz kihelyezése volt az erkélyre, ami nem is kis feladat, tekintve, hogy francia, és lehet vagy harminc centi hely, úgyhogy spárgával odakötöztem a cserepet a rácshoz, nehogy leessen, mert tavaly is leesett az egyik kaktusz az első emeleti lakóhoz, és nem adta vissza.
Az ufós csávóval egyébként a pékségben találkoztam, amikor éppen bajor kenyeret akartam venni, de már nem volt, csak ez az előre szállított szeletelt, ő pedig az eladónak mesélte a történteket, úgyhogy csak fél füllel hallottam, és nem is tudtam addig maradni, amíg befejezi, mert mint már említettem, a petúniák vártak.
