Para-Kovács Imre
Én-teriõr
Nagy nap volt idén április ötödike, részben húsvéthétfõ, részben az én harmincnegyedik születésnapom, ami már önmagában is elegendõ lenne egy komolyabb naptárreformhoz, de mindehhez kerékpárral indultam el a - több szempontból is kiemelkedõ - nap hajnalán, hogy választott mukahelyemre, a Tilos Rádióba menjek, ahol is - minek szépítsem - olyan orbitális alkoholfogyasztásba fogtam, amitõl Hajnóczy Péter is gyorsabban szedte volna a levegõt, majd dolgom végeztével kerékpárra pattantam, és a Csengery utcában lelegeltem egy mentõautó visszapillantóját, hogy kidõlve az ideális síkból, arcomon landoljak én nagy szégyenemre.
Ideális helyszínt találtam, mivel a földre egy körzeti rendelõvel egybeojtott állomás lépcsõje elõtt érkeztem; ide törött fogakkal és ugyancsak csorbult önérzettel betámogattak, hogy nekem jobb legyen.
Kedves Naplóm, nyalom a szádat, olyan volt a fejem, mint az akasztói stadion, amikor a Gázszer fogadja a Diósgyõrt egy egyáltalán nem barátságos mérkõzésen, és dacára a helyi erõk - úgymint orvos és asszisztens - áldozatos együttérzésének, a rendõrség kijöveteléig inkább csak egyszerû mondatokban gondolkoztam, nehogy leessen az orrom a fejemrõl.
Talán nem is hiszed, Édes Naplóm, de beismertem mindent, aláírtam a jegyzõkönyvet, majd kis idõ leteltével dr. Fejszál rendelõjébe mentem, aki egyáltalán nem volt elragadtatva a fogaimtól, és a röntgenre küldött, ahová azonban nem mehettem, mert a januári fizetésem felét kaptam még csak meg, és nem nagyon is eszek mostanában, nemhogy csak úgy balhéból röntgeneztessek, úgyhogy inkább azt mondtam, hogy most inkább hazamennék, mert éppen - nocsak, minõ feledékenység - nincs nálam pénz, és majd visszajövök pénteken, akkor már biztos lesz, mondtam, de ekkor dr. Fejszál megkérdezte tõlem, hogy miért izzadok, mint egy ló, én meg azt válaszoltam az igazsághoz híven, hogy azért, mert pánikbeteg vagyok, meg súlyfeleslegem is van, de nem nagyon értette a kitört fogam miatt, úgyhogy elismételtem neki.
Most gyûjtök a röntgenre, aztán visszamegyek, de errõl majd késõbb, Kedves Naplóm, most húzzál aludni, én is.
