Seres László
Dekóder
Régen mondott Viktor akkora igazat, mint most, hogy az igazság nem odaát van, hanem itt, mivelünk, igenis oda kell csapni a szerbekre a népirtást megakadályozandó, és még be is fogadjuk a kosovói menekülteket (ráadásul a nép többségének akarata ellenére, ez kiderült a Napló Infantilisaimnak címû TV 2-mûsorban tartott ügydöntõ népszavazásból), úgyhogy jöjjön, akinek jönnie kell, nem lesz kvóta. Jó, mondjuk nem is importáljuk õket repülõgépekkel, mint fél Európa, azért nem keressük magunknak a bajt, de ha már elvergõdtek idáig, maradhatnak. Elvégre az, hogy nincs kvóta, még mindig szebben hangzik, mint az, hogy "a csónak megtelt" (Svájc, 1944).
A hagyományos magyar vendégszeretet megnyitja lejárt szavatosságú kapuit. A menekültek, ezt garantálhatjuk, otthon fogják magukat érezni.
Miközben ugyanis a Népszabadságban a BM Határõrségének illetékese arról nyilatkozott, hogy lényegében javult a közösségi szállások állapota, több száz millió forintot irányítottak át e célra, "így az ombudsman ajánlásainak zöme megvalósult", addig a Magyar Emberi Jogvédõ Központ (MEJOK) külön nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy nemrég egy tanácskozáson maga a határõr-parancsnokság is ennek az ellenkezõjét mondta, különben is, szakemberek és szocioriportok sora leplezte le a befogadóhelyek ép ésszel felfoghatatlan körülményeit: a MEJOK szerint e szállások egyenesen "a fogolytáborok és a gyûjtõtáborok borzalmas keverékévé süllyedtek (...), korábban soha nem látott méreteket öltött az erõszak, az egészségromlás, az öngyilkosság". A Gandhi Egyesület és az Albert Schweitzer Egyesület a minap tüntetést is tartott nevezett állapotok ellen, valamint egy afrikai menekült tisztázatlan halála miatt. Erõs Ferenc pszichológus pár hete az ismert lengyelországi koncentrációs lágerhez hasonlította a magyar menekülttáborok némelyikét. Az ombudsman ajánlásainak zömével összhangban, nyilván.
A Magyarország Átutazási Iroda különleges meglepivel várja a kényszerbõl beléje menekülõket: olyan atmoszférát teremt számukra, amellyel csökkenti a távoli haza, az elválás fájdalmát. Várja önt lágerszerû borzalmas keverékünk, lepusztult közösségi szállásunk, ahol az egyetlen közösség az önhöz hasonló, megalázó körülmények között tengõdõ egyének összessége. Kérjük, érezze magát otthon megtûrt státusában, élvezze a kvótamentes befogadás börtöneit, ahol pár hét után olyannyira megerõsödik üldözött etnikai identitása, hogy semmire sem vágyik jobban, mint hogy amerikai repülõgépek szállítsák önt Kisújszállásról a guantanamói légi támaszpontra.
Hogy nosztalgiaokokból valahogyan emlékeztessük önt hovatartozására, éjszakánként megszólalnak majd a szirénák, szerb kisebbségi õreink hangosbemondón jelentik be a kijárási tilalmat, a férfiakat elvisszük élõ pajzsnak a paksi atomerõmû köré, ja, és betiltottuk az ön anyanyelvén megjelenõ napilapot. Útlevelét kívánságra elvesszük, rendszámát leszereljük. Farkaskutyák csaholnak majd egész éjjel, és hogy ne unatkozzon, reggeltõl afrikai diákok rejtélyes halálát oknyomozhatja (már amikor nem önt gyanúsítjuk a dologgal). Kulturális programajánlataink között említjük még, hogy a hét végén Taszárról iderendeljük a "Magyarország a magyaroké!" feliratú transzparenseket lobogtató munkáspárti tüntetõket, de kérjük, hogy az elõadásra idõben foglaljanak jegyet, különben csak állóhely marad. Welcome to Hungary!
