Azért ezt már ismerjük, másnaposan felkelni, aztán leváltani a kormányt, vagy kimenni - már bocsánat - szarni, és a deszkán melegedve kitalálni, hogy szellemi erőközpont, hogy azt létre kell hozni, mert akkor jó lesz a nemzettest elszakított gyermekeinek. Most büfi.
Mi is szoktunk - mármint ilyeneket mondani -, de akkor általában odajönnek a családtagok, és megkérnek, hogy ha lehet, feküdjünk vissza, különben értesítik a tisztiorvosi szolgálatot vagy valakit, akit ilyenkor kell, aztán majd szappannal jól kimossák a szánkat.
Hülyeséget mondani nem azért kellemetlen, mert hülyének nézik az embert, hiszen ez megtörténhet akkor is, ha hallgat, csak hülyén néz vagy viselkedik, hanem azért, mert vannak, akik komolyan veszik, és akkor máris megvan a baj: valaki rengeteg pénzt vesz fel, hogy létrehozzon egy szellemi erőközpontot, aztán ellopja, és akkor bánkódás: már megint nincs szellemi erőközpont, keressünk valakit, aki majd megint ellop mindent.
Szellemi erőközpontot azért nem lehet létrehozni, mert az vagy van, vagy nincs, olyan ez, mintha észt akarnánk adni ellenségeinknek, kétségtelenül hasznos lenne a vita szempontjából, csak sajnos lehetetlen, mert észt, szellemi erőközpontot, nagybácsit adni nem lehet.
Azok, akik ennek az ellenkezőjét állítják, sajnos hazudnak, vagy annyira másnaposak, hogy kényszerképzeteiket valóságnak nézik, és ezt meg is osztják velünk. Ehhez persze kétséges asszisztencia a szervilitástól elhülyült sajtó, ami boldogan kürtöli szerte, sőt szét: Csoóri Sándor szellemi erőközpont létrehozását javasolta.
Most akkor büfi megint.
