Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. szeptember 25.

Egotrip

Ezek a legjobb hetek, lehasznált felmosórongyok flangálnak az égen, néha esik, a pozsgafa kókad, be kell költöztetni, gyakorlati mobilkertészet, a sokat mozgatott örökzöld, milyen egy hülye haza, tavasszal ki, ősszel be, fiókflóra a franciaerkélyen, kilenc hónap hideg nyirok, aztán három csontszáraz, lapos. Most kezdődik az előbbi, bemondták a tévében, szeptember huszonkettedike, az asztrológiai ősz, elszáradnak és lehullanak a csillagok.

Ezek a legjobb hetek, lehasznált felmosórongyok flangálnak az égen, néha esik, a pozsgafa kókad, be kell költöztetni, gyakorlati mobilkertészet, a sokat mozgatott örökzöld, milyen egy hülye haza, tavasszal ki, ősszel be, fiókflóra a franciaerkélyen, kilenc hónap hideg nyirok, aztán három csontszáraz, lapos. Most kezdődik az előbbi, bemondták a tévében, szeptember huszonkettedike, az asztrológiai ősz, elszáradnak és lehullanak a csillagok.

Le kell pakolni a konvektorról, Erzsi és Béla átkerül az éjjeliszekrényre, a Vad Oroszlán pedig a polcra, be lehet gyújtani, jó itt a városban, van kád.

A hétfő reggel a legnehezebb, főleg az első, az első igazán hideg, amikor a márciusban elrakott hosszúnadrág előkerül, Iim odakészíti, mielőtt munkába menne, odarakja a fotelra, hogy megtaláljam, amikor előtántorgok a fürdőszobából, ott hever a rohadék, mint egy megnyúzott rozsomák, felveszem, adok neki két pofont, részben miheztartás, részben csak úgy végett, aztán még mindig szorosan behunyt szemmel megpróbálom felhúzni, lábanként tizenöt perc, szokatlan tréning. A tavasz régen a balladai idők homályába hullt, a nadrág pedig kicsi, persze relatíve, olyan hülyén tart össze deréktájékon, mégis reménytelenül bámul egymásra gomb és lyuk, nevetséges, ámde áthidalhatatlan távolságban, jó lesz a rövidnadrág megint, elrejtőzve sírok, kis higanycsöppeket morzsolok el az orrtövem tájékán, azontúl maradok a régiben, megszeppent, kövér kisfiú a Telemázli őrjítő forgatagában, amikor épp feleznek, mint egy összeget, reménytelen, dolgos kezekkel. Szomorú, szép panasz.

Majd jól felállok valamire, aztán onnan.

Fekvő rendőrök és álló ápolók, nagy mezőgazdasági körmagyar a kihűlő lakásban, huzatukban a legrosszabbkor kettéhajló paplanok, letakaríthatatlan párnák. Rettegek, felváltva nézem a szemközti semmit és az elektromos órát, míg reggel nem lesz, Krónika indul, négy óra harminc, nem megyek el itthonról, amíg, de aztán persze, hidegben, jó messzire.

Ez a második nap, kiviszem a nadrágot a lifthez, leteszem elé, aztán felhívom a vasat, kinyitom az ajtót és berúgom a résen. Manyi néni lehívja, kiveszi, örül.

Visszafekszem, kiszakadt szemeteszsák a párnám.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.