Seres László: Dekóder

  • 1997. szeptember 25.

Egotrip

Egyáltalán nincs igazuk azoknak, akik szerint nincs nemzetközibb dolog a nemzeti hevületnél, meg hogy valahol ez a sok jobbszél mind jól megvan egymással. Jó, én is leírtam ilyet, de ez baromság. Egyrészt pár éve német skinheadek jól megvertek magyar skineket azzal, hogy hülye magyarok, másrészt ugye a különböző népnemzetiek még saját népnemzetükön belül sem bírják egymás fiziognómiáját, végül gondoljunk csak bele, mennyi fejfájása lehet egy olyan derék, sokat látott öreg rasszistának, mint Jean-Marie Le Pen, ha egyszer ellátogat a lelkes, de borzalmas Ká-Európába, ahol mindenki, akivel kezet ráz, népnemzeti, tehát egyetért vele, tehát utálja az előző kézfogó népnemzetit. Nacionalista internacionálét szeretne Jean-Marie, ha jól emlékszem, még az "európai" jelző is felbukkan a szervezet nevében, talán épp egy kék színű eurozászló alatt konferenciázik majd a sok feszültségforrás; gondolom, a konferencia pogromszerű végkimenetelét csak a diplomatikus szikrontolmácsolás akadályozhatja meg.

Egyáltalán nincs igazuk azoknak, akik szerint nincs nemzetközibb dolog a nemzeti hevületnél, meg hogy valahol ez a sok jobbszél mind jól megvan egymással. Jó, én is leírtam ilyet, de ez baromság. Egyrészt pár éve német skinheadek jól megvertek magyar skineket azzal, hogy hülye magyarok, másrészt ugye a különböző népnemzetiek még saját népnemzetükön belül sem bírják egymás fiziognómiáját, végül gondoljunk csak bele, mennyi fejfájása lehet egy olyan derék, sokat látott öreg rasszistának, mint Jean-Marie Le Pen, ha egyszer ellátogat a lelkes, de borzalmas Ká-Európába, ahol mindenki, akivel kezet ráz, népnemzeti, tehát egyetért vele, tehát utálja az előző kézfogó népnemzetit. Nacionalista internacionálét szeretne Jean-Marie, ha jól emlékszem, még az "európai" jelző is felbukkan a szervezet nevében, talán épp egy kék színű eurozászló alatt konferenciázik majd a sok feszültségforrás; gondolom, a konferencia pogromszerű végkimenetelét csak a diplomatikus szikrontolmácsolás akadályozhatja meg.

Miután tavaly október 23-a előtt Budapesten járt, hogy a nagymagyar igazság és élet méltó módon vele ünnepelje azt, amit 1956 alatt ért, Jean-Marie most a szomszédos Pozsonyba látogatott, hogy négy napig ott shoppingoljon a nagyszlovák nemzetiekkel, amely polit-túra során nyilvánvalóan minimum egyszer elhangzott vendéglátói részről, ki is a fő ellenségkép: "a magyarok" mint olyanok, és ezeken belül is leginkább a nagymagyarok, akik Trianon előtti határokban gondolkodnak (ha ezzel az agyi folyamattal egyáltalán leírható az, ami a fejükben időnként történik). Nem irigylem Jean-Marie-t. Először is: mit mondhat az ember ilyen helyzetben? "Ugyan, gyerekek, hát azok a barátaink!... Ööö... Upsz." Nem, ez valószínűtlen. "Úgy van, le a fasz magyar köcsögökkel, hülye szlovákzabáló fasiszta mind." Nem, akkor oda az élő és virágzó kapcsolat Raszputyin drámaíróval. "Hm... Mit adnak este a tévében?" Maximum ez. Aztán meg főleg elvi gondban lehetett, hiszen rá kellett jönnie, hogy nagyon magyar és nagyon szlovák között épp csak ideig-óráig jelent szoros szálat az idegenszerű zsidó-cigány-amerikai-nigger-NATO-Soros-Világbank-Baló-tengely elleni harc, ellenben már az első kis konfliktusnál kiderül, hogy összekötő szálnak kicsit kevés az, hogy mindkettő nagyon az, ami, bármi is legyen az. És akkor persze röhöghetnek a markukba az exhibi-, antiprohibi- és egyéb cionisták.

Aztán ugye itt vannak a váratlanul felbukkanó történelmi verbalizmusok, mint legutóbb például Vlado magyar-szlovák lakosságcseréje, szigorúan önkéntes alapon persze. Mit mond ilyenkor egy magára valamit is adó Jean-Marie? Ráharap, mint Kávássy kisgazda, hogy végképp belegabalyodjon az etnikai barter gondolati fonalába, hogy aztán a saját pártvezére legyen kénytelen morózusan elhatárolódni tőle? Odahaza Jean-Marie a pártvezér, ő határolódhat el, ha van mitől, de általában nincs. Vagy élesen elítéli a morbid vladoizmust, de akkor hogyan ápolja az elvtársi szálakat a nagyromán Tudorhoz meg Funarhoz? Kétségbeejtő.

A helyzetet súlyosbítja, ha az embernek olyan IQ-szintű magyar barátai vannak, mint a nagymagyar igazság és életesek, akik jól el akarják ítélni a külföldiek földvásárlását, ezért három nem-es népszavazást hirdetnek, amelyből az egyik nem arra válasz, hogy: "Egyetért-e azzal, hogy külföldi természetes és jogi személy ne szerezhessen termőföldtulajdont mindaddig, amíg a Magyar Köztársaságban az Európai Unióhoz történő csatlakozásról népszavazás dönt?" Az igazság és élet így szépen igent mond arra, amire nemet akar - de hát nem hiszi Jean-Marie sem, hogy ezekkel akár egy déltádzsik étkészletet is lehetne nyerni egy közszolgálati tévévetélkedőn.

"A magyarok Európa szerencsétlensége" - közölte Ján Slota, a nagyszlovákok pártvezére, Jean-Marie pedig ott ült mellette a sajtóértekezleten, és csöndben bólintott.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.