Para

Kovács Imre: Énteriőr

  • 1997. december 18.

Egotrip

Eek a ooo - mondta Erzsi, miközben a torkára mutogatott, és olyan arcot vágott, mint egy elhanyagolt tamagocsi.

Ez váratlan volt. Semmi, de semmi sem jelezte, hogy a kockasajtból és gulyáskrémből álló vacsorát követő nyugalmat ilyen váratlan fordulat zavarja meg. Béla letette a telefont, amin épp beszélt, és kis jóindulattal kérdőnek nevezhető tekintettel meredt Erzsire, aki habozás nélkül megismételte az előbbi mondatot.

- Eek a ooo.

Klasszikus patthelyzet alakult ki.

A házban folyt a karácsonyi készülődés, a másodikon két hazudós nyugdíjas verte egymást bottal, a harmadik pedig fáradt betéteket gyűjtögetett a kukából, mióta valamelyik tréfás utcagyerek azt mondta, hogy visszaváltja a Cosmopolitan, virágos, lengyel dzsörzében voltak mindannyian, és gyűlölték az évszakot, ahogy csak egy nyugdíjas tud gyűlölni. Izzott a levegő, Montgomery Lászlóné üvöltve mesélte, hogy az úrfelmutatás alatt kirepedt a tejeszacskó, vese alakú folttá gyűlt a lába alatt, és mire észrevette, átázott a cipőjébe gyűrt újságpapír, pedig már csak nyolcvangrammos műnyomót használ, mert a többi szart sem ér.

Az este egyébként normálisnak indult, bár a kockasajt lisztes volt. A Medve típusú kockasajt sonkás kiszerelését - bár, gondolom, a többit is - gondos kezek piros fóliacsíkkal látták el, ami az alufólia alatt ezoterikus szögekben behálózva a sajt felületét, azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztó egy könnyed mozdulattal eltávolíthassa a sajtról a borítót.

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem.

A dán sajtokról például tényleg lejön a sajtpapír, tudom, mert egyszer vettem egyet, és arról lejött, de aztán vettem egy másikat, és arról is. A Medve sajtról nem jön le az alufólia, szerencsésebb esetben körbeszalad az éleken a piros fólia kihúzása által keletkezett vágat, majd lehet próbálkozni körömmel.

Béla ezt tette, még a vacsora kezdetén, és Erzsi is serénykedett. A Rókus Kórház szokatlanul csendes és hivatalos fül-orr-gége osztályán azt mondták, hogy ilyen rafináltan a nyelvgyökre tekeredő piros fóliát még nem láttak, de érdekes tapasztalatokkal szolgál majd a jövőre nézve.

Erzsi pityergett, részben mert befelé vérzett a torka, részben mert mély és megfordíthatatlan ellenszenv alakult ki benne a Medve sajt iránt, amit a vigasztalására vásárolt albán kaviár csak részben feledtetett. Béla a kórház folyosóján érte utol, amikor már végeztek a letekeréssel. Lelkesen újságolta:

- Azt mondtad, hogy elmegyek az orvoshoz.

- Azt.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.