Ingyenebéd

Küzdelem az alacsony árak ellen

  • Muraközy Balázs
  • 2008. március 27.

Egotrip

Mindannyian büszkék vagyunk a magyar tudományos eredményekre. Örömmel jelenthetem, hogy kormányunk az építési vállalkozókkal karöltve felfedezte a feketegazdaság elleni küzdelem gyógymódját. És milyen egyszerű is az egész! Az ember a homlokára csap, hogy nem neki jutott eszébe először.

Mindannyian büszkék vagyunk a magyar tudományos eredményekre. Örömmel jelenthetem, hogy kormányunk az építési vállalkozókkal karöltve felfedezte a feketegazdaság elleni küzdelem gyógymódját. És milyen egyszerű is az egész! Az ember a homlokára csap, hogy nem neki jutott eszébe először.

A probléma ugyanis az, hogy a magyar építési vállalkozók egy része közbeszerzésre végzett munkák esetén (is) feketén alkalmaz munkásokat, esetleg alvállalkozóin keresztül. Az ilyen vállalkozók nyilván nem csak ezzel károsítják meg a társadalmat, ennél alávalóbb dolgokra is képesek. Például az alacsonyabb költségeik miatt alacsonyabb árajánlattal indulnak a közbeszerzésen, és ily módon kiszorítják a feketén munkásokat nem alkalmazó vállalkozásokat. És itt jön a zseniális gondolat: ha az állam nem fogadja el a túl alacsony árú ajánlatokat, akkor ez a probléma nyilván csökkenni fog! A gonosz vállalkozók pedig megszégyenülve elkullognak. Nem is kell mást tenni, mint az iparág képviselőivel együttesen kidolgozni az úgynevezett "minimális vállalási árakat", és aki ennél kevesebbet kér, azt kizárni a közbeszerzésből. Szerencsére a zseniális felismerés után "a szaktárcánál már javában folynak a minimális vállalási ár bevezetésével kapcsolatos munkálatok" - értesült az egyik gazdasági napilap, amely az intézkedés hat darab előnyéről is beszámolt, és egyetlen hátrányt sem említett meg.

Remélem, nem kell sokáig várni, hogy ezt a felülmúlhatatlan ötletet a gazdaság más területein is sikerrel felhasználják. Nem szabad ugyanis az építőiparnál leragadni. Mi a helyzet például a mezőgazdaságban? Nyilván vannak olyanok, akik feketén alkalmaznak munkásokat a földjükön. De semmi probléma: be kell vezetni a búza, az alma és a paradicsom esetén is a minimális árat, lehetőleg a gazdákkal egyeztetve! És aki olcsóbban adná áruját, azt súlyosan meg kell büntetni. Nincs olyan területe a gazdaságnak, ahol ne lehetne bevezetni a minimális árakat, a feketegazdaság vesztére és a közgazdaság-tudomány nagyobb dicsőségére.

A szkeptikusabb olvasókban felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy a "gonosz" vállalkozók ezután vajon miért ne kérnék el a minimális vállalási árat - és ha nyernek, ugyan miért ne foglalkoztatnák ugyanúgy feketén is a munkásokat? Ezek a kötekedő olvasók érvelhetnének azzal - Gary Becker Nobel-díjas közgazdász nyomán -, hogy a vállalatok vagy az emberek leginkább úgy döntenek a feketefoglalkoztatásról vagy bármely más illegális tevékenységről, hogy annak költségeit és hasznait összevetik. Ebből az következik, hogy leginkább olyan intézkedésekkel lehet visszaszorítani a feketegazdaságot, amelyek az illegális cselekedet költségét növelik, vagy a hasznát csökkentik. Nos, tegyük fel, hogy egy vállalat már megnyert egy pályázatot, és arról dönt, hogy befizesse-e dolgozói után az adókat. Milyen mértékben befolyásolja a minimálár a feketefoglalkoztatás költségeit vagy hasznait? Szinte semennyire.

Hozzáteszem, a feketefoglalkoztatás akkor sem szorul vissza, ha az áron kívül más tényezőket is figyelembe vesz a pályáztató, és mostantól többen is a minimálárral pályáznak. Tegyük fel, a döntésnél extra műszaki tartalmat vagy a munka minél előbbi befejezését is figyelembe veszik: az alacsonyabb bérköltséggel feketemunkásokat alkalmazó vállalatok ekkor előnyben lesznek, mert több pénzük marad az ilyen szolgáltatásokra. Nem könnyű olyan közgazdasági mechanizmust találni tehát, ami alátámasztaná a minimális vállalási árak gazdaságfehérítő hatását.

Annál könnyebb viszont olyan mechanizmust mutatni, amely alapján az adófizetők rosszul járnak.

Vajon hogyan fogja a mérnökárat megállapítani a minisztérium - az építési vállalkozókkal együttműködve? Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok hazánkban is, külföldön is egyértelműek: a szabályozott árak jó magasra szoktak sikerülni, de cserébe később gyorsan nőnek. A kevésbé hatékony technológiát alkalmazó vállalkozók - akik többen vannak - könnyen elérhetik, hogy az ő költségeik érvényesüljenek a minimálárban. Ezért a hatékonyabban működő vállalatok nem kerülnek akkora előnybe a közbeszerzéseken, mint ha nincs minimális ár. A verseny hiánya lassítja a termelékenyebb munkaszervezés elterjedését, hiszen az állam a minimális vállalási árral segíti az alacsonyabb hatékonysággal működő vállalatok fennmaradását. A verseny csökkentése és a növekvő minimális vállalási árak biztos nyereséget biztosíthatnak a vállalkozóknak, és biztos veszteséget az adófizetőknek.

A helyzet azonban ennél is rosszabb. Közbeszerzés esetén - ahogy ezt az autópályáknál is láttuk - viszonylag könnyen ki lehet alakítani kartelleket, ha a piacon lévő vállalatok megegyeznek, hogy melyik kiírást melyikük nyeri meg. A kartelleket akkor nehéz működtetni, ha sok kommunikációra van szükség, mert akkor nagyobb eséllyel buktatja le a résztvevőket a versenyhivatal. A legtöbb kommunikációt az árak megbeszélése igényli. Ha viszont van egy olyan ár, amit mindenki ismer, akkor elég előre megbeszélni a stratégiát (például az egyik cég 10 százalékkal a minimálár fölötti összeget kínál, a többi pedig 15-20 százalékkal többet). Így máris magasabb árakat érhetnek el a vállalatok. Ezért segíti a minimális vállalási ár a kartelleket.

Mielőtt tehát a paradicsom piacán is bevezetnék a minimális árakat, érdemes még egyszer végiggondolni a hatásait. Csak akkor érdemes olyan intézkedéseket bevezetni, amik mindenképpen az árak emelkedéséhez vezetnek, ha biztosak vagyunk abban, hogy az intézkedés haszna felülmúlja annak költségét. Ez a minimálár esetében erősen kétséges. A gazdaság kifehérítésére sajnos nemigen van más eszköz, mint a hatékonyabb ellenőrzés, az alvállalkozókra vonatkozó szigorúbb szabályok vagy hosszú távon a járulékok csökkentése. Segítene talán az is, ha nem lehetne a különféle rossz hírnevű cégek felszámolása után tiszta lappal indulni. Örökmozgók márpedig a gazdaságban sem léteznek - legfeljebb olyan intézkedések, amik hosszú ideig pumpálják az adófizetők pénzét mások zsebébe.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.