Ingyenebéd

Küzdelem az alacsony árak ellen

  • Muraközy Balázs
  • 2008. március 27.

Egotrip

Mindannyian büszkék vagyunk a magyar tudományos eredményekre. Örömmel jelenthetem, hogy kormányunk az építési vállalkozókkal karöltve felfedezte a feketegazdaság elleni küzdelem gyógymódját. És milyen egyszerű is az egész! Az ember a homlokára csap, hogy nem neki jutott eszébe először.

Mindannyian büszkék vagyunk a magyar tudományos eredményekre. Örömmel jelenthetem, hogy kormányunk az építési vállalkozókkal karöltve felfedezte a feketegazdaság elleni küzdelem gyógymódját. És milyen egyszerű is az egész! Az ember a homlokára csap, hogy nem neki jutott eszébe először.

A probléma ugyanis az, hogy a magyar építési vállalkozók egy része közbeszerzésre végzett munkák esetén (is) feketén alkalmaz munkásokat, esetleg alvállalkozóin keresztül. Az ilyen vállalkozók nyilván nem csak ezzel károsítják meg a társadalmat, ennél alávalóbb dolgokra is képesek. Például az alacsonyabb költségeik miatt alacsonyabb árajánlattal indulnak a közbeszerzésen, és ily módon kiszorítják a feketén munkásokat nem alkalmazó vállalkozásokat. És itt jön a zseniális gondolat: ha az állam nem fogadja el a túl alacsony árú ajánlatokat, akkor ez a probléma nyilván csökkenni fog! A gonosz vállalkozók pedig megszégyenülve elkullognak. Nem is kell mást tenni, mint az iparág képviselőivel együttesen kidolgozni az úgynevezett "minimális vállalási árakat", és aki ennél kevesebbet kér, azt kizárni a közbeszerzésből. Szerencsére a zseniális felismerés után "a szaktárcánál már javában folynak a minimális vállalási ár bevezetésével kapcsolatos munkálatok" - értesült az egyik gazdasági napilap, amely az intézkedés hat darab előnyéről is beszámolt, és egyetlen hátrányt sem említett meg.

Remélem, nem kell sokáig várni, hogy ezt a felülmúlhatatlan ötletet a gazdaság más területein is sikerrel felhasználják. Nem szabad ugyanis az építőiparnál leragadni. Mi a helyzet például a mezőgazdaságban? Nyilván vannak olyanok, akik feketén alkalmaznak munkásokat a földjükön. De semmi probléma: be kell vezetni a búza, az alma és a paradicsom esetén is a minimális árat, lehetőleg a gazdákkal egyeztetve! És aki olcsóbban adná áruját, azt súlyosan meg kell büntetni. Nincs olyan területe a gazdaságnak, ahol ne lehetne bevezetni a minimális árakat, a feketegazdaság vesztére és a közgazdaság-tudomány nagyobb dicsőségére.

A szkeptikusabb olvasókban felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy a "gonosz" vállalkozók ezután vajon miért ne kérnék el a minimális vállalási árat - és ha nyernek, ugyan miért ne foglalkoztatnák ugyanúgy feketén is a munkásokat? Ezek a kötekedő olvasók érvelhetnének azzal - Gary Becker Nobel-díjas közgazdász nyomán -, hogy a vállalatok vagy az emberek leginkább úgy döntenek a feketefoglalkoztatásról vagy bármely más illegális tevékenységről, hogy annak költségeit és hasznait összevetik. Ebből az következik, hogy leginkább olyan intézkedésekkel lehet visszaszorítani a feketegazdaságot, amelyek az illegális cselekedet költségét növelik, vagy a hasznát csökkentik. Nos, tegyük fel, hogy egy vállalat már megnyert egy pályázatot, és arról dönt, hogy befizesse-e dolgozói után az adókat. Milyen mértékben befolyásolja a minimálár a feketefoglalkoztatás költségeit vagy hasznait? Szinte semennyire.

Hozzáteszem, a feketefoglalkoztatás akkor sem szorul vissza, ha az áron kívül más tényezőket is figyelembe vesz a pályáztató, és mostantól többen is a minimálárral pályáznak. Tegyük fel, a döntésnél extra műszaki tartalmat vagy a munka minél előbbi befejezését is figyelembe veszik: az alacsonyabb bérköltséggel feketemunkásokat alkalmazó vállalatok ekkor előnyben lesznek, mert több pénzük marad az ilyen szolgáltatásokra. Nem könnyű olyan közgazdasági mechanizmust találni tehát, ami alátámasztaná a minimális vállalási árak gazdaságfehérítő hatását.

Annál könnyebb viszont olyan mechanizmust mutatni, amely alapján az adófizetők rosszul járnak.

Vajon hogyan fogja a mérnökárat megállapítani a minisztérium - az építési vállalkozókkal együttműködve? Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok hazánkban is, külföldön is egyértelműek: a szabályozott árak jó magasra szoktak sikerülni, de cserébe később gyorsan nőnek. A kevésbé hatékony technológiát alkalmazó vállalkozók - akik többen vannak - könnyen elérhetik, hogy az ő költségeik érvényesüljenek a minimálárban. Ezért a hatékonyabban működő vállalatok nem kerülnek akkora előnybe a közbeszerzéseken, mint ha nincs minimális ár. A verseny hiánya lassítja a termelékenyebb munkaszervezés elterjedését, hiszen az állam a minimális vállalási árral segíti az alacsonyabb hatékonysággal működő vállalatok fennmaradását. A verseny csökkentése és a növekvő minimális vállalási árak biztos nyereséget biztosíthatnak a vállalkozóknak, és biztos veszteséget az adófizetőknek.

A helyzet azonban ennél is rosszabb. Közbeszerzés esetén - ahogy ezt az autópályáknál is láttuk - viszonylag könnyen ki lehet alakítani kartelleket, ha a piacon lévő vállalatok megegyeznek, hogy melyik kiírást melyikük nyeri meg. A kartelleket akkor nehéz működtetni, ha sok kommunikációra van szükség, mert akkor nagyobb eséllyel buktatja le a résztvevőket a versenyhivatal. A legtöbb kommunikációt az árak megbeszélése igényli. Ha viszont van egy olyan ár, amit mindenki ismer, akkor elég előre megbeszélni a stratégiát (például az egyik cég 10 százalékkal a minimálár fölötti összeget kínál, a többi pedig 15-20 százalékkal többet). Így máris magasabb árakat érhetnek el a vállalatok. Ezért segíti a minimális vállalási ár a kartelleket.

Mielőtt tehát a paradicsom piacán is bevezetnék a minimális árakat, érdemes még egyszer végiggondolni a hatásait. Csak akkor érdemes olyan intézkedéseket bevezetni, amik mindenképpen az árak emelkedéséhez vezetnek, ha biztosak vagyunk abban, hogy az intézkedés haszna felülmúlja annak költségét. Ez a minimálár esetében erősen kétséges. A gazdaság kifehérítésére sajnos nemigen van más eszköz, mint a hatékonyabb ellenőrzés, az alvállalkozókra vonatkozó szigorúbb szabályok vagy hosszú távon a járulékok csökkentése. Segítene talán az is, ha nem lehetne a különféle rossz hírnevű cégek felszámolása után tiszta lappal indulni. Örökmozgók márpedig a gazdaságban sem léteznek - legfeljebb olyan intézkedések, amik hosszú ideig pumpálják az adófizetők pénzét mások zsebébe.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.