Legát Tibor: Pop

  • 2002. szeptember 26.

Egotrip

És ön ikonnak érzi magát? - kiabálja a magnós lány olyan szerencsétlen arckifejezéssel, amilyet eddig csak Dosztojevszkij-regényben olvastam. A Cult Edie című dala (Sonic Temple, 1989) dübörög maximum hangerőn, a botrányosan fiatal és botrányosan ápolt, hízásra hajlamos és éppen ezért végtelenül frusztrált jövevény látványosan uralkodik magán, pedig látom rajta, mennyire fáj neki ez az egész, mennyire szeretne túlesni rajtam, mennyire nem érdekli, amit mondok.
És ön ikonnak érzi magát? - kiabálja a magnós lány olyan szerencsétlen arckifejezéssel, amilyet eddig csak Dosztojevszkij-regényben olvastam. A Cult Edie című dala (Sonic Temple, 1989) dübörög maximum hangerőn, a botrányosan fiatal és botrányosan ápolt, hízásra hajlamos és éppen ezért végtelenül frusztrált jövevény látványosan uralkodik magán, pedig látom rajta, mennyire fáj neki ez az egész, mennyire szeretne túlesni rajtam, mennyire nem érdekli, amit mondok.

Azt nyomtatták a névjegykártyára: "újságíró".

Egyenesben vagyunk, parancsot teljesít. Elsőre azt gondoltam, szopatni kéne így is, úgy is, de végül megelégedtem a hangerővel. Talán mert nem annyira közönséges. (Azért elegánsnak sem mondanám.)

A lánytól nem csak névjegykártyát kaptam. Megkínált a lapjával is, és a kis színesek között találtam egy hírt. Las Vegasban él egy festő, aki bárkiről - elsősorban mégis Elvisről és csak azután Jézusról - vállal szentképet. Képzelhetitek!

Én azért megpróbálom.

A legfényesebb orosz csillag aranyra festett limuzinnal villogott szülővidékén, de elfogyott a benzin. A kocsit testőrei puszta kézzel vontatták be a legközelebbi faluba, ami annyira csekély volt, hogy se villany, se vezetékes víz, se térerő. Sokáig úgy tűnt, magát a sztárt sem ismerik. Mégis kedvesek voltak hozzá, és ellátták - a maguk módján. A testőrök gyalogszerrel indultak útnak a legközelebbi benzinkúthoz, ami 200 kilométerre volt. Amikor a moszkvai vendég már harmadik napja vesztegelt kényszerlakhelyén, egy kolhoz férfiöltözőjében, és dühében szétvert néhány vasszekrényt és egy búvárszivattyút, a helyiek azt mondták neki:

- Nyugodj meg, bátyuska! Szegények vagyunk, de azért házasodunk. Lakodalom lesz, tarts velünk!

Mi mást tehetett volna?

Az üres disznóól mellett állították fel az esküvői asztalt, nem volt azon semmi, csak káposzta és fekete kenyér. A vályúban koszos víz barnállott. A közönség fékolajat és borotvaszeszt kortyolgatott, kísérőnek hűtőfolyadékot. A sztár kezdte kényelmetlenül érezni magát, három nap alatt sem tudta megszokni ezt a szerénységet, ráadásul unatkozott is. Arra gondolt, ifjúkorában éppen ezért menekült el innen, pedig akkor még csak valami homályos elképzelése volt arról, hogy másutt tán létezik egy magasabb színvonal is.

Szórakozottan belerúgott az egyik vendégbe, aki az asztal alatt hemperegve szopogatott egy nívópálcát. Már épp káromkodni kezdett volna, mikor sűrű öregasszonyt pillantott meg, aki éppen hozzá igyekezett pufajkában, nemezcsizmában, lánckesztyűvel a kezén. A sztár előbb a revolveréhez kapott, de amikor meglátta, hogy a néni büszkén villogtatja aranyfogait, amit világhíres fia küldött a fővárosból, bárgyú mosoly ült az arcára. Ölelésre nyitotta karját, szájával pedig az "ó" és az "anyám" szavakat formálta. Csakhogy az öregasszony megállt előtte két lépéssel, megkeményedett és határozottan azt mondta:

- Nincs vodkájuk.

Azzal sarkon fordult, a közelben álló komákhoz sietett, és a fülükbe súgta:

- Valamit mond néktek, megtegyétek.

Üstökös szaladt át az égen. A sztár az anyjára nézett, legyintett, majd ásított egy nagyot.

- Van ott hat marmonkanna, menjetek a vályúhoz, és merítsétek őket színültig!

A komáknak már régen nem számított semmi, színültig merítették a kannákat a mocskos löttyel.

- Most akkor töltsetek teli egy üveget, és vigyétek oda a násznagynak.

Vitték.

Természetesen vodka volt az üvegben. A lehető legfinomabb. A jégnél is hűvösebb, a szélnél is selymesebb. A násznagy egyszerűen elsírta magát, a csodatevő pedig felállt az asztalra, és elénekelt egy dalt a legújabb lemezéről.

Közben megérkeztek a testőrök is a benzinnel. Gazdájuk, mivel tudta jól, ennél sokkal kevesebbért is zártak már embereket elmegyógyintézetbe, a lelkükre kötötte: "Erről egy szót sem." Ám az egyikük mégis kikotyogta a történetet egy újságírónak, aki.

Hogy bezáruljon a kör: a vegasi pofa állítólag megfestette a kalandot.

A lány persze azt hiszi, nem értettem a kérdést. Belenéz a füzetébe, teli torokból ordítani kezd. Megremegnek a falak, a tű lecsúszik a lemezről.

- És ön ikonnak érzi magát?

Olyan csend lesz, hogy még azt is meghallom, ahogy a szomszéd lehúzza a sliccét. Azt válaszolom, hogy egyáltalán nem számít, minek érzem magam, mert az én helyzetemben kizárólag az lehet fontos, amit mások éreznek.

A lány bólogatni és szedelőzködni kezd. Megállás nélkül mosolyog, de egy pillanatra mintha eltorzulna az arca. Amikor arra kér, hogy ismételjem meg, amit mondtam, mert elfelejtette bekapcsolni a magnóját, már újra mosolyog. Teli szájjal, magabiztosan.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.