Egotrip

Mindannyian büszkék vagyunk a magyar tudományos eredményekre. Örömmel jelenthetem, hogy kormányunk az építési vállalkozókkal karöltve felfedezte a feketegazdaság elleni küzdelem gyógymódját. És milyen egyszerű is az egész! Az ember a homlokára csap, hogy nem neki jutott eszébe először.

Racine XIV. Lajos és Madame de Maintenon társaságában kiejtette a Madame volt férje, a drámaíró Scarron nevét. Tapintatlanságáért kegyetlen büntetés sújtotta: a király nem fogadta többé. A nagy drámaíró mélységes bánatba süllyedt, és két év múlva elkeseredetten halt meg. "Ez egy munkahely - mondta olykor K. lázadozva kollégáinak, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőinek. - Egy munkahely, nem a versailles-i udvar. Elvégezzük a munkánkat, megkapjuk a fizetésünket, ennyi. Nem muszáj minduntalan azzal foglalkoznunk, mikor hivatott utoljára Illés Endre, mit mondott, hogy nézett."

Időről időre ijesztő számokat olvasok arról, mennyi agysejtet pusztít el fél deci tömény szeszes ital. Néha beérik már tízezerrel is, de leggyakrabban az ötvenezres számot láttam. Gyári hibám miatt ilyenkor akaratlanul is elkezdek utánaszámolni a dolognak. Mondjuk megiszom naponta egy üveg (fél liter) pálinkát, az napi félmillió agysejt. Huhh, sőt hukk. Legyen mondjuk négyszáz nap egy év, nehogy zavarba jöjjek a nagyobb ünnepek alkalmával, jusson olyankorra két üveg is. Az évente kétszázmillió agysejt. Ha ezt ötven éven át csinálom, az tízmilliárd. Mármost egy embernek kb. százmilliárd agysejtje van. Így még ebben a tempóban is legfeljebb az agyam egytizedét tudom elinni.

A Zichy grófok családjában nem volt ritkaság a művészi tehetség. Akadt közöttük történelmi drámák szerzője (Antal), félkarú zongoraművész, zeneszerző és dühödt Mahler-zaklató (Géza), s persze találunk festőket (Mihály mellett még egy szolidabb képességű Istvánt), de még virágkötő művészt is (Szonja). Ám hogy az egyik grófi sarj a múlt század harmincas éveiben erotikus regények írására adta a fejét, még így is figyelemre méltó tény, s nem kétséges, gróf Zichy Tivadarnak kijár egy fejezet sorozatunkból.

1990-ben az SZDSZ-nek nem volt miniszterelnök-jelöltje. Antall József képmása ezer és ezer plakátról hirdette (Kölcsey nyomán) a szabadság és tulajdon programját: senkinek nem lehetett kétsége, hogy az MDF győzelme esetén ez az ember lesz Magyarország kormányfője. Az SZDSZ plakátjairól Magyar Bálint, Pető Iván és Rajk László nézett a választópolgárra. A párt elnöke, legtekintélyesebb politikusa, Kis János nem indult a választáson, az 1989-es tárgyalások és a négyigenes népszavazás sztárja, Tölgyessy Péter képmását pedig csak a saját választókerületében, a Ferencvárosban lehetett látni.

A rendelőintézetben egy bácsi hajolt le az ablakhoz, ahol be kellett nyújtani a dolgokat. "Vizelet?" - mondták az ablak mögül. A bácsi kicsit fölegyenesedett, és félig nekünk, a többi várakozónak mondta: "Aztat is kelletett hozni?" Egyszerű, szegényes ruhájú, öreg bácsi volt, talán őstermelő, és mindez nagyon régen történt, az ötvenes években, a rendelőintézetet még OTI-nak hívták. Mindenesetre akkoriban az iskolázatlan beszélők még sűrűn használták az aztat meg a kelletett alakokat. Ragkettőzés?

Február végén, a kormány egyetértésével, eldobta a forint mankóit a Nemzeti Bank. A nagyobb kilengések ellen támasztékul szolgáló sávhatárokat eltörölték: eztán szabadon mozoghat az euró forintárfolyama, elméletileg 0-tól végtelenig. A jegybanknak persze most is van eszköze arra, hogy terelje az árfolyamot. Az alapkamat emelésével vonzóbbá teheti a forintot, hogy az árfolyam erősödésén keresztül mérsékelje az inflációt, és fordítva: kamatot csökkenthet, ha inflációs célja gyengébb forint mellett is teljesülni látszik. A szabad lebegtetés rendszerében viszont már nem kényszerül arra, hogy bizonyos értékeknél (eddig a 240 és a 324 forintos sávhatárokon) útját állja az árfolyam erősödésének vagy gyengülésének.

(A megyehárom közhelyszótára) A második félidőre mintha kicserélték volna a hazai csapatot. És valóban: Jászszentlászló csapata helyett immár Zalaszentbalázs játszott Nyírábrány ellen a megyei rangadón.

A 20. században ugrásszerűen megnőtt a nyilvánosság szerepe a politikában. Az új mozgalmak aktivistái tudatosan keresték a publicitást (a sajtóban, tüntetéseken vagy más tömegrendezvényeken), hogy törekvéseiket a szélesebb közönséggel is megismertessék, s így jó eséllyel lépjenek fel a már "bevett" irányzatokkal szemben a politikai eszmék piacán.

Mindig is elképesztett, hogyan jöhetett rá az emberiség arra, hogy közvetlen kapcsolat van két annyira távoli esemény között, mint a közösülés és a gyerek születése. A következmény még hosszú hetekig egyáltalán nem látszik, és ezalatt annyi minden történik, hogy ember lánya legyen a talpán, aki rájön, mi lehet az oka a szokatlan jelenségeknek, amelyeket a szervezetében tapasztal. Szinte biztos vagyok benne, hogy egyetlen más élőlényfaj sem ismeri ezt a távolról sem magától értetődő összefüggést. Mindegyik teszi persze, amit a hormonjai diktálnak neki, de az ok-okozati kapcsolattal aligha van tisztában más, mint az ember.

A megkésettség öröme A megkésettség általában nem örvendetes dolog; nem véletlen, hogy már száz éve (jé, tényleg!) keserű poémára ihlette a költőt a "mi mindig mindenről elkésünk" gondolat. Egyes esetekben azonban kifejezetten előnyös lehet a késlekedés, a főáramtól való elmaradás. Itt van például a mostanság lábra kapott világvége hangulat, amely főleg a fejlett pénzügyi rendszerű országok pénzügyileg kiművelt köreiben szedi áldozatait, minthogy okozójának, a másodlagos jelzálogpiaci válságnak a tovagyűrűző hatását a kevésbé fejlett országok kevésbé kiművelt emberfői alig értik. Addig még számunkra is követhető a dolog, hogy egyes amerikai pénzintézetek nem igazán hitelképes ügyfeleket is meghiteleztek, hiszen ilyesmire nálunk is volt már példa doszt. Azt viszont tényleg nehéz egy pénzügyileg retardált magyarnak megemésztenie, hogy az amerikai háztartások rossz adósságai miként terjedtek szét a világban, s miként okozhattak európai nagy bankokban is eurómilliárdos veszteségeket.

A "szocialista egészségügy" visszaálmodóinak K.-ék kisebbik lánya, a "virágkezű Surika" 1982 őszén, négyéves korában, bandzsítani kezdett. Az akkor másfél éve tartó, válással fenyegető házassági válságra az idősebbik lányuk, bár még ő is csak nyolcéves volt, azt mondta: "Ez a ti dolgotok. Engem hagyjatok ki belőle!" A hatéves fiú úgy tett, mintha semmit se venne észre. A kisebbik lány talán tényleg nem tudta, mi történik körülötte, de a jobb szemgolyója egyik pillanatról a másikra szinte eltűnt az orrnyerge alatt. A rejtett kancsalságot, amelyet Sára a jobb szemére ugyancsak tompalátó apjától örökölhetett, a szülők háborúja változtatta csúf bandzsítássá.

Minden idők legszebb öngólját magyar ember lőtte, efelől ne legyenek kétségeink. Nem a legnagyobbat, mert azt az ausztrál Tony Popovic szerezte a Crystal Palace-ből, futtából, sarokkal a hosszúba. Nem a legtragikusabbat, mert azt a kolumbiai Andrés Escobar, akit felbőszült honfitársai ezért az apró tévedéséért le is lőttek. És nem a legkomikusabbat, mivel ott a menteni igyekvő angol játékos, a csengő nevű Chris Brass a labdát egy széles mozdulattal furcsa pályára állítva egyben saját orrát is eltörte. Persze minden öngól olyan, mint egy burleszkjelenet, mert adott hozzá egy slemil, van benne csetlés-botlás, és mindig van a helyszínen legalább tizenegy röhögő ember.

A nyelvtudomány olyan korban vált tudománnyá - úgy 1820 körül -, amikor mindent történetileg fogtak föl és magyaráztak. Például az élővilágot is: Darwin azzal állt elő, hogy az élővilágnak története van, hogy nem mindig ugyanezek a fajok voltak, és hogy e történet magyarázatul szolgál arra, miért van minden úgy, ahogy van. Ezért lett olyan nagy sláger az őslénytan, meg hogy a madár tolla valójában a kutya szőrzetének felel meg.