Mérő László: Miért éppen Európa?

szerző
Mérő László
publikálva
2015/16. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor Magyarország EU-tagsága még csak egy távoli álomnak tűnt, szerb barátaimmal iszogattunk. Néhány pohár sligovica után a szememre vetették, hogy miért kis kortyonként iszom, miért nem egyben hajtom fel a feleseket, ahogy azt kell. Erre ez jött ki a számon: „Tudjátok, nálunk, Európában mindenki úgy iszik, ahogy akar.”

Amikor meghallottam, mit mondtam, legszívesebben elsüllyedtem volna. Egy évvel voltunk Szerbia bombázása után, az újvidéki Duna-hidak még romokban. Hogy lehettem ilyen bunkó – gondoltam, és megpróbáltam felkészülni a botlásom helyrehozására. De nem volt rá szükség, pedig nem hagyták a megjegyzésemet szó nélkül. Hát igen, mondták, az jó lenne, ha Európához tartoznánk, akkor jól megbombázhatnánk magunkat. Meghökkentett a mélyen európai öniróniájuk, kicsit irigykedtem is érte. Persze, hogy európaiak, ez nem kérdés. Ők pedig azt mondták, egye fene, hát akkor te igyál úgy, ahogy akarsz. Ahogy Európa a csatlakozásunk után is meghagyta nekünk a mákos tésztát, ehetjük, ahogy nekünk jólesik, akkor is, ha máshol tiltva van.

Mi, európaiak felismerjük egymást, és minket is felismernek mindenütt a világban. Akkor is, ha senki sem tudja pontosan megfogalmazni, mit is jelent európainak lenni, mit jelent az, hogy „európai identitás”. A kereszténységet? Amerika még nálunk is inkább az. A tudományosságot? Amerika ebben is előbbre van nálunk, és lassanként Kína is. Azt, hogy Enrico Letta volt olasz miniszterelnök szavaival: itt mindenki kisebbségben van? Indiában is ez a helyzet. Nincs egyetlen olyan jellegzetességünk sem, ami csakis és kizárólag ránk jellemző. Miért emelte ki akkor könyvem amerikai kiadásának egyik kritikusa, hogy „határozottan európai gondolkodó”? Mitől vagyok én európai?

Mérő László

Mérő László

 

Hogy mitől vagyok magyar, arra könnyű válaszolnom. A magyar az egyetlen nyelv, amin egészen pontosan ki tudom fejezni magam. Tudom, mit nézett a rakodóparton József Attila, tudom, hol és miért lépett egy kőre Radnóti Miklós. Tudom, ki mondta és miért, hogy „semmiből egy új, más világot teremtettem”. Tudom, miért épült az esztergomi bazilika és az egri minaret. Az viszont, hogy mitől vagyok európai, saját magam előtt is kérdés, ugyanúgy, mint ahogy kérdés egy magát mélyen európainak tartó német, francia, görög vagy finn számára is. Valóban, nem határoztuk meg pontosan sohasem azt, hogy mit jelent európainak lenni. Talán azért nem, mert eddig nem volt rá szükség. Kicsit arra emlékeztet a helyzet, mint amikor tizennyolc éves korában megszólal a néma angol lordfiú: „Kérem, ez a puding savanyú.” Amikor csodálkozva kérdezik, hogy eddig miért nem szólalt meg, így válaszol: „Eddig minden rendben volt.”

Nincs Földlakó-öntudatunk sem. Eddig nem volt rá szükségünk, és addig nem is lesz, amíg meg nem jelennek olyan lények a környezetünkben, akiktől meg akarjuk különböztetni magunkat, mert érezhetően nagyon másmilyenek. Amíg Európát nyugodtan tekinthettük a világ közepének, mert másféle emberekkel csak elvétve találkoztunk, addig természetes volt számunkra, hogy mi pedig ilyenek vagyunk, sokfélék és sok mindenben mégis alapvetően hasonlóak.

Eddig ugyanazért nem kellett külön fejezetet nyitni ennek a kérdésnek, mint amiért a sportújságban nincs sportrovat. Ott minden erről szól, és ezen belül természetes, hogy a labdarúgás és a műkorcsolya, a boksz és a sakk is sport, akármennyire különböznek is. Aki a sportújságot olvassa, az úgyis pontosan érzi, mi tartozik ide, és mi nem. Ide tartozik a video­bíró technikai megoldása, és nem tartozik ide a térfigyelő kameráé – kivéve, ha a térfigyelők megoldanak valamit, ami bizonyos sportágakban is akut probléma. Akkor meg kell vitatni, hogy az adott megoldás átvehető-e a sportba, megfelel-e a sport szellemének. De még ilyenkor sem kezdenek el a sportújságban arról filozofálni, hogy voltaképp mi is a sport, mi különbözteti meg a rendészettől.

A verekedés jó néhány ága nem vitásan sport, de például a kocsmai verekedés nem az. A háború nem sport. Ahhoz, hogy ezt pontosan érezzük, nem kell pontosan meghatározni, mit is jelent a sportszerűség. Ezen az sem változtat, ha mindegyik sportágban előfordulnak egyértelműen sportszerűtlen jelenetek. Embe­rek vagyunk, nem tökéletes lények. A sportolók elrendezik ezeket maguk között – szélsőséges esetben akár eltiltással, azaz kiközösítéssel.

Az Európai Unió nem azért jött létre, mert az alapító atyák egységesen képviselni akarták az európai értékeket, ők sem tudták pontosan, mik is azok. Csak felismerték, hogy minden jobb (vagy profánabbul: olcsóbb), mint a háború. Pedig a háború több mint ezer évig elválaszthatatlanul hozzátartozott az európaisághoz. Kis Pipin óta nem volt olyan hetvenéves időszak, amikor valamilyen formában ne folyt volna francia–német háború. Az európai szellem egy nagyon új vívmánya az a gondolat, hogy szolgáltassuk ki magunkat egymásnak olyan mértékben, ami mellett már egyszerűen lehetetlen háborúzni – és ez immár hetven éve egészen jól működik. Német–francia foci- vagy bokszmeccs az lehet, háború nem.

Mai programok
Csakhogy ma már semmiképp sem tekinthetjük Európát a világ közepének. Testközelben találkozunk másféle kultúrákkal, másféle gondolkodásmódokkal. Ezért merült komolyan fel, hogy definiáljuk végre pontosabban, mit is jelent az európai identitás, mi a közös bennünk azon kívül, hogy ezen a földrészen születtünk. Én egyetlen olyan dolgot látok, ami jelenleg csakis és kizárólag Európára jellemző: az a gondolat, hogy a háború elkerülhető azzal, ha sokkal jobban ki merjük szolgáltatni magunkat egymásnak annál, mint amennyire valaha is el tudtuk képzelni, hogy ki merhetjük. Napjainkban ezt az alapvetően új gondolatot adtuk a világnak, és bizonyítottuk a működőképességét, például egy 70 éves francia–német békességgel. Korábban a szekularizáció vagy a felvilágosodás volt ilyen erős és mélyen európai eszme, ma ez.

Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy rengeteg mindenben különbözünk egymástól, egy német egy olasztól, egy francia egy magyartól, egy lengyel egy angoltól. Ha nem lennénk (és maradnánk) ennyire különbözőek, ennek az eszmének semmi értelme sem lenne.

szerző
Mérő László
publikálva
2015/16. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 7
    Csaba Katona
    2016. június 27., hétfő 10:47
    Nagyon jó szempont ez a háború vs békés megegyezéses, tárgyalásos szempont. Ez tényleg kultúraformáló teljesítmény.

    Hogy mennyire valós problémáról beszélünk, a Brexit napján azt mondja a taiföldi kollegám a spanyolnak, hogy "miért nem megy oda a hadsereg és foglalja vissza Gibraltárt?!". Majd másnap hallom a sajtóban, hogy Spanyolország bejelentette igényét Gibraltárra.

    Van egy másik agresszió dimenziója is az európai identitás kérdésnek.

    Az EUrópai idnetitás soxor úgy rajzolja le a saát történelmi múltját, hogy modernizációs fölényeket szeret ábrázolni fejletlenebb kultúrákat a másik odalon.

    Ez valami nagyon fontos politikai szociaálizációs füllentés lehet az európai identitás számára, mert számtalan kultúrával szemben beveti ezt a módszert és elképesztő mai korra releváns stuktúra status quoját védik ezek.

    Európa a mai napig brutális káosz generátor szerepet játszik az afrikai térségben és ennek alapja afrika = kannibálok lakta senki földje kép.

    Az európai kultúrkör nem tud elszámolni az észak és dél amerikai kontinens őslakosságának kiirtásával és azért szntén egy ilyen skalpoló kanniábál képet fest le azokról a kultúrákról a gyerekeknek. Csak ilyen filmeket csinálunk az indiánokról és nem írunk valós képet a történelem könyvekbe.

    És ilyesmi az Európai bronzkor esete is. Rengeteg magyar nyelvű magyar betűkkel írott szöveg marad fel az európai bronzkorból és mégis mi azt írjuk a történelem könyveinkbe, hogy a Tihanyi apátság levele előttről nincsen írott nyelvi emlékünk. Nem zavarja az elfojtókánkat, hogy pl. 9000 etruszk szöveg is fennmaradt.

    A Római Birodalom a magyar vonatkozások nélkül egy elképesztően rövid történelmi periódus. Mindössze 600 éves és a Hun Birodalomhoz képest elképesztően ici pici. Mégis az európai történelem önkép csak a római periódus köré írja a meséjét és a költségvetéseket megkapott filmektől kezdve a történelem könyvekben elfoglalt térfogatig mindent kitölt ez a marketing szándék. Konkrétan a magyar történelem könyvben nem beszélünk a szkíta hun sztoriról, mert nem érdekel bennünket, hogy az időben és területi kiterjedésében is egy tízszer akkora izé.

    Ez a fajta középkoriság is nagyon nagyon európai. Nem érkeztünk meg az empíria korába. Nem vagyunk túl a szekuralizáción. Vallásos babonaságokat tanítunk történelemként a gyerekeinknek és ezt az asszimetrikus kulturális fölény képet használjuk arra is, hogy magyarázatot kapjunk arra, hogy mitől tíszerese a bérszinvonal pár nyugati országban mint a többi országban.

    Az Európai Idnetitásnak a nemzetek közötti térben van egy "institutional and financial abusement" szándéka.

    Ez még a kelta-viking-yütt-saxon-normand szigeten is kirobbanthatja a törzsi háborúskodást. Amit egy 1998-as egyezménnyel sikerült lejegelni.

    Ez civilizált vs. kannibál kép megjelenik a kelet európai országok EU csatlakozásában is

  2. 6
    vilsi
    2015. május 12., kedd 12:39
    Lesz-e Budapest 30 év múlva?

    Ez volt egy előadásom címe 1993-ban. Tehát csak 2023-ban fogok leszerepelni. (Ha...)
    Kölnben ezt mondtuk: Vállaljuk, hogy hülyét csinálunk magunkból, mint sem, hogy bekövetkezzen...
    2015 elején ketten is vállalták, hogy hülyét csinálnak magukból:
    a World Economic Forum (The Global Risk Report 2015) és a Global Challenges Foundation (12 Risks...)
    Utóbbi, a stockholmi Szombatfalvy László által támogatott intelemhalmaz kemény bírálatot kapott
    (Thomas Grüter: Apokalypse, wissenschaftlich; Telepolis), miszerint a GCF 12 kockázata tudománytalan, törölni kéne:

    -a pénzrendszer összeomlását ("csak következmény" - akkor 2008 mi volt?)
    -természeti kockázatokat (hanyagolhatók)
    -az ismeretlen kockázatokat (nem lehet mit kezdeni)
    -kormányzatok csődjét (eddig is túlélte az emberiség, ez is csak következmény).

    Ellenben hiányzik:
    -konvencionális háborúk (ha kiterjednek, végzetesek)
    -növekedés-katasztrófa (nyersanyag-kimerülés, környezetszennyezés).

    (Nekem hiányzik: túlnépesedés, létalapok fölélése.)

    A Világgazdasági Fórum a profitját félti:
    -helyi háborúk
    -hurrikán, aszály, áradás
    -kormánycsőd
    -munkanélküliek lázadása

    Egy biztos: a kockázatok évről évre nőnek - gyorsabban, mint az óvintézkedések.

    A NatGeoTV 2012 óta futó Túlélési praktikák nyomán él a magyarpreppers is, ha nem is fogják föl, hogy túlélés csak csoportokban lehetséges (Fővárosi Túlélő Csoport).

    A 33 kockázati tényező elhangzott a Sirályban, 2008-ban:

    1.pénzrendszer-összeomlás
    2.kamatígéret
    3.növekedéscsapda
    4.túltermelés
    5.tőkemegsemmisítés
    6.pánikbevásárlás
    7.olaj-világháború
    8.ivóvízháború
    9.termőföld-megszállás
    10.vallásháború
    11.terrorizmus
    12.alvó génaknák
    13.nanokatonák
    14.klónozott katonák
    15.peak oil
    16.élelmiszerhiány
    17.munkabeszüntetés
    18.munkaképtelenség
    19.szegénylázadás
    20.elöregedés
    21.fiatal-öreg polgárháború
    22.yuppie-diktatúra
    23.élettérhiány
    24.klímamenekültek
    25.szegények inváziója
    26.fölriasztott vírusok
    27.kiszabadult gének
    28.rezisztencia
    29.nukleáris tél
    30.klímaátcsapás
    31.tengeráram-változás
    32.vulkán, földrengés, árvíz, aszály
    33.csendes meghülyül
    + a titkosítottak + a hihetetlenek

    Az átfedések, kétszerszámoltak, másodlagosak kivonása után - láss csodát, csak e g y maradt!
  3. 5
    talalom
    2015. május 05., kedd 15:43
    Európa nem földrész. Csak egy hatalmas kontinens (az Eurázsiai) egyik nagyobbacska félszigete. De ez nem baj, csak tény. Nekem az az "európaiság", hogy tudok gyönyörködni a Föld sokszínűségében. Nem vagyok se jobb, se szebb, se okosabb a többi földlakónál, még a ganajtúró bogárnál se. Csak messzebbre látok, bár nem a valódi szemeimmel.
  4. 4
    Desire Lipak
    2015. április 30., csütörtök 16:17
    teljesen - a gyengébbek számára is- érthető, logikus gondolatsor az európaiság mibenlétéről ... annyival lehetne még kiegészíteni -bár az írás ezt e kört nem érinti- hogy Európának kell lennie annak az erőnek, amely gazdaságilag is egyensúlyt teremt a jelenlegi erőviszonyokban ... vö Kína-Amerikai Egyesült Államok ...
  5. 3
    Balázs Pápai
    2015. április 30., csütörtök 10:21
    Nem hiszem, hogy meg kellene állapítanunk pontosan azt, hogy hol van a világ közepe. Az inkább káros, ha úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk azok. A világ közepe maga a világ..
  6. 2
    grrr
    2015. április 30., csütörtök 10:07
    "Én egyetlen olyan dolgot látok, ami jelenleg csakis és kizárólag Európára jellemző: az a gondolat, hogy a háború elkerülhető azzal, ha sokkal jobban ki merjük szolgáltatni magunkat egymásnak annál, mint amennyire valaha is el tudtuk képzelni, hogy ki merhetjük."

    Igen szép gondolat. Jó is. De mi van akkor ha ezzel visszaélés van? Akkor micsinyájjunk?
    Ha saját magunk szemében pontosan ezért vagyunk elfogadhatóak, viszont az egyébként szép és jó gondolat egyik-másik alkalommal netán nem válik be?

    Ragaszkodjunk-é hozzá akkor is ha nyilvánvalóan katasztrófa jellege van?
    Ne ragaszkodjunk hozzá és önkritikusan hintsünk hamut a fejünkre?

    Térjünk észre és csak ott és akkor alkalmazzuk a lelki szépség fent eme formáját, ha olybá tűnik, a dolog megy, kölcsönös és mindenki számára hasznos.
  7. 1
    yoyo
    2015. április 30., csütörtök 09:26
    "Csakhogy ma már semmiképp sem tekinthetjük Európát a világ közepének."

    Ezt a mondatot visszautasítom. Nem igaz, és baromi káros ilyeneket ismételgetni.

    "ma már" "semmiképp" "nem tekinthetjük"

    Mit tekintsünk inkább a világ közepének? Kínát, Oroszországot? a boko haramot, az iszlám államot? Bármi olyan új paradigma van kibontakozóban, ami miatt el lehetne kezdeni, érdemes volna kihátrálni az európaiság eszméjéből?

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk