Mélyi József: Pálya a magasban

Ikerkorcsolya

Egotrip

Hunyady Emesének egyelőre nincs magyar Wikipédia-oldala. Ebből sokféle következtetést lehetne levonni, kesereghetnék a magyarságunkon, mélázhatnék a nacionalizmus problémája fölött, vagy visszasírhatnám a Monarchiát, ettől a tény még tény marad: a Magyarországról induló, majd Ausztriába házasodva osztrák színekben olimpiai bajnoki címet szerző, valaha volt legnagyobb magyar gyorskorcsolyázónőről kicsit elfeledkeztünk. Mondjuk, én nem.

Esetemben a felejtésről azért sem lehet szó, mert Hunyady Emesével bizonyos tekintetben összefűz a múlt; nemcsak hogy egy általános iskolába jártunk, de a lakótelepen sem laktunk egymástól messze. Igazán közeli viszonyba a városligeti Műjégpályán kerültünk, valamikor 1980-ban, nagyjából a Lake Placid-i olimpia idején, egy iskolák közötti korcsolyaversenyen. Emese akkor már felnőtt magyar bajnok volt, talán az országos csúcsokat is ő tartotta, mindenesetre velünk volt, és nevettünk, mekkora előnnyel fog majd célba érni. A mulatság egészen a rajtig tartott, ahol a versenybíró jelezte, Hunyady Emese hosszú élű versenykorcsolyája balesetveszélyes lehet, le kell cserélni. Mivel a lányok mind a fehér műkorcsolyájukat hozták magukkal, a bajnoknő meg lábujjheggyel hajtva csak nem égeti magát, a fiúk cipői közül kellett választania – egyedül nekem volt akkora lábam. Emese fel is vette az én orosz korcsolyámat, amelynek azonban volt egy hibája, gyakorlatilag alig tartotta a bokát. Rögtön a rajt után látszott, hogy emiatt nem lesz sima a verseny: a későbbi olimpiai, világ- és Európa-bajnoknő tényleg csak botladozott, kacsázott a jégen, s végül csupán minimális különbséggel nyerte meg a futamát. Négy évvel később, amikor az első olimpiai részvétele után Kelenföldön összefutottunk, hiába kérdeztem, milyen volt a szarajevói versenye, pár percig nem tudott válaszolni, mert még mindig a korcsolyámon röhögött.

1980 körül persze leginkább nem a gyorskorcsolya miatt jártunk a Műjégre, hanem a műkorcsolyás lányok jelentettek ellenállhatatlan vonzerőt, s ez talán megmagyarázza azt a visszagondolva különösnek tűnő emléket is, vajon ebben az időben hogyan lehettem a kép­ernyőn keresztül szerelmes Claudia Kristofics-Binderbe, az osztrák műkorcsolya csillagába. A Kádár-kor ingerszegénysége és a kamaszság mellett alternatív magyarázatot a sporttörténelem adhat: lehetséges, hogy az osztrák műkorcsolyázónők mindig is ellenállhatatlanok voltak. Ahogy egymás után nézegetem a hatvanas-hetvenes évek sztárjai, Beatrix Schuba vagy Regine Heitzer képeit, kicsit elbizonytalanodom az elméletemben, de ha visszafelé haladunk az időben, Eva Pawlik fotói már mindent igazolnak. Pawlik, aki ha feladja amatőr státuszát, 1948-ban Gene Kelly partnere lehetett volna egy hollywoodi táncprodukcióban, s már tízéves korában, 1937-ben feltűnt a Napfényes ifjúság című rövidfilmben – akkori piruettjei ma is élményszámba mennek. 1942-ben későbbi férjével, Rudi Seeligerrel párban már felnőttbajnokságot nyert, ebben az időben a nemzetközi porondon is csak a Kékessy–Király-kettős vehette fel velük a versenyt. Nem sokkal ezután Seeligert az orosz frontra vitték – a fogságból csak 1949-ben térhetett haza –, így Pawliknak maradt az egyéni: 1948-ban ezüstérmet szerzett az olimpián, majd egy évre rá aranyat az Európa-bajnokságon. A világbajnokságon is ő számított esélyesnek, de a kűr előtt gyanús körülmények között eltört a korcsolyája – hiába a szabotázsgyanú, nem volt cserecipő, így Pawlik könnyek között visszalépett. A Bécsi Jégrevühöz szerződött, mellesleg a bécsi egyetemen filozófiai doktorátust szerzett, majd a tévé műkorcsolya-kommentátoraként az osztrákok Vitrayja lett.

Pawlik elődje a pályán a szépséges Liselotte Landbeck volt, aki gyorskorcsolyázóként kezdte, világbajnokságot is nyert, később a műkorcsolya Európa-bajnokságokon csak a legendás Sonja Henie tudta megelőzni. A kétszeres osztrák bajnoknő sikerei csúcsán egy belga korcsolyázóhoz ment feleségül, s emiatt az 1936-os olimpiára már országot is váltott. Új hazájában 1939 telén maga III. Lipót belga király kérte fel, hogy a gyermekeit korcsolyázni tanítsa. Egy néhány éve megjelent könyv tanúsága szerint az uralkodó első látásra beleszeretett Landbeckbe, s a szerelemből 1940-ben egy kislány született, aki – ha mindez igaz – a 2013-ban lemondott II. Albert sokáig titkolt féltestvéreként ma is Amerikában él.

Amerikában hunyt el 1999-ben Fritzi Burger, aki 1930-ban Európa-bajnoki címet szerzett, de az olimpiákon kétszer is csak ezüstéremig jutott. Mindkétszer Henie-től kapott ki; s egy időskori nyilatkozata szerint a norvég sztár még a házasságok számában is megelőzte: Henie háromszor, ő csak kétszer ment férjhez. Igaz, elsőre nagyon látványosan, hiszen Fritzit 1935-ben a japán gyöngymágnás, Kokicsi Mikimoto unokája vette el; gyermekük születése után Tokióba költöztek, ott élték át a második világháborút, míg bécsi családjának legtöbb tagját elpusztították a holokausztban. A háború után Fritzi Burger eltűnt a nyilvánosság elől, csak a kilencvenes évek közepén derült ki, hogy Fritzi Russel néven már évtizedek óta egy amerikai kisvárosban élt.

Herma Szabó talán nem a legszebb, de mindenképp a legsikeresebb osztrák műkorcsolyázónő volt: 1922 és ’26 között sorozatban szerezte az egyéni világbajnoki címeket. Ő volt, aki a nők közül először mutatott be Axelt, s 1924-es olimpiai győzelme idején ő viselt elsőként rövid szoknyát, amelyet akkoriban még csak a 11 éves Sonja Henie-nek engedélyeztek. 1926-ban a világbajnokságon valaki a kűr előtt felmetszette az osztrák lány korcsolyacipőjét, amelyet egy katonasuszter a jégpálya közepén fércelt össze – Szabó így is nyert. Egy év múlva azonban – talán valóban a „Henie-klán” mesterkedései miatt – lepontozták, Szabó pedig abbahagyta a korcsolyázást; alpesi síre váltott, ebben is az osztrák válogatottságig vitte.

Miután sorra vettük a külföldre házasodott, illetve problémás korcsolyájú osztrák hölgyeket, már csak egy lépés, hogy visszatérjünk a Városligetbe. Herma Szabó nagybátyja, ifjabb Eduard Engelmann ugyanis nemcsak műkorcsolya Európa-bajnoki címeket szerzett a 19. század végén, és nem csupán erőműveket tervezett Ausztriában, de ő volt az, aki 1909-ben Bécsben megépítette a világ első műjégpályáját. Sőt, életrajzában az is szerepel, hogy a húszas évek elején Budapesten is részt vett egy pálya kialakításában; minden mindennel összefűződik.

Hunyady Emesével nemcsak a korcsolya, hanem a telefonunk is összekötött. Ikervonalunk volt, azaz, ha ők beszéltek, mi nem tudtunk hívni, néha ráadásul minket kapcsoltak helyettük vagy vice versa. Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy 1994-ben elsők között gratulálhattam a Lillehammerben szerzett olimpiai aranyérméhez; az anyukáját hívta, én vettem fel, mondtam, hogy szép volt Emese, most akkor gyorsan leteszem, szia.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.