Vajda Mihály

Miért (nem) végezték ki Szókratészt?

Nem érti szegény

Egotrip

Hahó, Szókratész! Már azt hittem elvesztél. Vagy mint illegális betolakodót bevittek a rendőrök. Nem szoktál ilyen hosszan elmaradni.

Késő van? Észre sem vettem, hogy hosszan csavarogtam. Tudod, valahogy megszerettem ezt a várost.

Értem én ezt. Én is szeretem. Nem véletlenül maradtam egész életemben a lakosa. Fiatalkoromban magam is sokat csavarogtam benne a barátaimmal. Persze az az igazság, hogy akkor még kellemesebb volt. Nem volt ez a sok autó. Az emberek meg ráérősebbek voltak, nem rohantak, inkább sétáltak, s ami a legfontosabb: nem voltak olyan agresszívek, mint manapság. Persze ez a ma érezhető agresszív légkör is abból adódik, hogy mindig „dolguk” van. Nem engedhetik meg maguknak, hogy csak úgy legyenek. Mindig attól félnek, hogy lemaradnak valamiről.

Ezt meg én értem. Az utóbbi évtizedekben valami alapvetően megváltozott. De hagyjuk ezt most. Egyszer talán nekiülünk, s végigbeszéljük az összes változást, melyet 2500 évem során megéltem.

Nagyon örülnék neki, ha egyszer békében végigbeszélnénk az európai történelmet. Kezdve az ókori görögöktől, a te eredeti világodtól egészen a mai napig.

Jaj, de jó lenne! S ma már értem is, vagy legalábbis érteni vélem, hogy miről beszélsz. Amikor még – ahogy nevezed – ókori görög voltam, talán még a görög identitásom sem volt olyan világos a számomra, én egyszerűen csak athéninak tekintettem magam. Mi közöm lett volna nekem mondjuk a spártaiakhoz? Ott voltak persze a perzsák, akik azért mindkét város lakóitól nagyon különböztek, nagyon sok mindenben, nemcsak a nyelvükben. Aztán hogy mi volna az az Európa – én csak arról hallottam annak idején, hogy Zeusz bika képében elrabolta őt –, s mi volna a történelem… Sok mindent megértettem ebből ez alatt a mintegy 2500 év alatt. Egyvalamit azonban ma sikerült nem értenem. Amikor azt mondom, egyvalamit, akkor viccelek; hiszen ahogy járom a várost, s elgondolkodom ezen-azon, sok mindent nem értek azért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.