Vajda Mihály

Miért (nem) végezték ki Szókratészt?

Nem érti szegény

Egotrip

Hahó, Szókratész! Már azt hittem elvesztél. Vagy mint illegális betolakodót bevittek a rendőrök. Nem szoktál ilyen hosszan elmaradni.

Késő van? Észre sem vettem, hogy hosszan csavarogtam. Tudod, valahogy megszerettem ezt a várost.

Értem én ezt. Én is szeretem. Nem véletlenül maradtam egész életemben a lakosa. Fiatalkoromban magam is sokat csavarogtam benne a barátaimmal. Persze az az igazság, hogy akkor még kellemesebb volt. Nem volt ez a sok autó. Az emberek meg ráérősebbek voltak, nem rohantak, inkább sétáltak, s ami a legfontosabb: nem voltak olyan agresszívek, mint manapság. Persze ez a ma érezhető agresszív légkör is abból adódik, hogy mindig „dolguk” van. Nem engedhetik meg maguknak, hogy csak úgy legyenek. Mindig attól félnek, hogy lemaradnak valamiről.

Ezt meg én értem. Az utóbbi évtizedekben valami alapvetően megváltozott. De hagyjuk ezt most. Egyszer talán nekiülünk, s végigbeszéljük az összes változást, melyet 2500 évem során megéltem.

Nagyon örülnék neki, ha egyszer békében végigbeszélnénk az európai történelmet. Kezdve az ókori görögöktől, a te eredeti világodtól egészen a mai napig.

Jaj, de jó lenne! S ma már értem is, vagy legalábbis érteni vélem, hogy miről beszélsz. Amikor még – ahogy nevezed – ókori görög voltam, talán még a görög identitásom sem volt olyan világos a számomra, én egyszerűen csak athéninak tekintettem magam. Mi közöm lett volna nekem mondjuk a spártaiakhoz? Ott voltak persze a perzsák, akik azért mindkét város lakóitól nagyon különböztek, nagyon sok mindenben, nemcsak a nyelvükben. Aztán hogy mi volna az az Európa – én csak arról hallottam annak idején, hogy Zeusz bika képében elrabolta őt –, s mi volna a történelem… Sok mindent megértettem ebből ez alatt a mintegy 2500 év alatt. Egyvalamit azonban ma sikerült nem értenem. Amikor azt mondom, egyvalamit, akkor viccelek; hiszen ahogy járom a várost, s elgondolkodom ezen-azon, sok mindent nem értek azért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.