Vajda Mihály

Miért (nem) végezték ki Szókratészt?

Nem érti szegény

Egotrip

Hahó, Szókratész! Már azt hittem elvesztél. Vagy mint illegális betolakodót bevittek a rendőrök. Nem szoktál ilyen hosszan elmaradni.

Késő van? Észre sem vettem, hogy hosszan csavarogtam. Tudod, valahogy megszerettem ezt a várost.

Értem én ezt. Én is szeretem. Nem véletlenül maradtam egész életemben a lakosa. Fiatalkoromban magam is sokat csavarogtam benne a barátaimmal. Persze az az igazság, hogy akkor még kellemesebb volt. Nem volt ez a sok autó. Az emberek meg ráérősebbek voltak, nem rohantak, inkább sétáltak, s ami a legfontosabb: nem voltak olyan agresszívek, mint manapság. Persze ez a ma érezhető agresszív légkör is abból adódik, hogy mindig „dolguk” van. Nem engedhetik meg maguknak, hogy csak úgy legyenek. Mindig attól félnek, hogy lemaradnak valamiről.

Ezt meg én értem. Az utóbbi évtizedekben valami alapvetően megváltozott. De hagyjuk ezt most. Egyszer talán nekiülünk, s végigbeszéljük az összes változást, melyet 2500 évem során megéltem.

Nagyon örülnék neki, ha egyszer békében végigbeszélnénk az európai történelmet. Kezdve az ókori görögöktől, a te eredeti világodtól egészen a mai napig.

Jaj, de jó lenne! S ma már értem is, vagy legalábbis érteni vélem, hogy miről beszélsz. Amikor még – ahogy nevezed – ókori görög voltam, talán még a görög identitásom sem volt olyan világos a számomra, én egyszerűen csak athéninak tekintettem magam. Mi közöm lett volna nekem mondjuk a spártaiakhoz? Ott voltak persze a perzsák, akik azért mindkét város lakóitól nagyon különböztek, nagyon sok mindenben, nemcsak a nyelvükben. Aztán hogy mi volna az az Európa – én csak arról hallottam annak idején, hogy Zeusz bika képében elrabolta őt –, s mi volna a történelem… Sok mindent megértettem ebből ez alatt a mintegy 2500 év alatt. Egyvalamit azonban ma sikerült nem értenem. Amikor azt mondom, egyvalamit, akkor viccelek; hiszen ahogy járom a várost, s elgondolkodom ezen-azon, sok mindent nem értek azért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”