Szécsi Noémi

Nem és nem

Mai árfolyamon

Egotrip

Sajnos nem tudok leszokni róla, hogy fölényesen ítélkezzek azok felett, akik pénzért és hatalomért mindenre képesek.

Ez egyrészt munkaköri ártalom – mi mást tehet a magyar értelmiségi a pikszisen kívül rászakadt nagy-nagy szabadságában? –, másrészt egyfajta fizetéskiegészítés is – cafeteria hiányában a magas morál biztosítja az életminőségemet. Pedig az erkölcsi fölény egy bizonyos életkor felett csak annyira dob fel, mint az előző nap kibontott dobozos kóla.

Szemlátomást nem csupán én próbálom ezzel a harmatgyenge szerrel szétütni magamat. A közelgő esküvővel kapcsolatos fejleményeket taglaló hírek alatt véleményüket kifejtő emberek között túlnyomó többségben vannak azok, akik szerint Andrea és Lőrinc között igazi szerelem – amelyre csak mi, a megvesztegethetetlen és nyíltszívű, ezért a mondott erkölcsi fölényben lévő emberek vagyunk képesek – egyszerűen nem létezhet. Sokan mariage de convenance-ot gyanítanak, ahogyan ezt eufemisztikus francia kifejezéssel az elmúlt századok során emlegették, de ma már nem így mondják, hanem egy kevésbé finomkodó, amerikai eredetű kifejezést használnak, amelyet általában a pár női tagjára alkalmaznak, a gold diggert. Ezenkívül sok más trágár szóval illetik a negyvenhét évesen is ragyogó külsejű, számos diplomával rendelkező, szakmájában sikeres, amúgy vidéki orvoscsaládból származó hölgyet, amiért a magyar népet sokkoló döntésként egy eredeti szociokulturális közege szerint is átlagos kinézetű, mérsékelten karizmatikus, viszont némileg titokzatos módon üstökösszerű pályát befutó, sokak szerint vérlázítóan kétes eredetű, ám hatalmas vagyont magáénak mondó ötvenöt éves vállalkozónak nyújtotta a kezét. Mintha csak Jennifer Lopez és Ben Affleck között lobbanhatna szerelem az ötvenes éveikben, az agyonkattintott, szétkommentelt cikkek olvasói halálbiztosak benne, hogy a hagyományos értelemben véve korban (még tíz év sincsen közöttük) és nemben (hiszen Lőrinc férfi, Andrea pedig nő!) is pompásan összeillő pár látványosan inkompatibilis. Olyannyira, hogy ehhez képest sokáig az ítélkező közvélemény első számú célpontját képező (ma már csak egykori) Andy és Tímea páros története is valóságos love story, a kiserdő legnagyobb hatalmú öreg medvéjének és a törött lábú őzikének a románca.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.