Szécsi Noémi

Nem és nem

Mai árfolyamon

Egotrip

Sajnos nem tudok leszokni róla, hogy fölényesen ítélkezzek azok felett, akik pénzért és hatalomért mindenre képesek.

Ez egyrészt munkaköri ártalom – mi mást tehet a magyar értelmiségi a pikszisen kívül rászakadt nagy-nagy szabadságában? –, másrészt egyfajta fizetéskiegészítés is – cafeteria hiányában a magas morál biztosítja az életminőségemet. Pedig az erkölcsi fölény egy bizonyos életkor felett csak annyira dob fel, mint az előző nap kibontott dobozos kóla.

Szemlátomást nem csupán én próbálom ezzel a harmatgyenge szerrel szétütni magamat. A közelgő esküvővel kapcsolatos fejleményeket taglaló hírek alatt véleményüket kifejtő emberek között túlnyomó többségben vannak azok, akik szerint Andrea és Lőrinc között igazi szerelem – amelyre csak mi, a megvesztegethetetlen és nyíltszívű, ezért a mondott erkölcsi fölényben lévő emberek vagyunk képesek – egyszerűen nem létezhet. Sokan mariage de convenance-ot gyanítanak, ahogyan ezt eufemisztikus francia kifejezéssel az elmúlt századok során emlegették, de ma már nem így mondják, hanem egy kevésbé finomkodó, amerikai eredetű kifejezést használnak, amelyet általában a pár női tagjára alkalmaznak, a gold diggert. Ezenkívül sok más trágár szóval illetik a negyvenhét évesen is ragyogó külsejű, számos diplomával rendelkező, szakmájában sikeres, amúgy vidéki orvoscsaládból származó hölgyet, amiért a magyar népet sokkoló döntésként egy eredeti szociokulturális közege szerint is átlagos kinézetű, mérsékelten karizmatikus, viszont némileg titokzatos módon üstökösszerű pályát befutó, sokak szerint vérlázítóan kétes eredetű, ám hatalmas vagyont magáénak mondó ötvenöt éves vállalkozónak nyújtotta a kezét. Mintha csak Jennifer Lopez és Ben Affleck között lobbanhatna szerelem az ötvenes éveikben, az agyonkattintott, szétkommentelt cikkek olvasói halálbiztosak benne, hogy a hagyományos értelemben véve korban (még tíz év sincsen közöttük) és nemben (hiszen Lőrinc férfi, Andrea pedig nő!) is pompásan összeillő pár látványosan inkompatibilis. Olyannyira, hogy ehhez képest sokáig az ítélkező közvélemény első számú célpontját képező (ma már csak egykori) Andy és Tímea páros története is valóságos love story, a kiserdő legnagyobb hatalmú öreg medvéjének és a törött lábú őzikének a románca.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.