Szécsi Noémi

Nem és nem

Mai árfolyamon

Egotrip

Sajnos nem tudok leszokni róla, hogy fölényesen ítélkezzek azok felett, akik pénzért és hatalomért mindenre képesek.

Ez egyrészt munkaköri ártalom – mi mást tehet a magyar értelmiségi a pikszisen kívül rászakadt nagy-nagy szabadságában? –, másrészt egyfajta fizetéskiegészítés is – cafeteria hiányában a magas morál biztosítja az életminőségemet. Pedig az erkölcsi fölény egy bizonyos életkor felett csak annyira dob fel, mint az előző nap kibontott dobozos kóla.

Szemlátomást nem csupán én próbálom ezzel a harmatgyenge szerrel szétütni magamat. A közelgő esküvővel kapcsolatos fejleményeket taglaló hírek alatt véleményüket kifejtő emberek között túlnyomó többségben vannak azok, akik szerint Andrea és Lőrinc között igazi szerelem – amelyre csak mi, a megvesztegethetetlen és nyíltszívű, ezért a mondott erkölcsi fölényben lévő emberek vagyunk képesek – egyszerűen nem létezhet. Sokan mariage de convenance-ot gyanítanak, ahogyan ezt eufemisztikus francia kifejezéssel az elmúlt századok során emlegették, de ma már nem így mondják, hanem egy kevésbé finomkodó, amerikai eredetű kifejezést használnak, amelyet általában a pár női tagjára alkalmaznak, a gold diggert. Ezenkívül sok más trágár szóval illetik a negyvenhét évesen is ragyogó külsejű, számos diplomával rendelkező, szakmájában sikeres, amúgy vidéki orvoscsaládból származó hölgyet, amiért a magyar népet sokkoló döntésként egy eredeti szociokulturális közege szerint is átlagos kinézetű, mérsékelten karizmatikus, viszont némileg titokzatos módon üstökösszerű pályát befutó, sokak szerint vérlázítóan kétes eredetű, ám hatalmas vagyont magáénak mondó ötvenöt éves vállalkozónak nyújtotta a kezét. Mintha csak Jennifer Lopez és Ben Affleck között lobbanhatna szerelem az ötvenes éveikben, az agyonkattintott, szétkommentelt cikkek olvasói halálbiztosak benne, hogy a hagyományos értelemben véve korban (még tíz év sincsen közöttük) és nemben (hiszen Lőrinc férfi, Andrea pedig nő!) is pompásan összeillő pár látványosan inkompatibilis. Olyannyira, hogy ehhez képest sokáig az ítélkező közvélemény első számú célpontját képező (ma már csak egykori) Andy és Tímea páros története is valóságos love story, a kiserdő legnagyobb hatalmú öreg medvéjének és a törött lábú őzikének a románca.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.