Pálya a magasban

Mindhalálig rempli

  • Szegedi Péter
  • 2005. április 28.

Egotrip

"A szépség vagy te, Sport! / a testeket te formálod nemessé, / elűzöl romboló vad szenvedélyeket, acéllá edzel lankadatlanul" - olvashatjuk Pierre Coubertin Óda a sporthoz című versében.

"A szépség vagy te, Sport! / a testeket te formálod nemessé, / elűzöl romboló vad szenvedélyeket, acéllá edzel lankadatlanul" - olvashatjuk Pierre Coubertin Óda a sporthoz című versében. Kétségtelen, hogy ma is a gentleman fair play szellemétől áthatott testedzés ideálja lebeg sokak szeme előtt, és sokszor értetlenül állunk az olyan mítoszromboló jelenségek előtt, mint a tömeges sportsérülések, a dopping, a bunda vagy a huliganizmus. Csábító feltételezni, hogy a sportélet unfair vonásai ismeretlenek voltak a "régi időkben". A futball budapesti úttörőinek harcmodorát ismerve azonban megérthetjük, mi ragadtatta versfaragásra 1911-ben a Sporthírlap újságíróját: "Boldogtalan az az apa / Kinek fia footballista / Mert nem tudni, mely órába / Viszik a Rókus-kórházbaÉ"

Az "angol rugósdi" a szigetországban sem számított önfeledt szórakozásnak. 1314 és 1667 között több mint harminc alkalommal tiltották be a futballt, az utolsó rendelkezés 1845-ig érvényben maradt. A sportág magyarországi debütálása sem volt botránytól mentes. Az egyik vasutas-javítóműhely asztalosa, az Oxfordból hazatérő Löwenrosen Charlie szervezett egy mérkőzést munkatársai, a Törekvés dalárda tagjainak részvéte-lével. Löwenrosen Angliából hozatott labdát, melyet ugyan fekete festékbe mártottak, hogy réginek tűnjön, ám a vámosok gyanúsnak találták az azonosíthatatlan tárgyat, s tizenegy forint bírságot róttak ki rá. Az 1896. november elsejére meghirdetett, később "pékerdei csataként" hírhedtté vált mérkőzést hamar félbe kellett szakítani. A labdát életükben először látó játékosok a hideg idő miatt vasalt csizmában játszottak, és az irányíthatatlanul pattogó bőrgolyóval sem tudtak mit kezdeni. Húsz perc elteltével véget ért a találkozó, a három lábtörés egy kései krónikás szerint azt jelentette, hogy "az eredmény 3:0 volt a Rókus-kórház javára". A sérült játékosok feleségei pedig "bosszút esküdtek Charlie, az >>amerikai bolondA technikailag maximálisan képzetlen játékosok a futball hőskorában gyakran rugdalták össze egymást. Mindez nem pusztán a kezdő játékosok ügyetlenségével magyarázható, hisz a kemény játék hozzátartozott a kor futballjához. A századforduló labdarúgása két stílust ismert: a skótok sok passzal operáló, összjátékra épülő és az angolok individualista, cselezgető, de robotoló és kőkemény játékát, a kick and rusht. A németek és a tőlük tanuló csehek, illetve osztrákok a skót játékot preferálták, Budapesten viszont a durvább stílus hódított.

Különös figurák szaladgáltak ekkoriban a magyar pályákon, akik ma már elképzelhetetlen, ám a századfordulón legitimnek számító eszközökkel szőtték támadásaikat. Például a ferenc-városi Pokorny József csak spiccel tudott rúgni, támadásoknál pedig "úgy rontott előre, hogy mindenen és mindenkin keresztülgázolt, és amint lehetett, kapura lőtt". Persze a tanítók sem voltak különbek, mint a hazai úttörők, egy visszaemlékezés szerint az angol atlétaedző, Harry Perry is "ingujjban, hózentrágerrel, de cúgos cipőben mért halálos rúgásokat a labda mellé".

Az első magyar élcsapat, a BTC játékosai erejére épített. A labdarúgók megfogadták a Sport-Világ 1897-es tanácsát, miszerint "a csatárok minden támadásnál fussanak neki az ellenfél hátvédjeinek, a futólagos, könnyű félretologatás (leichtes Rempeln) elegendő". A rempli a BTC egyik bevett játékelemévé vált, a gárda egyik erőssége, Klebersberg Géza később elmesélte, hogy őt Svájcból hazatérő játékostársa, Ray Ferenc tanította meg remplizni. A játékos definíciója alapján azonban szerencsésebb "felöklelésnek", mint "könnyű félretologatásnak" fordítani a remplit: "testtel-mellel bele, a labdát elvinni, az embert lefektetni". Iszer Károly a BTC első nemzetközi mérkőzésén "goalt keveset rúgott, de hogy az angol Cricketter játékosok közül hányat remplizett fel hatalmas erejével, azt valami jó matematikus tudná csak összeszámolni". Klebersberg Gézától azonban tudjuk, hogy "az angolok voltak igazán kemények: Yolland oxfordi diák volt, két bordája volt eltörve, meg a karja. Pedig sose bántották egymást komolyan".

Klebersberg szemében a férfiasság természetes megnyilvánulása volt, ha egy csatár felöklelte ellenfelét, ám sokan úgy vélték, hogy a rempliző labdarúgók rossz példával járnak elöl az ifjúság jellemének pallérozásában. 1900 nyarán a székesfővárosi közgyűlésen Del Medico Ágoston indítványozta, hogy a főváros az összes iskolában szüntesse be ezt az "életveszélyes játékot". Ezt ugyan a közgyűlés nem fogadta el, de várható volt, hogy a durva játéknak előbb-utóbb súlyos következményei lesznek.

Dávid Vilmos volt a sportág első magyar vértanúja. 1902 májusában a Soroksári úti FTC-pályán játszották a BAK-Törekvés másodosztályú mérkőzést. Dávid összefutott az ellenfél kapusával, a támadó hasfalát olyan erős ütés érte, hogy másnap belehalt sérülésébe. Az esetből per lett, mivel az elhunyt labdarúgó szülei emberölés ügyében feljelentést tettek. A nyomozást azonban megszüntették, mivel "a football játékos mindig ki van téve annak, hogy egy gyakorlatlan vagy akár a legjobb játszótársnak helytelenül irányított rúgása nem a labdát, hanem az ő bokáját vagy egyik testrészét éri, (Éígy) mindennapi dolog, hogy a football-versenyeknek súlyos sebesültjei vannak. Mindegyikük tudja, hogy játék közben minek van kitéve. Amikor közös egyetértéssel mégis játszanak, életüket és testi épségüket szolgáltatják ki egymás feltételezett ügyességének és nyugodtságának. Ezen a ponton megszűnik az élet és testi épség büntetőjogi védelme." Az ügyben hozott precedensértékű kúriai döntés kimondta, hogy "a futball olyan játék, amelynek űzői az abból eredő baleseteket saját maguknak tulajdonítsák".

Dávid Vilmost sokan követték. Stiller Gyula, a MAC labdarúgója 1913-ban egy élvonalbeli találkozón szerzett gerincsérülésébe halt bele. 1922-ben a tizenkilenc éves szombathelyi Hufnagel Lajos lábát amputálni kellett sportsérülés miatt. Komplikációk léptek fel, végül mellhártyagyulladásban hunyt el a futballista, hatezren kísérték utolsó útjára. 1925-ben a 18 éves fehérvári kapus, Vanek László végzetét egy veserúgás okozta, egy cinkotai labdarúgó pedig májsérülésébe halt bele. Egy 1923-as Zugló-MTK mérkőzésen a hazaiak kapusa szerzett súlyos sérülést, úgy tűnt, felépül, de fél évvel az eset után hashártyagyulladás vitte el. Özvegye százmillió koronás kártérítési pert indított, a bíróság csak hat év elteltével mondta ki, hogy az MTK játékosa nem tehető felelőssé a hálóőr haláláért. Annak ellenére, hogy az 1930-as években is több labdarúgó halt bele pályán szerzett sérüléseibe, igazat kell adnunk annak a sebészprofesszornak, aki egy 1925-ös egyetemi előadásán kijelentette: "Uraim, a sebészet, különösen az utóbbi időben, nagyon sokat köszönhet a futballnak."

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.