Egotrip

A én házam kinek a vára? Az ingatlanadóról Mostantól nemcsak a jövedelmünket, a fogyasztásunkat, a kamatunkat és ki tudja, még minket adóztatja az állam, hanem a lakásunkat is. Amennyiben az internetes lakossági fórumok híven reprezentálják az emberek véleményét, megállapítható: azt talán jogosnak is találják, hogy azokat a gazdagokat megsarcolják, akik (nyilván) nem törvényes eszközökkel szerezték luxusingatlanjaikat, azt viszont nem tudják mire vélni, hogy nekik maguknak is adót kell fizetniük. Tényleg szükség van erre az új bevételi forrásra? Vagy csak a Pénzügyminisztérium újabb sátáni ötletéről van szó?

Õszi versenyek 1. (foci) Aztán majd csak jön egy vacak hétköznap, egyáltalán nem valami verőfényes, sugárzó micsoda, hanem mondjuk egy homályos, nyirkos délelőtt (mondjuk egy Zete-Csaba fakó ideje), és akkor ahogy lehajolok, hogy megtapogassam a cipőm talpát, mert mintha álnokul átázott volna - pocsolya, sár és köd -, akkor anélkül, hogy ezt külön akarnám, megint érzem majd azt a gazdagságot, fényt és meleget, ami helyén most ez a piti sivatag van. (Esterházy Péter)

"Volt egy kapus Angliában, akit úgy hívtak, hogy Robinson." (Régi idők focija) A szociálpszichológia vizsgálatai az utóbbi évtizedekben bebizonyították, hogy a nyilvános térben nincs olyan apró - szándékos vagy önkéntelen - mozdulatunk, amelyben ne tükröződne a világhoz és embertársainkhoz fűződő viszonyunk. Bár a tudósok a leghétköznapibb cselekményektől a legösszetettebb ünnepi rítusokig az élet csaknem minden területét átfésülték, néhol még ma is találhatunk relatíve fehér foltokat.

Megejtő az az őszinteség, amely a múlt héten beterjesztett közpénzügyi törvénycsomagból sugárzik. Annak talpazatát ugyanis az Alkotmány új passzusa adja, amely előírná, hogy az Országgyűlés és a kormány csak az állami költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül gyakorolhatja hatásköreit. A rendszerváltozás utáni ötödik ciklusban ezzel közhírré tétetik: a magyar politikai osztályban nincs meg a kellő önuralom ahhoz, hogy éves költségvetési törvényeit felelősen, a következő ciklusokra, sőt a későbbi nemzedékekre is tekintettel alkossa meg és hajtsa végre.

Magánúton Magánutazóként a Szovjetunióban K. úgy érezte, elvarázsolt világba érkezett. Másodunokatestvére, Maja, és Maja férje, Tolja a Lomonoszov Egyetemen dolgozott, matematikát, fizikát oktattak. Az egyetemről hazafelé jövet Tolja könyveket vásárolt, főként orosz klasszikusokat. Egyik nap Nyikolaj Leszkov összegyűjtött műveit vette meg, tíz-egynéhány kötetben, magyar pénzben fillérekért.

Szépítés és csúfítás A nyelvészt elsősorban a nyelv érdekli, és nem az, hogy ártanak vagy használnak vele (és még kevésbé az, hogy mit gondolnak róla). Az ember megfigyel egy jelenséget, például a magyar -ít képző viselkedését. Mint mikroszkóp alatt a papucsállatkák, úgy kezdenek nyüzsögni a problémák, ha jól odanézünk.

Kivétel erősíti Ezt sokáig a világ legidétlenebb mondásának tartottam. Már az általános iskolában megtanultam utálni, például amikor a földrajztanárom azt mondta egy jól sikerült feleletem után, hogy "most kivételesen megtanultad", és ez csak erősítette számára azt a szabályt, hogy én nem tanulok.

Izmos zsidók 2. A Makkabi Brno A Hakoah Wien történelmi sikert ért el azzal, hogy 1924-ben megnyerte az első osztrák profi labdarúgó-bajnokságot: Európában máig a bécsi az egyetlen, bajnoki aranyat szerzett cionista futballcsapat.

(A távolságot mint üveggolyót... 6. - ...újra a levegőben)

Meghalni tiszavirágélet

Kertek alatt (depresszív gyakorlat) szorongásaira csakis az állatkertben lelt írt "ha már mindenáron kert, akkor sírkert legyen" (Bán Zoltán András) mindegy nekünk sörkert vagy sírkert (K. Dezső)

Rokonok K.-nak a világon mindenütt éltek rokonai, csak éppen Magyarországon nem. Unokatestvérei 1956-ban kimentek Amerikába, Kanadába, utóbb az édesanyja is kivándorolt, feleségétől elvált, gyerekeik nem voltak. Mint egy múzeumőr járt fel-alá a rámaradt, könyvekkel és képekkel teli, tágas lakásban.

Farok és kutya Vagy lekvár és nagymama - kinek mi érzékelteti jobban, hogy fölborult a természet rendje: a farok csóválja a kutyát, a lekvár teszi el a nagymamát. Nekem legalábbis az a kényszerképzetem támadt, hogy parlamenti képviselőink kezét a Mol-vezetés irányította az igen gombra a lex Molként becézett - a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló - törvény végszavazásakor. Rég nem volt (ha volt egyáltalán) ekkora egység a magyar Országgyűlésben: csupán négy képviselő nyomott nemet, és három tartózkodott.

Áraink az áfát tartalmazzák Õszintén megmondom, a szórenddel kevesebbet foglalkozom, mint kellene. Például ezt írja levelében Szabolcs barátom: "Alapszabály (volt) a magyarban, hogy mindig a hangsúlyos elem áll elöl a mondatban. Manapság, gyanítom, angol hatásra, ez legalábbis inog: The question IS... A kérdés AZ... Hogy Petőfivel jöjjek: Rabok legyünk, vagy szabadok: a kérdés AZ? Ez így átszabja a mondat egész hanglejtését, oda viszi föl a hangsúlyt, ahol le kéne ejteni. Sokszor azonban a mondat értelme is bánja. Egyszer fölhoztam azt a példát neked, hogy (1) Áraink az áfát tartalmazzák. és nem értetted, mi a bajom vele. Szerintem így jobb lenne: (2) Áraink tartalmazzák az áfát. de persze még jobb úgy, hogy (3) Áraink az áfát is tartalmazzák." Végül hozzáteszi: "No, ennyi vaskalapos dohogás mára elég is."