Ara-Kovács Attila: Orient expressz

Orbán tizenöt perce Moszkvában

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. március 7.

Egotrip

A Kremlnek mindig is egyértelmű véleménye volt Orbán Viktorról és a Fideszről: nem vette annyira komolyan, mint a lengyel Kaczynski fivéreket és pártjukat, a PiS-t vagy a román elnököt, Traian Basescut. Inkább ignorálta a magyar politikai jobboldalt, s ezzel Magyarország lekerült az orosz politika térképéről.

A hivatalos nyilatkozatok sorában is mindössze egyetlen komoly bírálat hangzott el a magyar kormánypolitikáról; egy 2011 végén készült külügyminisztériumi jelentés tette szóvá az emberi jogok helyzetének anomáliáit, és foglalkozott a Horthy-rendszer körüli szerecsenmosdatással, miszerint "egyértelmű törekvések mutatkoznak, hogy Magyarországot a hitleri Németország oldalán háborúba vivő Horthy-rezsimet, valamint a 'zsidókérdés végleges megoldásában' aktívan részt vevő magyar fasisztákat rehabilitálják".

Hogy Orbán január 31-i moszkvai villámlátogatása változtat-e a Kreml tartózkodó magatartásán, még korai megmondani. Putyin számára nyilván tehertétel a magyar-orosz kapcsolatok megítélésekor Gyurcsány Ferenccel ápolt személyes jó viszonya. Nehezen felejthetők azok az inzultusok is, amelyek a Fidesz részéről Gyurcsányt épp Oroszország-politikája miatt érték. Mindezek ellensúlyozására a magyar kormánynak ma olyasmit kell ígérnie, amiért korábban Orbán kéjjel harapta volna át bárki torkát.

De mielőtt rátérnénk e külpolitikai és gazdaságpolitikai nyitás valószínűsíthető tétjére, érdemes megnézni, milyen politikai vargabetűk jellemezték a Fidesz viszonyulását Oroszországhoz.

Orbán a miniszterelnöki pozíció várományosaként az orosz kormánypárt szentpétervári kongresszusán, 2009 novemberében úgy próbált tárgyalni Putyinnal, mintha 2002 és 2009 között semmit se tett volna a magyar- orosz kapcsolatok ellehetetlenítéséért. A félórás, semmitmondó eszmecsere Putyinnal egy időre lehűtötte a magyar politikus abbéli ambícióit, hogy ilyesmivel újra próbálkozzon.

A közeledés Moszkvához akkor vált ismét időszerűvé, amikor 2010 végén, 2011 elején Orbán előtt bezárultak a nyugati kapuk. A magyar külügyi stratégák még egy ideig vitatkoztak azon, hogy az új prioritást "keleti nyitásként" emlegessék-e, de később az "elfordulás Európától" fideszes politikája a sokkal kevésbé árulkodó "globális nyitás" munkacímet kapta. Mindez Putyint kevéssé hatotta meg: a magyar kormány gazdaságirányítási kulcspozícióit betöltő politikusok moszkvai kilincselései csak akkor jártak sikerrel, ha szándékaik kifejezetten egybevágtak az orosz érdekekkel (például a Mol-pakett visszavásárlásakor).

Valamelyes enyhülést csak 2012 áprilisa hozott; egészen pontosan Orbán ama, nagy megbotránkozást keltő bejelentése, hogy tudniillik Magyarország kiszáll a Nyugat - és elsősorban az Egyesült Államok - által szorgalmazott Nabucco-projektből, és egyértelműen a Moszkva által finanszírozott Déli Áramlat gázvezetékre fókuszál. Az azóta születő orosz elemzések legtöbbje - nem meglepő módon - kiemeli: Orbán zavaros célokat követő és megbízhatatlan politikus, de ma már többet árt szövetségeseinek, mint amennyit Oroszországnak, így a Kreml szempontjából működése kifejezetten hasznos. Mindazonáltal a magyar-orosz kapcsolatok jövőjét alakító tényezőknek ez csak az egyik eleme. Legalább ennyire fontosak azok az ajánlatok is, melyeket Orbán a múlt héten magával vihetett Moszkvába.

A korábbi agráripari vagy járműipari együttműködés felmelegítése illuzórikus terv, az, hogy a magyar kormány kommunikációiban a vizit kapcsán ez előkerült, nem vall a helyzethez illő komolyságra. Oroszország ma nincs ráutalva olyan ötödrangú, elavult technológiájú közjárművekre, amilyeneket a magyar ipar ma kiajánlani lenne képes, a mezőgazdaságunk pedig képtelen olyan volumenben termelni, hogy az fontos tételnek számítana. A két ország közötti energetikai kapcsolatok kérdése azonban már egészen más kérdés; az egyáltalán nem mondható bagatellnek.

Sokat sejtető az időbeni egybeesés a moszkvai út és a két E.ON-cég megvásárlásának erőltetett menete között. Ez azt valószínűsíti, hogy az E.ON tározókapacitásának, a szó szoros értelmében véve mindenáron elért megszerzésével a kormány nemcsak megkerülhetetlen partnerségre törekszik Moszkvával, de egy olyan pozícióra is, ami függetlenítheti az országot a gyors ütemben kiépülő és ma már prioritásnak számító európai - épp az eddigi orosz függőséget ellensúlyozó - energiarendszertől, az abban megvalósuló közös technológiától. Orbán tehát nem mondott valótlant, amikor arról beszélt, hogy a tározókapacitások megvétele a "függetlenségünk előfeltétele". Azaz energetikai függetlenség az uniótól - ez alighanem zene Putyin fülének.

A tárgyalások másik megkerülhetetlen energetikai eleme a paksi erőműbővítés. A meglevő négy reaktor mellé még két egységrész telepítéséről született döntés 2009 márciusában azzal, hogy tendert írnak ki a beruházásra, melyre öt, nemzetközileg magasan jegyzett amerikai, dél-koreai, francia stb. céget hívnak majd meg. Közöttük volt a Roszatom nevű orosz állami energetikai konzorcium is, mely saját reaktortípusát (VVER-1000) ajánlotta Magyarországnak megvételre. A Roszatom még tavaly, mindenkit megelőzve bejelentette azt is: kész a beruházáshoz szükséges 12,4 milliárd dollárral beszállni a megvalósításba. Lehet, hogy nem is lesz itt semmiféle tender? A moszkvai találkozót követően könnyen megeshet.

Magyarország pedig energetikai szempontból a következő öt évtizedben egyedül Oroszországtól függ majd, végleg lezárva ezzel a Nyugattal szemben viselt függetlenségi háború egy igen fontos fejezetét.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.