A - leendő - Gólokozó megkapta sörét, s ennek örömére felkiáltott: Amióta anya rászokott, nem iszik, csak aranyászokot! A kocsma döbbenten tovább hallgatott. Ám a - majdani - Gólokozó mindenképpen boldoggá akarta tenni őket, és danolt: Ne `gyál annyit, Karcsi, sok ma, / holnap is lesz sarki kocsma, / este bezár holnap kinyit, / úgyis ott hagysz minden kanyit. Mire egy korsó felemelkedett, fogd már be a pofádat. De - nem tudva még, hogy ő a - Gólokozó csak mosolygott a svejcisapkája alatt, svejcisapkás Svejk, a légypiszoknak sem ártott. A dalból kifogyva futballtörténetekkel szórakoztatta a kocsma hallgatag, de már zúgolódó népét. A - majd eljövendő - Gólokozó mindent tudott, ami a fociban történt (értsd: mindent); s nem ám vb-k és Eb-k és BEK-ek és BL-ek eseményeit, góljait, játékosait sorolta, az neki húszforintos kérdés, hogy' hívták a partjelzőt a magyar-svéd (3-3) meccsen (Melyiket? Amelyik az első félidőben a Verseny utca felőli kapunál lengetett?); sorolta az 1983-84-es albán bajnokság végeredményét (1. Labinoti, 2. 17 Nentori, 3. Partizani, 4. Flamurtari - és folytatta volna, ha a kocsma kétségbeesett közönsége nem szakítja félbe), aztán a luxemburgi bajnokságét (1. Avenir, 2. Red Boys, 3. Progres - és folytatta volna, megadva a csapatok gólkülönbségét is, ha svejcisapkáját le nem öntik sörrel), ismertette a Békés megyei bajnokság tabelláját (1. Békéscsabai Agyagipar, 2. Mezőberény, 3. Kondoros - és folytatta volna, ha ki nem dobják a kocsmából). Így már csak magának mondta föl, leporolván és megigazítván svejcisapkáját, egy káromkodás és egy fütyörészés között: 1932. október 16. DVTK-PTK (Pereces) 3-0, félidő 2-0, góllövő Kois, Rácz, Chojka.
A megvilágosodás, hogy ő - a - Gólokozó, Vonyarcvashegyen érte, a Vonyarcvashegy-Kehidakustány (1-1) meccsen. Illetve csak később, amikor továbbment, mendegélt néhány faluval, Türjén (Türje-Nemesapáti 4-2). Itt is, ott is gól született, a - most már bátran kijelenthetjük - Gólokozó próbaképp átugrott Szatmárba (Tunyogmatolcs-Tyukod 1-1), onnan Fejérbe (Előszállás-Pálhalma 1-2), végül Zemplénbe (Kenézlő-Tolcsva 1-10). És ahol járt, góllal járt. És sohasem tudta, melyik csapat a gólszerző, a hazai vagy a vendég.
És az se tűnt fel neki, immár természetes volt, hogy Jász-Nagykun-Szolnokból (Tiszatenyő-Örményes 3-0) Győr-Moson-Sopronban terem (Ásványráró-Győrladamér 2-2), innen Csongrádba (Szentmihály-Ásotthalom 1-6), mindenütt gólt és gólörömöt okozva. A Gólokozó elégedetten nézett körbe a pályán, a szurkolókon: Boldogok vagytok? De ők nem hallották meg, nem is látták, mert csak a - mindig más és más színű - svejcisapka lebegett vala a pályák fölött. A Gólokozó, s véle a - többnyire kockás - inge, a - gyakorta szétnyílt - slicce, svejcisapkáig érő mosolya, az összes adomája és futballadata eltűnt, csak a - többnyire mályvaszín - svejcisapka járta be az országot és a világsajtót. Először ufóra gyanakodtak, fölszálltak a NATO vadászgépei, és egyszer Baranyában (Palotabozsok-Villány 1-1) majdnem el is fogták, de a mályvaszín svejcisapka eltűnt a radarok képernyőjéről, hogy legközelebb Bács-Kiskunban okozzon - ha nem is osztatlan - gólörömöt (Tiszaalpár-Csólyospálos 2-5). A Pentagon és a Microsoft hosszú hónapok munkájával fölfedezte az összefüggést a svejcisapka megjelenése és a magyar megyei bajnokságok között. A futballvilág megbolydult: egy-egy sorsdöntő meccs, Bajnokok Ligája, világbajnokság, Afrika Kupa előtt svejcisapka-kommandók lepték el az országot Tiszabecstől (Tiszabecs-Nagyecsed 2-0) Rábafüzesig (Rábafüzes-Farkasfa 4-1), hogy elfogják a Gólokozó Mályvaszín Svejcisapkát (GMS), segítené győzelemhez csapatukat. Ám a Gólokozót nem érdekelte a BL, a vb, de még a magyar NB I sem - adataikat ismerte, az összest, ám ő csak falusi futballpályák fölött mutatkozott. Az eredmény nem számított, sőt, soha nem tudta, éppen kinek fog (gól)örömet okozni. A gól független volt tőle, sőt, a játéktól is, tette hozzá. A bíró ott fúj, ahol akar. És mint aki jól végezte a tizenegyest, tovalebegett Tolnába (Tengelic-Szedres 1-1).
A világon tombolt a svejcisapka-őrület, minden szurkoló s a gyerekeik is svejcisapkát hordtak. A nők svejcisapkát horgoltak a csecsemőknek, virágzott a svejcisapkaipar. Újjáéledt a Hazai Fésűsfonó, a Kőbányai Textiles. És új vallás terjedt: először csak az öltözőkben alakítottak kis fülkét a svejcisapkának, s gyújtottak gyertyát meccs előtt (ez volt a taktikai értekezlet). Másutt éjfélkor kivonultak a kezdőkörbe, letettek egy svejcisapkát a kezdőpontra és körültáncolták. Megtörtént, hogy a tizenegyest rúgó játékos előkapott gatyájából egy svejcisapkát, ledobta a tizenegyespontra és úgy futott neki a labdának (Erdőkertes-Göd 0-0).
Svejcisapkát tettek az útszéli keresztekre, bádogkrisztusokra. Ezt már a Vatikán se tűrhette, kiátkozta a svejcisapkásokat, először a Svájci Testőrséget menesztette. Svájc sürgősen nevet változtatott.
A nagy őrületben senki sem vette észre, hogy a svejcisapka s véle a Gólokozó eltűnt. Utoljára a Tinnye-Solymár (1-0) meccsen látták. A mályvaszín svejcisapkával eltűntek a gólok is (Alsóvadász-Sajóbábony 0-0, Tiszakeszi-Tiszapalkonya 0-0, Mende-Péteri 0-0). Az emberek ültek a kocsmákban, nem jártak meccsre. A meccsek elmaradtak, a pályákat felverte a gaz. Megszűntek a pályák, megszűntek a falvak. A városokban telt házak előtt vetítették a Gólokozó I., II., III., IV., avagy a Mályvaszín svejcisapka visszatér című filmeket. És pattogatott kukoricát ropogtattak a gólokhoz, nem köpködtek szotyit. A falvakból csak a kocsmák maradtak, ott ittak, akik még ott maradtak, nézték az ajtót, várták, egyszer belép a Gólokozó, és megkérdezi: Boldogok vagytok? Vagy legalább azt: Van sörük?
Vagy a svejcisapka tűnne föl, az se baj, ha nem a mályvaszín.
Boldogok vagytok?
