Farkas Katalin: Filofaxni (A Zénón

paradoxon)

  • 1999. június 3.

Egotrip

Nem tudom, megírta-e már valaki a busz után szaladás lélektanát. Akérdés összetett, és mindenekelőtt nem árt néhány alapesetet megkülönböztetnünk. Először is egészen más busz után szaladni idegen terepen, mint hazai pályán. Tegyük fel például, hogy az embert balsorsa csak tízévenként egyszer veti a Haller utca környékére, ahol egy öt éve elmulasztott adóbevallás kellemetlen következményeivel kell szembenéznie. Dolga végeztével a Haller utcáról a Soroksári útra fordulva, egy BKV-jármű barátságos kék körvonalait pillantja meg; egy távolabbi pillantás előre, és a buszmegállóban álldogáló, reményvesztett várakozók kis csoportjának képe villan szemébe. Ilyenkor mindent egy lapra tesz fel: mindegy, hova megy a busz, még azt sem tudja, megáll-e abban a megállóban, de egy hirtelen impulzusnak engedve rohanni kezd, és csak a busz hátsó lépcsőjén zihálva jön rá,hogy pont az ellenkező irányba akart menni.

Nem tudom, megírta-e már valaki a busz után szaladás lélektanát. Akérdés összetett, és mindenekelőtt nem árt néhány alapesetet megkülönböztetnünk. Először is egészen más busz után szaladni idegen terepen, mint hazai pályán. Tegyük fel például, hogy az embert balsorsa csak tízévenként egyszer veti a Haller utca környékére, ahol egy öt éve elmulasztott adóbevallás kellemetlen következményeivel kell szembenéznie. Dolga végeztével a Haller utcáról a Soroksári útra fordulva, egy BKV-jármű barátságos kék körvonalait pillantja meg; egy távolabbi pillantás előre, és a buszmegállóban álldogáló, reményvesztett várakozók kis csoportjának képe villan szemébe. Ilyenkor mindent egy lapra tesz fel: mindegy, hova megy a busz, még azt sem tudja, megáll-e abban a megállóban, de egy hirtelen impulzusnak engedve rohanni kezd, és csak a busz hátsó lépcsőjén zihálva jön rá,hogy pont az ellenkező irányba akart menni.

A hazai pálya, mint említettem, egészen más, itt ugyanis segítségünkre szegődik az emberi tudás alapja, a tapasztalat. Új környékre költözve először még engedünk az idegen terepre jellemző fejetlen rohanásnak; ezt azonban hamarosan felváltja a józan mérlegelés. Számos kudarc és alkalmankénti sikerek után rájövünk, mikor érdemes egyáltalán futásnak eredni. Ezt a körülményt természetesen számos tényező befolyásolja: a napszak, a forgalom, a piros lámpák és a többi. Mindezek figyelembevételével bizonyos idő után egészen részletes - neurózisunk és TTK-s végzettségünk függvényében számszerűsíthető - elméletet dolgozhatunk ki a busz után szaladás várható hasznosságáról.

Legnagyobb sikereim közé a londoni Battersea Bridge és a Victoria pályaudvar között közlekedő 239-es viszonylattal kapcsolatos elméletet sorolom. Két hónap után egészen pontosan tudtam, hogy a nap mely órájában milyen esélyeim vannak arra, hogy a rakparti kocsisorban araszolgató 239-est lefussam. Hozzá kell tenni, hogy a 239-es a londoni tömegközlekedés mostohagyermeke; megállói rendszerint kihaltak, így ha nem érünk idejében a busz előtt a megállóhoz, és lengetjük meg karunkat felszállási szándékunkat jelezve, a busz elegánsan elsuhan az orrunk előtt. Egy korai buszmegálló-szakértő, az eleai Zénón az időszámításunk előtti ötödik században érdekes észrevételeket tett e tárgyban. ´ ugyan Akhilleusz és a teknősbéka összefüggésében állt elő érvével, de a lényeg nyilvánvalóan ugyanaz. Tegyük fel, hogy a 239-es mintegy húsz méterrel előttünk, lépésben és egyenletesen halad. Zénón szerint bármilyen gyorsan is futok, soha nem fogom beérni a buszt. Ahhoz ugyanis, hogy elérjem, először is arra a pontra kell eljutnom, ahol a busz éppen most van. Ez nyilván némi időt vesz igénybe, csakhogy ezalatt a 239-es újabb előnyre tesz szert. A következő feladat tehát az új pont elérése, ahova a 239-es eljutott. Mialatt ez sikerül, a 239-es ismét megtesz valamekkora távolságot. Bármilyen kevés is legyen köztünk a távolság, időre van szükségem, hogy a távolságot megtegyem, és ezalatt a 239-es ismét előbbre jut. Ha tehát feltesszük (és az érv kedvéért miért ne tennénk), hogy a 239-es nem áll meg, akkor soha nem fogom elérni: az alatt az idő alatt ugyanis, amíg leküzdöm a közöttünk levő előző távolságot, a busz már ismét előttem fog járni.

A filozófiai tanulmányok értelme többek között az, hogy a valóságról alkotott merőben szokatlan elképzelésekkel ismertetnek meg minket. Ezen írások célja az lesz, hogy mindebből ízelítőt nyújtsanak az olvasónak. A fenti érvet általában paradoxonnak tekintik, mert látszólag elfogadható érveléssel nyilvánvalóan hamis konklúzióhoz vezet; a feladat ilyenkor az érvben a hiba megtalálása. Zénón maga azonban állítólag másképp látta a dolgot: szerinte a gondolatmenet igenis azt bizonyította, hogy Akhilleusz soha nem éri utol a teknősbékát, én soha nem érem utol a 239-es buszt, és Deutsch Tamás soha nem éri utol Kovács Attilát. Mindebből pedig az következik, hogy a mozgás általában lehetetlen. Ha már londoni példát hoztunk, érdemes odafigyelni arra, amit a hagyományokra (és a mozdulatlanságra) támaszkodó angol kultúra a buszkérdésben letett az emberiség asztalára. Meg nem erősített szóbeli közlés szerint létezik egy angol közmondás, amely azt mondja: soha ne fuss egy busz vagy egy nő után: mindig jön utána másik.

Hozzátenném, ugyanez a férfiakra is igaz.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."