áfa + halál
A késő őszi délután langyos verőfénye hangulatában kivált alkalmas a temetkezésre, mert mindez játszi szinkronban a természet elmúlás-imitációjával. A szél is megfáradtan jár, komolyabb turbulenciára már nem képes a sírköveken, s a taigetoszi szelídséggel aláhulló falevelek mintha a húslevesből kinyert, telített sókoncentrációjú könnycseppek ikerpárjai volnának; mindkettőt elnyeli majd a föld vagy a 40 százalék pamut-, 60 százalék akrilanyagból megszőtt sötét garbó, vagy egyszerűen csak maga a temetői komposztáló, amelyből újabb és újabb energiák szabadulnak el, s a napszállta után felfűtik a temetkezési vállalkozó hálószobáját vagy a hullacentrum diszpécserközpontját, ahol kicsit mindig édeskés a levegő, mintha a cukros bácsi szelleme szuszogna a pisaira beállított irathalmok között.
Most gyengéden ölelj át, és nézz a zsebembe, ott a halotti bizonyítvány, tele jó jegyekkel, feltámadásból ötös, tetszhalottból közepes, öltöztethetőségből négyes, bomláskészségből jeles. De akkor üt az óra, a hulladiszpécser int, maga jön, kedvesem, válasszon magának halottat, és ha megvan, mindjárt mondhatja is, milyen temetést akar. Mélyásás talán? (Miért, hogy ne hallatszon ki semmi?) Á, kérem, ez rutinkérdés, különben se akadályozzon a munkámban, önnek megvan a maga gyásza, nekem meg a munkám, és nem állíthatom, hogy ez mindig kompatibilis. Nem elég nekem, hogy holnap vizsgázok a relativitáselméletből? Tudja, ez a pálya megeszi az embert. Állandóan a kipurcanás jegyzőkönyvei között, az élet végességének tudománytalan értelmetlensége mellett képeznem kell magam. Különben elfásulok, mint egy dögnehéz, humuszba döfött karalábé. De miket is beszélek, nem baj, törölgesse csak a könnyeit. Milyen zsebkendőt használ? Na de ne basszus, mindjárt itt az ebédidő. Szóval, milyen anyagú koporsó?, milyen díszítés?, a hulla hossza?, súlya?, ezek mind mérlegelendők. Szóval nem tudja, hogy milyen súlyú volt az elhunyt. Kérem szépen, nem mindegy, hogy ön a rák előtti vagy utáni súlyt mondja be, ugye. Tessék vélem együttműködni, különben a jövő hónapban sem temetjük el, márpedig ez így fungálna. Van önnek vállalkozása? Le tudja-e írni a temetkezési áfát? Ja, persze, csak ha a saját temetése, mondjuk mint előadó-művészeti szolgáltatás. Egyébként felhívnám a figyelmét a minimális borravalóra; majd egy kis borítékban csúsztassa a sírásók zsebébe; ne ragassza le, az bizalmatlanság. Márpedig egy temetés csakis a kölcsönös bizalmon épülhet, ugye. És mit gondol, körülbelül hányan lesznek, nem szeretnénk a két menetet ütköztetni, ilyenkor összekeverednek az emberek, de talán mindegy is, kitől búcsúzunk, az a lényeg, hogy meghalt. Vagy nem? Kérem szépen, tessék egy kicsit hátrébb húzni a széket, ha elered a könnye, összemossa nekem az aktákat, a francnak van kedve újramásolni őket, amúgy is olyan hiábavaló. És ha szabad kérdeznem, melyik vallás által juttassuk át a megboldogultat a túlvilágra? Halk szavú papot akar és bariton kántort?; nem, a basszust nem ajánlanám. Kérem szépen, ez szolgáltatás, és tessék igénybe venni, és tessék úgy viselkedni, ahogy minden más szolgáltatásnál szokott. Most képzelje el, ha magának kellene még a gödröt is kiásni. Nem azért, nincs magasan a talajvíz, de biztosan ismeri a mondást, aki másnak vermet ás. És most ne higgye, hogy rosszindulatú vagyok, az időjárást nem tudjuk befolyásolni, de felhívom a figyelmét, ha nem akar elázni, hozzon magával esernyőt, feketét, és lehetőleg ne félautomatát, az csattog, kérem, és szentségtelen; a múltkor is berepült a sírba, öt percig tartott kiemelni onnan, persze, az mélyásás volt. Most nézzük, kérem, a keresztet. A fényképeken jól látszanak a keresztmotívumok, a számozás alapján összevetheti az árlistával, az áraink az áfát tartalmazzák. Ja, hogy az államnak is leessen még valami utoljára. Legyen nyugodt, jó helyre kerül! Nem a halott, az áfa. Vagyis a halott is. Ön most meg van rendülve, kérem, de azért gondoljon bele, hogy ha én is megrendülnék minden kedves ügyféllel együtt, hová vezetne az az ügymenet. Ezért engem ne hibáztasson, én csak a munkámat végzem. Különben is, ha nem tetszik, vigye másik temetőbe! Látom, maga még nem temetett. Nem olyan nagy dolog ez, kérem, a halál mindennapos esemény. Nehogy azt gondolja, csak ön jár így, hja, különben üres lenne a temető, termeszthetnénk rajta uborkát vagy karfiolt. Nehogy azt higgye, hogy morbid vagyok! Egyébként nagy családja van? Már csak azért, mert adnék önnek egy törzsvásárlókártyát, csak bemutatja legközelebb, és öt százalék kedvezményt kap. Tessék kérem üzleti alapon gondolkodni. Húsz temetés után egyet ingyen adunk. Persze megtehetjük, jól megy a bolt, tutira megyünk, és nem vagyunk válogatósak, öreg, fiatal, nálunk egyre megy, a lényeg, hogy meg legyen elégedve a szolgáltatással. Akkor most itt tessék aláírni. A végösszeg szintúgy tartalmazza az áfát. És ezt még tessék elolvasni. "Bizományba nem temetünk. A pénztelőre kérjük, a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el." Stimt? Jól van. Tessék kifújni az orrát, és a temető területén kívül befejezni a zokogást. Mi adunk magunkra, ügyelni kell a jó hangulatra. Akkor szerdán várjuk a kettes ravatalozónál. Ne felejtse, ketteske!
...és felzúgnak a pap szavai, mintha a súlytalanság állapotában válogatná Hamupipőke a borsót, és felzúg a ravatalozó kocsi elektromotorja, és Csipkerózsika elindul utolsó útjára, a szedd magad mozgalom utolsó mázsa megrágott almacsutkájával, kiköpött úgy, mintha a Herceg tényszerűen ott várakozna lélegzet-visszafojtva az urnahegesztő műhely oxigénpalackjai mögött.
