Rév István: Retrospektív

  • 1996. november 21.

Egotrip

Csikesz Józsefné elvtársnő: "... Először volt egy olyan javaslat, hogy az ellenforradalmárokat ki kell szedni a díszsírhelyekről, ezt megtárgyalta egy bizottság, és úgy döntött, hogy ez egy kellemetlen dolog, és nagyon felkavarná az embereket. Törvény van arra, halottakat sírból kiszedni csak a hozzátartozó jelenlétében lehet. Képzeljék el az elvtársak, mi lenne abból, ha az ellenforradalmárok hozzátartozóit odalicitálnánk (sic!), és elkezdenénk kiszedegetni a halottakat... A Titkárság a következőképpen döntött: nem kell kiszedni az ellenforradalmárokat, hanem élő sövénnyel körül kell keríteni azt a parcellát, ahol fekszenek (közbekiáltások: ezzel csak még inkább kiemeljük őket). A mi elvtársainkat viszont ki kell szedni jelenlegi helyükről, egy hősi emlékművet kell felállítani nekik egy másik helyen, és oda kell őket rakni." A Budapesti Pártbizottság 1957. október 7-i titkári értekezletén tárgyalt, díszkertészeti megoldás ötlete az MSZMP titkárságának augusztus 9-i ülésén került először megfelelő magas fórumon javaslatba. A nemrégiben elhunyt Kállai Gyula volt miniszterelnök és a Hazafias Népfront egykori főtitkára a következő problémával állt elő: "A javaslat második része azzal foglalkozik, hogy a Kossuth-mauzóleum környékén temették el a forradalmárokat és ellenforradalmárokat - talán kicsit össze is vannak keverve. Itt az elvtársak olyan javaslatot tesznek, hogy a népi demokrácia védelmében elesett elvtársak tetemét másik helyre kell átvinni. Nem fordítva kellene ezt csinálni?... én csak felvetem, hogy nem volna-e helyesebb megoldás, ha ezeket helyeznénk át egy másik parcellába?" Erre a logikusnak hangzó javaslatra, amely fején látszott találni a szöget, Kiss Károly elvtárs, aki a kaptafától emelkedett a titkári pozícióba, a következő ellenérvet szegezte szembe: "Nagyon gondosan megvizsgálta ezt a kérdést a bizottság. A helyszínen az ottani vezető elvtársakat, a temető igazgatóját is bevontuk ebbe a munkába. Még frissek a sebek, elvtársak. Itt vannak mindenféle halottak; utcán elesett gyermekek, járókelők, többségükben ezek vannak itt - és a mi halottaink. Ezeknek a kiemelése sokkal egyszerűbb, ezek utóbb lettek ide temetve. Azt hiszem, nincs arra szükség, hogy sok száz munkáscsaládot most ezzel zavarjunk. Feleslegesnek tartom. A tervezet szerint az emlékmű köré zöld sövényt ültetnek, és ez egy kicsit elválasztja ezt a részt a mi nagy halottainktól." A titkárság gyanútlan tagjai nem tudhatták, hogy az élet és dr. Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke már kész helyzet elé állították őket. Dr. Pongrácz június 27-én kelt levelében arról tájékoztatta a Budapesti Intézőbizottság titkárát, hogy "(Az) ellenforradalmi harcok alatt elesettek jelenlegi parcelláját egyelőre meghagyva, azt magas élő sövénnyel kerítettem el". Dr. Pongrácz nem húzta az időt. A Budapesti Intézőbizottság csak egy nappal előbb, június 26-án küldött ki bizottságot "az ellenforradalom alatt elesettek sírjainak rendezésére". A bizottság arra a talányos kérdésre is választ talált, miképpen fekhetnek egymás mellett a szemben állók. "Az 1956. november 1-jén a Fővárosi Tanácsnál működő forradalmi bizottság utasítást adott arra, hogy az események során elesetteknek a Kossuth-mauzóleumnál kell díszsírhelyet biztosítani. A Fővárosi Tanácsnál lévő kommunistáknak (akiknek még erre is volt érkezésük - R. I.) sikerült azonban elérni, hogy ne a párt nagy halottainak közvetlen közelében, hanem a 11. sz. parcellába - ami azonban még díszsírhelynek számít - temessenek." A vizsgálatból tehát egyértelműen megállapítható, ha nincs a kommunisták ébersége, akkor az ellenforradalmárok a kommunista párt nagy halottainak közvetlen közelébe temetik azokat, akik a jelentés megállapítása szerint "fegyverrel a kezükben harcoltak Népköztársaságunk ellen".

Csikesz Józsefné elvtársnő: "... Először volt egy olyan javaslat, hogy az ellenforradalmárokat ki kell szedni a díszsírhelyekről, ezt megtárgyalta egy bizottság, és úgy döntött, hogy ez egy kellemetlen dolog, és nagyon felkavarná az embereket. Törvény van arra, halottakat sírból kiszedni csak a hozzátartozó jelenlétében lehet. Képzeljék el az elvtársak, mi lenne abból, ha az ellenforradalmárok hozzátartozóit odalicitálnánk (sic!), és elkezdenénk kiszedegetni a halottakat... A Titkárság a következőképpen döntött: nem kell kiszedni az ellenforradalmárokat, hanem élő sövénnyel körül kell keríteni azt a parcellát, ahol fekszenek (közbekiáltások: ezzel csak még inkább kiemeljük őket). A mi elvtársainkat viszont ki kell szedni jelenlegi helyükről, egy hősi emlékművet kell felállítani nekik egy másik helyen, és oda kell őket rakni." A Budapesti Pártbizottság 1957. október 7-i titkári értekezletén tárgyalt, díszkertészeti megoldás ötlete az MSZMP titkárságának augusztus 9-i ülésén került először megfelelő magas fórumon javaslatba. A nemrégiben elhunyt Kállai Gyula volt miniszterelnök és a Hazafias Népfront egykori főtitkára a következő problémával állt elő: "A javaslat második része azzal foglalkozik, hogy a Kossuth-mauzóleum környékén temették el a forradalmárokat és ellenforradalmárokat - talán kicsit össze is vannak keverve. Itt az elvtársak olyan javaslatot tesznek, hogy a népi demokrácia védelmében elesett elvtársak tetemét másik helyre kell átvinni. Nem fordítva kellene ezt csinálni?... én csak felvetem, hogy nem volna-e helyesebb megoldás, ha ezeket helyeznénk át egy másik parcellába?" Erre a logikusnak hangzó javaslatra, amely fején látszott találni a szöget, Kiss Károly elvtárs, aki a kaptafától emelkedett a titkári pozícióba, a következő ellenérvet szegezte szembe: "Nagyon gondosan megvizsgálta ezt a kérdést a bizottság. A helyszínen az ottani vezető elvtársakat, a temető igazgatóját is bevontuk ebbe a munkába. Még frissek a sebek, elvtársak. Itt vannak mindenféle halottak; utcán elesett gyermekek, járókelők, többségükben ezek vannak itt - és a mi halottaink. Ezeknek a kiemelése sokkal egyszerűbb, ezek utóbb lettek ide temetve. Azt hiszem, nincs arra szükség, hogy sok száz munkáscsaládot most ezzel zavarjunk. Feleslegesnek tartom. A tervezet szerint az emlékmű köré zöld sövényt ültetnek, és ez egy kicsit elválasztja ezt a részt a mi nagy halottainktól." A titkárság gyanútlan tagjai nem tudhatták, hogy az élet és dr. Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke már kész helyzet elé állították őket. Dr. Pongrácz június 27-én kelt levelében arról tájékoztatta a Budapesti Intézőbizottság titkárát, hogy "(Az) ellenforradalmi harcok alatt elesettek jelenlegi parcelláját egyelőre meghagyva, azt magas élő sövénnyel kerítettem el". Dr. Pongrácz nem húzta az időt. A Budapesti Intézőbizottság csak egy nappal előbb, június 26-án küldött ki bizottságot "az ellenforradalom alatt elesettek sírjainak rendezésére". A bizottság arra a talányos kérdésre is választ talált, miképpen fekhetnek egymás mellett a szemben állók. "Az 1956. november 1-jén a Fővárosi Tanácsnál működő forradalmi bizottság utasítást adott arra, hogy az események során elesetteknek a Kossuth-mauzóleumnál kell díszsírhelyet biztosítani. A Fővárosi Tanácsnál lévő kommunistáknak (akiknek még erre is volt érkezésük - R. I.) sikerült azonban elérni, hogy ne a párt nagy halottainak közvetlen közelében, hanem a 11. sz. parcellába - ami azonban még díszsírhelynek számít - temessenek." A vizsgálatból tehát egyértelműen megállapítható, ha nincs a kommunisták ébersége, akkor az ellenforradalmárok a kommunista párt nagy halottainak közvetlen közelébe temetik azokat, akik a jelentés megállapítása szerint "fegyverrel a kezükben harcoltak Népköztársaságunk ellen".

Ha valaki azt gondolná, hogy az MSZMP Kegyeleti Bizottságának - melynek élén hosszú évtizedekig Szerémi Sándor, a Magyar Sakk Szövetség elnöke, s ebbeni minőségében Kádár János bizalmasa állt - megoldása egyedi invencióról tesz tanúbizonyságot, az téved; a díszkertészet nem ismer határokat. Az 1976. június 25-i radomi munkásfelkelés emlékműve is az ellenforradalmároknál jól bevált dekoratív konstrukció sorsára jutott. A Szolidaritás szakszervezet megalakulása után a radomiak elhatározták, hogy emlékművet állítanak a felkelés során tisztázatlan körülmények között meghalt két áldozat és a több száz sebesült emlékének. Megfelelő előrelátás hiányában az avatás dátumának 1982. június 25-ét választották, nem gondolva előre arra, hogy a szükségállapot körülményei között bajos lehet megfelelő körülményeket teremteni a szobor felavatásához. Megbízták tehát Bronislaw Kubicát az emlékmű elkészítésével, de addig is, 1981. június 25-én, a felkelés ötödik évfordulóján elhelyezték az alapkövet, egy tekintélyes méretű rusztikus szikladarabot. A dolog azután ennyiben is maradt. A nekibuzdulást a szükségállapot bevezetése követte, és hogy ne izgassák feleslegesen az amúgy is izgékony radomi lakosokat, a radomi tanács takaros élő sövénnyel kerítette körül a követ, amelynek már nem volt érkezése három próteuszi figurába szökkeni, amelyek 1956-ot (Poznant), 1970-t (a tengermelléki városokat) és 1976-ot (Radomot) szimbolizálták volna. A bokrok meg csak növekedtek, azután 1991. június 4-én a pápa is Radomba vetődött, az ő látogatásáról is meg kellett valamiképpen emlékezni, helyet kellett csinálni egy újabb szikladarabnak, így a bokrok mögött a munkásfelkelés félbehagyott emlékműve is hátrább került. Valakinek az is eszébe jutott, hogy a bokrok meg az alapkő együtt nemcsak a munkásokra, de a szükségállapotra is emlékeztetnek. Így az élő sövény, túlnőve saját lehetőségein, önnönmaga vált emlékművé.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.