Játszottunk egy jót, mondja a győztes csapat edzője a nagyon megnyert meccs után. Játszottunk egy jót, mondja a vesztes, nagyon megvert csapat edzője a meccs után.
Legalább kint voltatok a jó levegőn, mondta nekünk Balogh Józsi bácsi, egyszemélyes szurkolótáborunk, amikor jöttünk lefelé az elveszített meccs után.
Ezt a játékot gólra játsszák, ezen a meccsen az eredmény volt a fontos, nem a mutatott játék, mondja az edző. És ugyanezt mondja egy hét múlva.
Eddigi meccseinken jól játszottunk, mégis kikaptunk. Most rossz játékkal győztünk.
Ezért a játékért is három pontot adnak.
Nem akarjuk eljátszani a szimpatikus vesztes szerepét.
Ha a futball pontozásos sportág lenne, mi nyertünk volna. (De nem az, dadus.)
Akkor most mi van. A szurkoló akkor örül, ha győz a csapata. S ha mindezt rossz játékkal – hát, istenem, akkor nem tapsol, lefújás után siet a villamoshoz, autóhoz. De örül. Belül, nagyon legbelül. S ha a győzelem jó játékkal párosul (még egy páros), gyertek ide!, pacsizik övéivel, szája fülig ér, ölelgeti drukkertársait. Ha rossz játékkal veszít a csapata, beletörődik. De ha jó játékkal?! Dühöng, szidja az égieket, és ilyenkor jön az, hogy igazságtalan játék a futball. Persze hogy az. Miért pont a futball lenne igazságos?
Régi fixa ideám, hogy a (futball)játék célja, a gól tulajdonképpen kívül esik a játékon. Ezt emblematikusan kifejezi az a tény, hogy a játéktéren is kívül – a gól a pályán kívül van. A gólvonal mögé kerül teljes terjedelmében a labda, az a gól, tudjuk. Jellemző, hogy ilyenkor a játék félbeszakad, játékosok örömködnek, eksztázis, a közönség tombol, majd folytatódik a játék. Amely, a gól miatt, állt, szünetelt. A bíró sípol, és kezdődik újra a játék. Micsoda játék volt!, csettintenek a szurkolók egy-egy gólnál (de ha nem gól, akkor is), értik ez alatt a passzokat, ahogy eljutott a labda a kapuhoz, ideális esetben a kapuba. Gólszépségverseny van, szépjáték-verseny nincs (illetve annyiban, hogy egy-egy szép gólnál mintegy beszámítják, hogyan jutott, milyen játékkal a labda a kapuba). Bombagól – az szép játék? Gólnak szép (nagy), de hogy játék lenne?
Persze ezek okoskodások, a szurkolót végül is csak egy érdekli: a győzelem (lásd mint fent). Mondhat bármit, és moroghat a rossz játék miatt – ha győz a csapat, megbocsát. Ha jó játékkal kikapnak, belehaltunk a szépségbe, és belehal ő is (egy napig legalábbis).
Ha a futballt nem gólra játszanák (vagyis hát gólra, de nem a gólok elosztása alapján adnának pontokat – egyáltalán nem adnának pontokat!), kevesebb szurkoló halna meg infarktusban, és ez már elég ok lenne a szabálymódosításhoz. A tét rányomja bélyegét – a tét az eredmény, végső soron a gól. Ezért a góllövő a király, gólkirály, a legjobb, legértékesebb játékos nyeri mindig az aranylabdát (védhet akármilyen zseniálisan Buffon). Persze tét nélkül mondom mindezt, mert pontvadászat, eredménycentrikusság, az van. Egy csúnya gól több, mint a szép játék. A lényeg, hogy begyűjtöttük a három pontot. A többi – a játék maga! – nem számít.
Jellemző, hogy immár három pontot adnak a győzelemért, a játék indulásakor még kettőt. A békés döntetlenek (magyarul bundák) megelőzésére hozták e szabályt, ezt mondják legalábbis. Valójában a győzelem (mely egyenlő a több rúgott góllal) felértékelése ez, a csak a győzelem az elfogadható! csatakiáltással indulás a harcba – mert már harc ez, nem játék, harci játék.
És a játék öröme? A futball celebjei élvezik-e a játékot? Hiszen ez a szakmájuk, a munkájuk, azt pedig… Nekik is lehetnek rossz napjaik. Ám az ő szintjükön olyan nagyon rosszul nem is lehet játszani, nem engedhetik meg maguknak. És ha megy nekik! Nem is ez a lényeg – a szurkolók élvezzék. Hörgött a nép!, mondta Mészáros Bubu (pedig ő kapus volt). Egy biztos: nem a játék öröméért játszanak. A gólért, pontokért. Pénzért. (Na jó, önmaguk szórakoztatására is – ha lehet szórakozni egy bekkel, miért ne.) De a játék öröme máshol van.
A megyei bajnokságokban.
Ha a játék célja a minél több pont, következésképp minél több győzelem, tehát minél több rúgott és minél kevesebb kapott gól, akkor mi örömöt talált a játékban a Lánycsók csapata a 2006–2007-es idényben a Baranya megyei I. osztályban 23–120-as gólkülönbséggel tök utolsóként? Mindössze négy döntetlenre futotta erejükből (és egy pontot még le is vontak tőlük). Vagy a Vaskúti Bácska SE, Bács-Kiskunban a megye II.-ben (a Stadler-Déli csoportban), 1-1 győzelemmel és döntetlennel, 26 vereséggel, 36–154-es gólkülönbséggel? Vagy a Varbó Borsodban, a megye I.-ben, 2 győzelem, 1 döntetlen, 31 vereség, 25–167-es gólkülönbséggel? És se szeri, se száma az ilyen csapatoknak (Réde KSE, Komárom-Eszergom, megye III., 2 győzelem, 26 vereség, 24–171-es gólkülönbség; Tiszaszentimre, Jász-Nagykun, 1 győzelem, 3 döntetlen, 30 vereség, 30 rúgott és 148 kapott gól; Mosonudvar, Győr-Sopron, III. oszt., Északi csoport, 1-1 győzelem és döntetlen, 20 vereség, 12–148). A Budapest bajnokság II. osztályának 2. csoportjában az FC Hungexpo minden meccsén (25) kikapott, gólkülönbsége 30–135. Ugyanígy a Bodrogolaszi KSE, Borsod megye, III. oszt., Zempléni csoport, 21 meccsen nulla pont, 17 rúgott, 129 kapott gól.
Nekik mi volt ebben az öröm? A nagy zakók? A rúgott gólok?
A játék. Lett légyen bármilyen is, a játék.
A Nagyar (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Szamos csoport) az őszi szezon meccsein (13) csak kikapott, gólkülönbsége 8–98. A Trimex (Tiszanagyfalu, Szabolcs csoport) 11 meccsen 4 gól ellenében 93-at kapott. És tavasszal folytatták.
De ne menjünk ilyen messzire. A blasz Veterán II. osztályban K. Dezső csapata bent ragadt a rajtnál, négy meccsen 33 gólt kapott (a Budai 33…), mindössze 4-et rúgott (K. Dezső egy góljával a házi góllövőlistán holtversenyben második). De játszanak. Pedig K. Dezső is megkérdezi magától Mátyásföldön, például az oldalvonal mellett, a zuhogó esőben, csereként, szarrá ázva, hogy akkor most mi ebben a kurva jó? Az, hogy be lehet állni. Futni, azt is lehet. Kopog a stopli a betonon, amikor kimész, és csuromvíz a mez, amikor bejössz. Meleg a zuhany. A büfében van nagy zsíros kenyér. Hát igen, az elő- és utójáték, az fontos, a veteránban. A játék (illúziója) a pályán. Amíg játszhatunk. Egy passz, egy bedobás. Gólok? Egyszer adunk, sokszor kapunk. Eredmény? Az eredmény másodlagos, mondják edzőmeccsek előtt, a játék a lényeg (ezért is szeret K. Dezső edzőmeccsekre járni, tét nélküli meccsekre).
De a legjobb volt gyerekkorában, amikor nem is számolták a gólokat. Elkezdték délután, aztán összeveszett a két csapat, mennyi az eredmény, ezért már nem is számolták.
A gólok nem számítottak. Este lett, besötétedett, már nem is láttak, de játszottak. A gólokat sem látták, egymást is alig. Csak a játék, az rajzolódott ki, gyönyörűen, az iskolaudvaron.
Még ma is játszanak, a veteránban, míg meg nem halnak.
