Sajó László: Öt és feles

Üvegház

Egotrip

Bezárt a Borház (a hajdani nappali menedékhely most KAJA TANYA, s hol konzervdobozból kanalazták a hideg sóletet a csövesek, most NAPI MENÜ FRISSENSÜLTEK KÉSZ­ÉTELEK SZENDVICSEK GRILLCSIRKE SALÁTÁK PALACSINTÁK), nyitva az Üvegház, K. Dezső új törzshelye. Felirat, cégér nincs – a név azért, mert két, utcára néző fala üvegből.

Nézzünk be.

Két sörpad, két talponállópult (az egyik a tévé alatt, a könyöklőn hangszórók, az alsó pulton tippmixújságok, -szelvények, egy sárga toll), négy presszóasztal, székek. A falakon bekeretezett fényképek az Üvegház életéből, lambéria, buszmenetrendek, fent tévé, IKEA-óra, darts, két kis feszület. Kék munkaruhás a tévé előtti sörpadnál ül, tegnap is jól elbeszélgettünk, veled jó beszélgetni, tegeződnek a pultosnővel, törzsvendég. Itt mindenki az. A beszélgetés azt jelenti, a kék munkaruhás beszél. Általában a taxis, ordítva, de most hallgat. (Mikor taxizik, amikor mindig itt van? És iszik. Éjszaka? Rejtély.) A kék munkaruhás örül, hogy beszélhet. Nem nekem való ez a világ, megölöm magam. És nem önsajnálatból mondom. Tudom, sokan csak mondják, de én megteszem. Kimegyek, és megteszem. Az autó alá. A pultosnő a National Geographicot nézi, Oroszlánok a vízilovak ellen, egy szemüveges vendég tippmixel, egy másik (olvasó)szemüveges, K. Dezső is. Az én autóm alá neee! A taxis ordít, kék munkaruhás folytatja, a lányomék svájci hitelesek, nem bírják fizetni, elveszik a lakást. Pultosnő, tovább nézve az állatok háborúját, tízezer családnak veszik el! Szemüveges felnéz a tippmixből, hozzád költöznek, Laci? Tehát (a továbbiakban) Laci, Arany Ászokot iszik, örül, hogy kérdezik. Hova jöjjenek? Én is várom a végrehajtót. Nem is lakás az, raktár, nekem jó. Nem fűtök, fél liter házi pálinka kell, és megindul a cirkuláció. Leszarom a végrehajtót. Az oroszlánok begázolnak a vízbe, a szemüveges abbahagyja az ikszelést, nagy átbaszás volt, akkor mindenre nulla százalék kamat, mindenki rohant, én nem. Gyurcsányék alatt volt, ők tudták, mi lesz, ez lett. A bankok jártak jól, a zsidók. K. Dezső ránéz, nem szól.
A pultosnő bekapcsolódik, ezek meg nem csináltak semmit, csak húzták az időt. A hiteles meg dögöljön meg. Laci iszik a sörből, azt mondja Viktor, szüljél gyereket, a lányom szülne, de hova? Azt tudnak, pofázni, hogy kell a gyerek! Erre a világra? Kijöttem a kórházból, nekimentem megint az alkoholnak, csak nektek mondom. Mintha nem tudnák. Nem mentem be, hívtam a főnökömet, beteg vagyok. A tippmixes kérdez, bár tudja a választ. Holnap bemész? – Majd meglátom. Ha akarok, bemegyek. – De nagy úr vagy!, mondja a pultosnő. Tegnap is így hangzott a beszélgetés, körülbelül, minden a megszokott formában. Mint a misén. Laci tegnap is meg akarta magát ölni, holnap sem fogja. Otthonosság, komfort, családi kör. K. Dezső ikszel, Uganda–Mali V(endég), Zacatepec–Leon D(öntetlen), Celtic–St. Johnstone H(azai), a tippmixes leveszi szemüvegét, a tévében tátott szájú vízilovak, tanácstalan oroszlánok. Laci kiindul cigizni, aztán beköszön, elmegy. Csak nehogy megtegye, mondja a pultosnő, ugyan! Attól ne félj! A taxis örül, végre kedvére ordibálhat.

De a show-t ma nem ő viszi el.

Jön egy nő lila nadrágban, kék, lyukacsos papucsban, szürke, lyukas pulóverben, nem köszön, már az ajtóban mondja, meghalt, éjszaka meghalt, a pulthoz megy, a tippmixes megkérdezi, mikor?, a nő kezében két deci vörös, leül a taxis mellé, azt nem tudom, nyolckor vettem észre, iszik. Hívtad a mentőket?, kérdezi a taxis, hívtam, azt mondák, tíz percen belül jönnek. – Most dél van, állapítja meg, helyesen, a pultosnő. A taxis ideges, menj haza és várjad őket! A nő kortyol, nem tudok otthon maradni, a tippmixes, ki közben feltette szemüvegét, újra tippel, hát igen, egy hullával. Csend, a hullaszállítókat hívjad! A tévében az oroszlánok és a vízilovak tovább harcolnak, már kihívtam a rendőrséget is, a taxis ordít, a rendőrséget, minek? A hullaszállítókat hívjad! Most a tippmixes jön, honnan tudod, hogy meghalt? A nő a taxist kérdezi, meghívsz? – Nem hívlak meg! Lehet, hogy meg sem halt! – De, én állapítottam meg a halált. – Olyan nincs, hogy te! – Hívtam a mentőket, de nem vették fel. – Az előbb azt mondtad, azt mondták, tíz perc múlva jönnek! A taxis egyre hangosabb. A tippmixes önt a söréből, itt valami nem stimmel. Szerintem meg sem halt. A nő most neki mondja, hívjál meg. – Nem hívlak. K. Dezső az újság fölé hajol, mindjárt ő jön. Gyere, nézd meg, mondja a nő a taxisnak, micsodát? A hullát? Dehogy nézem! Akkor te, fordul a tippmixeshez. Hagyjál békén! Nem vagyok én neked senkid! Hulla sincsen, mit nézzek? – Egy ágyban alszunk, reggel vettem észre, hívtam a mentőket. – Nem is hívtad! A tűzoltókat is hívtad, persze! A nő feláll, és hát, igen, ez elkerülhetetlen, megáll K. Dezső mögött, aki úgy tesz, mint aki olvas. Az olasz C ligában a Reggina–Siracusa találkozó 0–2-es győzelme szintén sokaknak okozott bosszúságot (130 034 tippből 9771 lett makulátlan). K. Dezső vállára teszi kezét, aki ezt nem szereti, felpattan, hát te ki vagy?, kérdezi a nő, mosolyog, hiányosak a fogai; a kezét nyújtja, kezet fognak. De nem kéri, hogy hívjam meg. Hívd a mentőket még egyszer!, mondja a taxis, 104, segít a tippmixes, a nő kimegy a sarki telefonfülkéhez, nincs mobilja, és senki nem ad neki. Ebben nem veszek részt, mondja a taxis, a tippmixes kér még egy sört, várható volt, nagyon rosszul nézett ki, a pultosnő átkapcsol a Sláger TV-re, de azért tegnap is itt ivott. – Igen? – Persze, együtt mentek haza. – Már tizenkét órája ott rohad az ágyban, a tippmixes kiszámolta. – Ha ugyan meghalt. – Na, ez a krimi, van hulla, nincs hulla? A nő visszajön, azt mondták, húsz perc múlva jönnek. A taxis ordít, menj haza! – Hívjál meg! – Akkor hazamész? – Haza. De egy felest kérek. A taxis meghívja, a tévében nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná, nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná, a nő felhajtja a vodkát, hangosítsd fel, a zene a taxist is túlordítja, és úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór, olyan, mint te, nincs még egy, tudom jól, a nő felkéri a taxist, táncolnak, a szám végén a nő K. Dezsőhöz jön, nem táncolok, de csak megérinti a vállam, te pedig vigyázz magadra, leül, nem indul haza.

Ponte Preta–Gremio V(endég), Defensor–Racing Montevideo H(azai), Bristol Rovers–Swindon V(endég), K. Dezső kitölti a szelvényt, indul a lottózóba, egykor zár. Gyere velem, mondja a taxisnak a nő, ebbe én nem bonyolódom! – Akkor belém bonyolódjál. – Menj már haza! A mentősök már ott vannak! A nő elindul, K. Dezső előreengedi az ajtóban. Ahol találkozik Lacival, aki visszajött, nem ölte meg magát.

Most megint övé a terep.

K. Dezső feladja a szelvényt, és arra gondol, azt sem tudja, kije halt meg a nőnek – a férje? Az anyja? Vagy nem halt meg. Azt sem tudja, az oroszlánok vagy a vízilovak győztek? Gyanítja, OroszlánokVízilovak D(öntetlen).

Én a vízilovakkal vagyok.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.